Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 8. szám - Az iparügyi minisztérium felállítása és az - iparjogvédelem

8. sz. KERESKEDELMI JOG 127 készülékek stb). Külön árunemet képez például — mondja — a mosószappan, külön a borotvaszappan, külön a pipereszappan. Ellenben az, hogy például valamely szappan más színű vagy más illatú, az az árunem beosztásán nem változtathat, valamint az sem, ha valamely áru különböző nagyságban, illetve adagolásban kerül eladásra. A könyv a márkacikk-rendszer joganyagát is ismerteti (lásd dr. Szenté Lajos: Védjegyes áruk és márkacikkek védelme című tanulmányát 1930, az Iparjogvédelmi Egyesület kiadása) és úgy a belföldi, mint a külföldi gyakorlatot. Itt kell rámutatnunk arra, hogy a márkacikkre vonatkozó választottbírósági gyakorlatot a szerző a Vb. 8875/1930. számú ítélet alapján ismerteti, holott az első ily márkacikk-ítélet a 39820/1929. számú ítélet volt, mely teljesen kimerítette az ezen ügyekben fontos szempontokat és amelyből a későbbi ítéletek mind átvették az indokokat. (A szerző által hivatkozott ítélet szintén többízben hivatkozik erre az ítéletre). Midőn tehát szerző azt állapítja meg, hogy az ő általa hivatkozott ítéletek indították meg a márkacikk-kérdésnek végleges rendezését, akkor rektifikálnom kell ezt azzal, hogy ezt a folyamatot a fentidézett tanulmányomban hivatkozott ítélet indította meg. Igen értékesek a rendbirságolási jogra vonatkozó fejtegetések, mert hisz tudjuk, hogy különféle bíróságok különféle gyakorlatot folytatnak. sz. I. A Kft. cégvezetőjének cégjegyzési köre. A Kft. társasági szerződése előírjla, hogy a cégvezető a cé^eX önállóan jegyzi. A cégbejegyzés ellen a kereskedelmi cégjegyzéseik kihirdetésére felügyelő miniszteri biztos előterjesztést ad be az alapon, hogy ez a renidelkezés sérti az 1930. V. tc. 51. § 2. bek. 2. mondatát, amelyből szerinte az folyik, hogy a cégvezető csupán az ügyvezetőség valamelyikével együtt képviselheti és jegyezheti a céget. A törvényszék azonlban az előterjesztésnek nem ad íhelyet és azt mint felfolyamodást a kir. ítélőtáblára felterjeszti. (Cg. 36093. szám). A törvényszék az elutasítást azzal indokolja, hogy nem törvénysértő a szerződésnek az a rendelkezése, hogy a cégvezető önállóan ;s jegyezheti a céget, mivel a Kft. törvény 51. §-ának miniszteri indokolásából kitünőleg a törvény az ügyvezető képviselő jogának szabályozásánál ugyanazokat az elveket követi, amelyekkel a Kt. a részvénytársaság igazgatóságának, a közkereseti és betéti társaság képviselő tagjainak képviseleti jogát szabályozza. S az ügyvezetőnek a cégvezetővel való együttes képviselet megengedése csupán a cégvezető Ihatáskörének kiterjesztését jelenti. A kiterjesztésnek pedig törvényes akadálya ninc*, minthogy a Kt. 3$. § a cégvezető hatáskörének csupán a minimumát állapítja meg, melyen a főnök fretszésszerint tágíthat. Ennek megfeíelőJeg a joggyakorlat, úgy az egyéni, mint la társascégeknél és ugyancsak a részvénytársaságnál és szövetkezeteknél elismeri a cégvezetőnek nemcsak más cégvezetővel való együttes, hanem önálló cégjegyzési jogát is. A budapesti kir. Ítélőtábla (P. VI. 5798/1935. sz.) végzésével a felifolyamodásnak nem ad helyt, kimondván, hogy az elsőbíróság vézését helyesen indokolta, kiemelvén még azt is, hogy a cégvezetőnek önálló cégjegyzési jogosítvánnyal való felruházása a Kt. 1. és 5. címének a cégvezető jogkörét szabályozó §-ainak megfelel. IRODALOM Hazai irodalom A márkacikk-rendelet. — Rendbírság a karteljogban. Irta: dr. Dobrouics Károly ker. min. titkár. — „Monopol" könyvkiadóvállalat kiadása. Budapest, IV., Váci-u. 80. — Budapest, 1935. Az 1935. évi tatarozást és átalakítási adókedvezmények jogszabályai. Összállították: Dr. Bán Kálmán ügyvéd1 és Szitha István oki. mérnökBudapest, a szerzők kiadása. HAZAI JOGGYAKORLAT Perbizomány*) 136. Az I.O.K.Sz.-nak és az O.H.E.-nek perköltségben való marasztalása a megbízásukból, de saját nevében eljáró pervesztes felperest terhelő perköltségekben. (P. IV. 5387/1934. sz. a. 1935. június 18-án.) A felek egyező előadása szerint a felperes a csőd megnyitása előtt a kérelemre folyamatban volt csődönkívüli kényszeregyességi eljárás folyamán a keresettel érvényesíteti követeléséből 37.000 pengőt az Iparosok Országos Központi Szövetkezetére, a fennmaradó összeget pedig a O. iH. E.-re, részben mint a kényszeregyességi eljárásban követelést érvényesítő egyes hitelezők megfbizottjára (gondviselőjére) engedményezett, akik a követelésnek az ő részükre, de saját nevében való érvényesítésére a felperesnek megbízást adtak. Az engedményezés és ezzel kapcsolatban a'Z engedményesek részéről a pervitellel való megbízás az llparosok Országos Központi Szövetkezete részére, illetvte' részéről 1930. évi november és 1931. évi január havában, az O. H. E részére, illetve részéről pedig 1931. évi július 17-én történt. A O. H. E. a hitelezők követelését a hitelezőkre 1933. évi január 26-án engedményezte, a saját követelését pedig 1933. május 20-án a csődtömegre visszaengedményezte, amikor egyes hitelezők is visszaengedményezték követelésüket a csődtömegre. A felperes tehát az engedményezéseket követően mirnt az engedményesek perviteli megbízottja folytatta a pert. A m. kir. Kúria 43. sz. jogegységi döntvényének indokolásában kifejtettek szerint abban az esetben, ha mást megillető követelést pervitellel megbízóit érvényesít, ;a perrendtartás szabályait .akkép kell alkalmazni, hogy a perbeli ellenfelet ne juttassa hátrányosabb helyzietbe, mint volna, akkor, ha felperesként maga a hitelező lépne fel. Ebből az ílvi álláspontból folyik a megbízás folytán vitt per költségének viselésére való kötelessége a hitelezőnek akkor, amikor a megbízott vagyoni helyzete a megítélt költség tekintetében nem nyújt kellő biztosítékot. Már pedig nem lehet kétséges az, hogy a perköltség érvényesíthetése csődtömeggel szemben, akár van a csődtömegnek vagyona, akár nincs, mindenesetre kétséges & a pernyertes fél *) Lásd: dr. Katona Gábor; Perjogi bizomány a gyakorlatban c. cikkét jelen számunkban.