Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 7. szám - A váltójogi birói gyakorlatról

106 KERESKEDELMI JOG 7. sz. c) A II.—IV. alatt ismertetett perekben a fizetési Ígéretek mindegyike más szövegű volt: „Goldmark", dollárkapcsolattal (II.) ,,In deutscher Reichswáhrung" ugyanily kapcsolattal (III.) „Reichsmark auf fester Dollarbasis" (IV.), végül „1. Gr. Feingold = 2.79 Goldmark = 66.4 U. S. A. Dollarcents" (IV.) Az értékállandósító szándék szempontjából a Reichsgericht ezeket egyenlősíti. d) Közömbösnek ítéli, hogy a kötvények rendeletre, vagy bemutatóra szóltak. e) A méltányos érdekkiegyenlítést, vagyis a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közti kellő egyensúlyt domborítja ki a cellei Oberlandsgericht és még erősebben a Reichsgericht a IV. alatt ismertetett esetben, utalva arra, hogy amennyiben az adós azt hiszi, hogy a dollár alacsonyabb árfolyamából magának hasznot meríthet, úgy félreismeri a jóhiszemű forgalom erkölcsi követelményeit. A méltányos érdekkiegyenlítés ugyanezen szempontján alapul a kir. Kúria VII. 3386/1934. számú 1935 március 28-án kelt ítélete. (Jogi Hirlap, 1935 május 12. 150. old.) Megállapíthatom, hogy a Reichsgericht fenn ismertelett állandó gyakorlata az értékálló kikötések tekintetében megegyezik az angol Legfelsőbb Bíróság7) és a magyar kir. Kúria e részbeni elvi álláspontjával, amelyet e bíróságok hasonló jogviták eldöntésénél elfoglaltak. A váltójogi birói gyakorlatról Irta: dr. Marx Dezső, kir. járásbiró. Bevezetés szerzőnek a Magyar Jogászegylet civiljogi szemináriumában tartott előadásából. A bírói gyakorlatról lesz szó úgy, ahogyan •az jelentőséggel bír a váltójog változása szempontjából, azt szándékosan nem fejlődésnek nevezve, mert fejlődést abban sajnos nem tudok látni. Ezzel máris előrebocsátottam, hogy a bírói gyakorlatnak azzal az irányával, amely a váltójogot a szemeink előtt lejátszódó módon váloztatja, egyetérteni nem tudok. Ezek a változások pedig lényegesek, amelyek ugyan minden területen lehetségesek, ahol a jog a bírói gyakorlaton keresztül változik: mégis a váltójog területén három körülmény érdemel különös figyelmet. Először kiemelendő, hogy a váltójog lényegileg nem irott jogszabályokon alapszik, hanem lényegileg ez is szokásjog. Ez talán különösen hangzik, hiszen van egy váltótörvény; de gondoljuk meg, hogy abban mennyi van mint pl. a névbecsülés, amely praxisomban még nem fordult elő, sőt nem is hallottam róla és a fennmaradó rövid szöveg is inkább :) L. Jogtudományi Közlöny 1934. évf. 6. szám. csak a merev alakiságokra szorítkozik, mint pl. megállapítja azt, hogy óvás van és ezután azt is, hogy annak mi a határideje vagy pl. az elévülési határidők. Nincsen meg azonban a törvényben kimerítően éppen a lényeg, amely a peres praxisban mindennaposán felmerül, amitől függ a per sorsa, amely jogi helyzeteket állapít meg, amelyek eldöntik a pert. Már pedig bennünket gyakorlati jogászokat ezek a gyakorlati kérdések érdekelnek, az ezeket eldöntő lényeg. Sok van ebből a törvénynek pl. 80. azután 91. és következő §-aiban, de tudjuk azt is. hogy milyen kimeríthetetlen az ezek körül keletkezett gyakorlat. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy a váltójog is szokásjog, amelynek a törvény még csak vázát sem adja meg s azt tudjuk, hogy a szokásjog az, amely változásra igen alkalmas. A változás pedig a bírói gyakorlatban fog jelentkezni, mert — a végén csattan az ostor — mégis csak az lesz a jog, amelyet bíróság annak fog elismerni úgy, mint ahogyan az adós vagyonából való kielégítés joga is végeredményben a behajthatóság kérdése und wo nichts ist, dort hat auch der Kaiser sein Recht verloren. Másodszor feltűnő jelenség a váltójogi gyakorlat alakulásában annak igen nagy mérve, vagyis azon körülmény, amely szerint nagy és nagyszámú átalakulások a váltójog szokásjogi természetét meghaladó módon lehetségesek. Ennek az a magyarázata, hogy a váltójog erősen traditionális természetű és ezért könynyebben elhanyagolható. A traditionális természetről sokat lehetne beszélni, de elég csak rámutatni arra, hogy milyen idegenül állanak a többiek között az olyan szabályok, amelyek értelmében pl. a vételárat másodszor, esetleg harmadszor is meg kell fizetni. Ez a legtöbb embernek idegen, de a nem kimondottan hiteljogász nevelésével is ellenkezik, amihez képest ennek a traditionak léte egy eléggé szűk körre szorítkozik, tehát fennmaradása is attól függ, hogy abban a körben mennyire tisztelik. Ebben a körben pedig a váltójog szabályainak bizonyos elhanyagolását lehet tapasztalni, ami a szép traditiók szinte megszűnéséhez vezet. Nem az én megállapításom, hanem pl. Huppert Leónak Katona Gábor váltójogi kézikönyvéhez írt ismertetésében is olvasható volt az a megállapítás, hogy a magyar hiteljogi irodalom két legmostohább gyermeke a csődjog és a váltójog, ahol különösen nélkülözzük az elméletet a gyakorlattal összekapcsoló kézikönyvet, ő is azt mondja, hogy kitűnő elméleti könyveink vannak és hozzáteszem, hogy ezek dacára éppen az általa említett okból hajlik el annyira a gyakorlat sokszor a tudomány megállapításaitól, amelyek nem egyebek mint az előbb már említett lényeg a váltójogban,* annak kifejlesztése, a traditio.