Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 8. szám - Az iparügyi minisztérium felállítása és az - iparjogvédelem

8. sz. KERESKEDELMI JOG 129 Gazűamoratórium 138. A gazdavédelmi rendeletek intencióinak is teljesen megfelel az az álláspont, hogy a rendeletek védelmi célja maga a rendeletekben megjelölt ingatlan s annak tartozékai s nem a gazda személye s a védett ingatlanon felüli egyéb vagyona. (P. VII. 6050/1934. sz. a. 1935 június 19-én.) Alaptalan tehát az alperesnek ide vonatkozó panasza, amiből azonban következik az is, hogy a gazdawédelem alatt nem álló vagyonra vonatkozó marasztalást kimondó döntésre s a teljesítési határidőre vonatkozó panaszok is alaptalanok. 138. A gazdaadós javára fennálló korlátozások nem akadályozzák az adós ellen érvényesíthető beszámítási kifogás gyakoroltatását. (Pk. VII. 2959/1935. sz. a. 1935 június 25-én.) Dr. iO. L. tömeghitelezőnek az ő, illetve ügyvédje javára fennálló 56 IP költségkövetelés m'nt tömegtartozás kifizetésére irányuló kérelmével szemben a tömcgigondnok 135. sorsz. alatt előterjesztett beszámítási kifogáson kivül egyéb ellenvetést nem hozott fel, miért is a kir. Kúria csupán a 'beszámítás-: kifogás elbírálására szorítkozik. A tömeggondnok által beszámítani kért és dr. O. L. mint szövetkezeti tag ellen jogerősen kivetett 410 P járulék beszámítása ellen 0. L. a gazdamoratórium folytán javára fennálló korlátozásokra és arra hivatkozott, hogy az ügyvédnek járó perköltséggel szemben az ügyvéd által képviselt fél tartozása nem számítható be. A kir. Kúria azonban egyik ellenvetést sem találta helytállónak, mert a gazdamoratórium folytán a gazdaadós javára fennálló korlátozások csak az adós védett birtokára és a haszonvételére elrendelhető végrehajtásra vonatkoznak, de nem akadályozzák az adós ellen érvényesíthető beszámítási jog gyakorlását; továbbá, mert a m. kir. Kúria 39. számú jogegységi döntvénye szerinti nincs akadálya annak, hoyg az ügyvéd javára megítélt perköltséggel szemben az ügyvéd által képviselt fél ellenében már korábban hozott jogerős bírósági határozatokon alapuló ellenkövetelés beszámíttassék. Részvénytársaság140. Ha a közgyűlésen az egé.sz alaptőke az összes részvényekkel képviselve van, rendszerint közömbössé válik az, hogy az egybehívás alakszerűségeit megtartották-e, mert a határozat hozatalában az összes részvényesek részfvesznek és így őket jogsérelem nem érheti. Érvényes határozat hozatalához azonban ekkor is szükséges, hogy az egész alaptőkét képviselő részvényeseket a szavazati jogosultság az alapszabályok szerint megillesse s az ennek alapfeltételét alkotó ténykörülmények fennforogjanak. (Pk. IV. 2864/1935. sz. a. 1935 június 28-án.) Az alapszabályok 11. §-a értelmében iszavazati jogosultsággal csak az a részvényes bír, ki részvényeit legalább 5 nappal a közgyűlés előtt a megihiváisl hirdetményben kijelölt helyen letétbe helyezte. Az 1935. évi február hó 19-iki rendkívüli közgyűlési jegyzőkönyv tanúsága szerint'a meghívás egyénenként aláírt meghivóval történt és. a megjelent részvényesiek magukat az erre a rendkiviili közgyűlésre kiállított letéti jegyzékkel igazolták. Arról, hogy a meghívó 5 nappal a közigyűlés előtti letétet kívánt volna meg, a részvényeket eddig az időpontig tették volna le, ia közgyűlési jegyzőkönyv mit sem ípghal magában. Az X) jelű hiteles másolat tanúsága szerint pedig csak az 1935. február 18-án, — tehát egy nappal a közgyűlés előtt, — tartott árverésen szerezte meg LF. B. a 25.000 darabból álló egész részvényállományt és így 4 nappal korábban azokat F. i>., annak nej«., F. M. és dr. G. I. saját részvényeikként letét' «e nem tehették: A részvényeknek az alapszabályszerű időben letétibe nem helyezett volta miatt viszont a részvényesek egyikének sem volt szavazati jogosultsága hozhatott. Deviza 141. Angol fontnak Londonban való fizetéséi kötelezés. (P. VII. 2053/1935. sz. a. 1935 június 26-án.) Az irányadó tényállás szerint alperes számlái értékét Londonban angol fontokban kapta meg. Ennek folytán a fellebbezési bíróság meg nem támadott és indokai alapján egyébként is helyes döntése szerúnt a kikötött jutalék felperest is fontpénzneirnben illeti meg s a fizetés teljesítésének helye London. Azonban helyes jogi álláspont ellenére a fellebbezési bíróság mégis jogszabálysértéssel marasztalta az alperest az angol fontnak Londonban 1934 június hó 26-án jegyzett pengő értékében, mert felperes valóságos fontoknak Londonban leendő megfizetése iránt terjesztette elő kereseti kérelmét s a Magyar Nemzeti Bank 1935 január 18 -án kelt Fe. 213/1935. számú határozatával megengedte, hogy az alperes a jutalék tartozását az exportvaluta beszolgáltatási kötelezettségének terhére valóságos angol fontban, Londonban fizesse meg a külföldi lakós felperesnek. Ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletét a Ganz Lajos felülvizsgálati kérelme folytán, ebben a részében meg kellett változtatni s az alperest valóságos fontoknak Londonban való megfizetésére kellett kötelezni. A marasztalásnak ez a módja nem lesz akadálya az Ítélet esetleges kén}, szervégrehajtásának, mert erre módot nyújtanak az 1881. évi LX. t.-c. 214. és 217. §-aiban foglalt rendelkezések s ezek értelmében, ha az alperes fizetési kötelezettségének eleget nem tenne, a végrehajtás foganatosítható lesz ellene annyi pengő erejéig, a menynyivel a végrehajtás alkalmával az 542 font, 4 shilling 8V2 penny tőke s ennek kamatai Londonban valósággal beszerezhetők lesznek, s ezen felül olyan összeg erejéig, amibe a szükséges pengőnek Londonba való kiszállítása kerülni fog.