Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 8. szám - Az iparügyi minisztérium felállítása és az - iparjogvédelem

126 KERESKEDELMI JOG SZEMLE Az iparügyi minisztérium felállítása és az — iparjogvédelem. Mikor az első hírt olvastuk, hogy a kormány a kereskedelemügyi minisztérium mellett iparügy; minisztériumot szándékozik felállítani, önként felmerült a kérdés, hogy ez esetben mi fog történni az — iparjogvédelemmel? s hogy különösen a szabadalmi bíróság, amelynek hatáskörébe az iparjogvédelem leglényegesebb területe: a szabadalmi ügyek, a védjegyügyek tartoznak, át fog-e kerülni az új iparügyi minisztérium hatáskörébe? Első pillanatra természetesnek látszott, hogy a szabadalmi bíróság qua szabadalmi ügyek fóruma az iparügyekhez tartozik. Ha tehát az iparügyim'nisztérium felállításáról szóló kormányrendelet a szabadalmi bíróságot oda helyezte át, ebből a szempontból semmi észrevételünk nem volna ellene. Ám van a dolognak más oldala is. Mint fent említettük, a .Szabadalmi Bírósághoz ma már nemcsak szabadalmak kieszközlése és szabada'mi jogiviták elintézése (részben kizárólagosan, részben csupán első fokon, míg másod és végső fokon a m. kar. iKúria dönt!) tartozik, hanem hozzá tartozik a Központi védjegylajstrom vezetése, a védjegyügyi bíráskodás elsőfokon, míg felsőfokon a Kir. Kúria dönt; annak kebelében működik a Szerzői jogot beiktató Hivatal, úgy hogy mondhatni, hogy a Szabadalmi Hivatal iparügyeken kívül par excellence kereskedelmi (a védjegy is főleg a „kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek" ismertető jele!) érdekeket érint, sőt az iparral semani összefüggésben nem álló szerzői ügyekkel is foglalkozik. /Azt mondhatni, hogy mindez az iparjogvédelem gyűjtő elnevezése alá vonható. Igaz. Hisz az ú. n. revideált hágai egyezményt (1925-ből) becikkelyezett 1920. XVIII. t.-c. 1. cikke azt mondja, hogy: „A szerződő országok az ipani tulajdon védelme •végett lUnióban állnak. — Az ipari tulajdon védelmének tárgyai a találmányi szabadalmak, a (használati minták, az ipari mustrák és minták, gyári vagy kereskedelmi védjegyek, a kereskedelmi név és származási jelzés, vagy eredetmegjelölés, végül a védekezés a tisztességtelen Verseny ellen. Az ipari tulajdon kitétel a szó legtágabb értelmében veendő és pedig olyképpen, hogy nem csupán a tulajdonképpeni iparra és kereskedelmre, hinnem egyúttal a mezőgazdasági üzemek termékeire (bor, "gyümölos .stb.) is vonatkozhatik." Midőn tehát „ipari tulajdon"-ról beszélünk, akkor ezen nomenklatúra alatt az iparral esetleg csupán laza, sőt semmi összefüggésben nem álló eszmei javak védelme is értendő. Ezzel összefüggésben áll ugyanezen egyezmény illetve törvény 12. cikkének az a rendelkezése, hogy „íA sze:ződő országok mindegyike kötelezi magát arra, hogy az ipari tulajdon védelmére külön hivatalt... rendez be." Vagyis az a nisus, hogy az összes iparjogvédelmi kérdések (tehát e pereknek is!) elintézése egy külön hivatal, nálunk a szabadalmi bíróság, hatáskörébe utaltassék. Ez annyit jelentene, hogy egyfelől a büoirlási perek (védjegy- és szabadalmi bitorlások), másfelől a tisztességtelen verseny miatti perek .is a büntető bíróságoktól, illetve a polgári bíróságoktól a szabadalmi bíróságihoz kerülnének. Már az új védjegyügyi eljárás (reformjánál rámutattunk .arra, hogy a ivédjegypereknek semmiféle műszaki oldaluk nem lévén, tulajdonképpen ezek is polgári bíróságok kompetenciájába volnának utalandók; de mint minimumot követeltük egyrészt a kötelező és kizárólagos ügyvédi képviseletet, másrészről pedig a Kúriának felsőfokú ítélkezési hatáskörét. Az új (19,751/1933. K. M. sz.) rendelet az ügyvédség utóbbi kívánságait honorálta is. Most, midőn a 7500/1935. M. IE. számú rendelettel az új iparügyi minisztérium felállíttatott s alája rendeltetett a szabadalmi bíróság is (2. 8. pont, szabadalmi- s védjegy- és mintaoltalom), újból felemeljük tiltakozó iszavunkat s felhívjuk rá a jogászvilág figyelmét, hogy: videant consules! Nehogy az ipari tulajdon védelmének központosításának jelszava alatt csupán név szerint, tényleg azonban oda nem tartozó eszmei javak (szerizői jog, tisztességtelen verseny elleni küzdelem) elvonassanak illetékes bíróságaik elől! S még egyet! Már az új terv kipattanásakor egyik legilletékesebb fórum előtt irámutattunk arra, hogy minő furcsa helyzetbe kerülhetnek a szabadalmi bírák! Ők mint szabadalmi és védjegyperek elsőfokú bírái — tehát mint birák — a kereskedelmi s most az iparügyi miniszter felügyeleti hatósága alá tartoznak. Az ugyanazon perekben felső fokon ítélkező kúriai birák pedig az igazságügyminiszteré alá. Fölvetettük a 'kérdést, hogy ugyanazon perekben ítélkező birák tartozhatnak-e kétféle felsőség alá? s nem kellene-e az alkalmat e bifiurkáció kiküszöbölésére felihasználni azzal, hogy a szabadalmi birák a többi bíróval ugyanazon státusba kerüljenek? Ugy látszik, hogy a fölvetett kérdések egyelőbe kérdések maradnak. Dr. Szenté Lajos A márkacikk-rendelet. Az 5999/1935. M. E. számú rendelet, amely a márkacikkekre vonatkozólag a karteltörvénytől több tekintetben eltérő rendelkezést tartahnaiz, több vitás, kérdést iszabadon hagyott, úgy hogy az érdekelt gazdasági körök, még mielőtt a márkacikkek bejelentési határideje lejárt volna, a rendeletet magyarázó végrehajtási utasítást vártak a kereskedelmi minisztériumtól. I-gy különösen a 2. § 3. bekezdése okozott fejtörést azoknak a gyáraknak, melyek többféle márkacikket állítanak elő. Ez a rendelkezés ugyanis a bejelentést minden egyes „árunemre" külön-külön írja elő; elleniben azt, hogy valamely árunemhez, mely árucikkek tartoznak, nem írja körül, hanem a 4. pont szerint azt kétségeseiében a kereskedelemügyi minirszter állapítja meg. Üdvözöljük tehát dr. Dobrovits Károly miniszteri titkárnak, a karteljogi szakosztály oszlopos tagjának most megjelent könyvét*), amely méltón sorakozik a karteljog terén eddig megjelent munkáihoz. A könyv magyarázatokkal látja el a rendeletet és a most felvetett kérdés tekintetében is ad értékes útbaigazításokat, így például azt mondja, hogy: az árunembe nyilvánvalóan az ugyanazon célt szolgáló árucikkeket lehet összefoglalni, mint pl. fényképezőgépek, azok nagyságára tekintet nélkül (rádió*) A márkacikk-rendelel. Rendbírság a karteljogban.