Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 7. szám - Német kötvényperek

7. sz. KERESKEDELMI JOG 105 átszámításánál 1 Reichsmark = 0.238 dollárral, az Északamerikai Egyesület Államoknak aranyérméjében, az 1926. június 1-én volt súly és finomság alapul vételével. A kibocsátott kölcsön mindhárom sorozatának legmagasabb összege ezek szerint szintén aranydollárban van meghatározva. Ha tehát az adós mindezek ellenére azt hiszi, hogy a dollár jelenlegi alacsonyabb árfolyamából magának hasznot meríthet, úgy félreismeri a Treu und Glauben elvének a forgalmi erkölcsökből folyó következményeit. A Reichsgericht végül hivatkozik arra. hogy a II. és III. alatt ismertetett ítéleteiben ugyanily elvi álláspontot foglalt el és utal VI. 380/33—1933 december 11-én kelt Ítéletére is, amelynek alapjául egy villamossági vállalat kötvényeiből származó vitás kérdés szolgált. Itt az összkölcsönről az azt nyújtó délnémet bank részére kiállított kötelezvény 900 kg. színaranyra szólt és a kamatok „/ Gramm Feingold = 2.79 Goldmark = 66.4 U. S. A. Dollarcents" egyenlősítés alapján voltak fizetendők. A stuttgarti bíróságok a teljes aranyérték alapján marasztaltak s a Reichsgericht ebben az esetben is kimondotta, hogy a felek akarata szerint aranytartozást létesítettek, a felek békebeli aranysúllyal biró márkára gondoltak, míg a dollármértéket a németországi aranyjegyzés híján, csupán az értékálló átszámítás megkönnyítése céljából fűzték hozzá. V. Az itt ismertetett ítéletek a jogi problémák egész sorát vetik fel és azokat minden kétséget kizáróan oldják meg. Röviden érintem a következőket: a) Első kérdés volt, hogy német peres felek között a belföldi, vagy az amerikai jog alkalmazásának van-e helye akkor, midőn ott a teljesítés meghatározásánál elsősorban ugyan a belföldi pénzt, de az érték megjelölés kiegészítése vagy megerősítése érdekében az északamerikai dollárt is igénybe veszik. A Reichsgericht összes ítéleteiben mellőzi az amerikai jog alkalmazását és a kérdést a belföldi jog alapján dönti el. Itt figyelembe veszi, hogy az adós német közjogi testület vagy vállalat, hogy a kölcsön csupán a német piacra van szánva és ott helyeztetett el, hogy a kötvények német nyelven állíttattak ki. hogy a kötvénytőke és kamatai belföldön német pénzben fizetendők. Kifejezetten kimondja, hogy az amerikai törvényhozásnak nem lehet befolyása a német jog szerint megítélendő kötelezettségre. Dr. Best, a darmstadti Oberlandesgericht nyug. elnöke egy cikkében 3) tovább megy és ni .Anleihen in Fremdwiihriin.','" Frankfurter Zeitung Nr. 101—102. 1935 február 24, hivatkozik a B. G. B. életbeléptető törvényének 30 §-ára, amely szerint a külföldi törvény nem jöhet tekintetbe, ha annak alkalmazása a jó erkölcsökbe, vagy valamely német törvény célzatába ütközik. Már pedig dr. Best szerint a jó erkölcsökbe ütközik egyes államoknak az az eljárása, hogy a hitelezők, munkások és alkalmazottak jogainak sérelmére és azért, hogy a valutájukhoz hű „wáhrungsehrlich" államokat a gazdasági versenyben legyőzzék: letérnek az aranyalapról, sőt .rendelkezéseik érvényesítése végett szerződéses jogokat is csorbítanak. A Reichsgericht álláspontjával egyébként azonos: az amsterdami törvényszék álláspontja, valamely nemzetközi kölcsön holland tranche-a tekintetében;4) a stockholmi Hofgerichté a svéd kezekben levő kötvénybirtok tekintetében5) a m. kir. Kúriáé, amely szerint az aranyzáradék érvényét megszüntető amerikai jogszabály a magyar magánjog területén külön kikötés nélkül alkalmazást nem nyerhet. (V. 279—1935. április 3. Jogi Hirlap május 19-i száma.) b) Az ügyletértelmezés kérdésében a német bíróságra a B. G. B. 133. és 157. §§-ok idézett törvényes rendelkezései irányadók. Ennek keretében figyelembe veszi a német márka romlása során szerzett általános gazdasági tapasztalatokat, a forgalomnak azt a felfogását, amelyet az átélt infláció eredményezett, azt a körülményt, hogy ennek folytán a bizalom a kötvények kibocsátásakor az új márkában még nem szilárdult meg. hogy tehát a felek a kirovó pénznem további megerősítését látták szükségesnek, amely célra akkor az aranydollárt, mint az aranypénzrendszer ideális és megingásnak ki nem tett egységét látták legcélszerűbbnek. A Reichsgericht e felfogásnak jogi védelmet ad.8) Figyelembe veszi a Reichsgericht az időpontot, amikor a felek az értékállónak tartott dollárt választották és annak, valamint az új márkának törvényes színarany tartalmára utaló kötvényszöveget. Súlyt helyez a , kötvényeken levő feliratok mikénti elhelyezésére és az összbenyomásra, melyet azok a megszerzőben kelthettek. A kötvény fizetési ígérete szövegén kivül alapul veszi az összkölcsön feltételeit, a jelzálogi biztosítéki okiratot, a prospektust, a tőzsdei jegyzésre bocsátást célzó nyilvános hirdetményt, a bizalmi szervvel való szerződést. 4) Frankfurter Zeitung No. 156—157. 1935. március 26. 5) Frankfurter Zeitung No. 206. 1985. április 23. 6) Ellentétben dr. Nyeviczkey Zoltán a „Magyal Devizajog" (102. old.) c. művével, hol a szerző nem kívánja „jutalomban" részesíteni azokat, akik saját hazájuk pénzében nem bízva, idegen pénzben kötnek ügyleteket.