Kereskedelmi jog, 1935 (32. évfolyam, 1-11. szám)

1935 / 6. szám - Uj német részvényjogi reformtervezetek

6. sz. KERESKEDELMI JOG 95 Előadása végén megemlékezett a kereskedelmi kormánynak rendelettervezeteiről, amely a márkacikkreverzálisokat kartelszerződéseknek tekintve, azok bemutatását kívánja szabályozni olyképpen, hogy e szerződéseket nyilvántartás végett nem kell bemutatni, hanem a résztvevők jegyzékének és a szerződés sablonjának bemutatásával csupán be kell jelenteni. Felvetette azt a kérdést, hogy a rendelettervezet intézkedései ellentétben ál)lanalk-e a karteltörvény rendelkezéseivel és aizt, hogy van-e törvényes felhatalmazás ilyen rendelet kibocsátására? Rámutatott arra, hogy az 1931. évi XXVI. t.-c. alapján ilyen rendeletet nem lehet kibocsátani, mert ezek a rendelkezések nem követik az idézett törvény 2. §-ában meghatározott célt. Általános alapelv ugyanis, hogy kivételes rendelkezések alkalmazásának csak egészen kétségtelen, világos esetekben lehet helye, különösen, ha az általános jogrenden nyugvó szerződési és magánjogi viszonyokba való beavatkozásról van szó. Az idézett törvény magánjogi szabályok megváltoztatását csak a gazdasági hitelélet rendjének megóvása céljából engedi meg. A márkacikkreverzálisok mikénti bemutatásának kérdésénél pedig nem lehet olyan szükségről beszélni, amely a kivételes törvényes felhatalmazás kihasználását elkerülhetetlenné teszi. Árrontás, kényszerkartel. Dr. Ranschbura Nándor előadása az Iparjogvédelmi Egyesületben. Előadó szerint az árrontás elleni küzdelem két oldalról folyik: egyrészt a tisztességtelen versenyről szóló törvény alapján, másrészt pedig kartelszerivezetek segélyével. Eddig az árrontást a külföldi és belföldi bíróságok c?ak akkor tekintettek a tisztességtelen versenybe ütköző cselekménynek, ha a vállalkozó saját önköltségi árán vagy általában „észszerűtlen" árakon hozta piacra termékeit és támasztott ezáltal illetéktelen versenyt a reálisain kalkulált árakait szabó versenytársaik ellen. Az egyéni önköltség megállapítása azonban körülményes és kockázatossá teszii a pereket. Ezért az Egyesült Államokban, valamint Németországban is törekvések indultak meg arra, hogy az egyéni önkölt•ég helyébe a szakmának átlagos önköltségét helyezzék ós annak segélyével oly irányárakat állapítsanak meg, amelyek a szakmabeliekre általában kötelezők és amelyeken alúl történő árusítás vnár magában véve tisztességtelen versenynek tekintendő. Hasonló törekvések hazánkban is megindultak; a Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara zsűrije a szakmára erkölcsileg kötelezőnek véleményezte az ipartestületek által megállauított oly irányárakat, amelyek megállapítása a szakmabeliek abszolút többségével és egyébként is a lényeges körülmények kellő figyelembe vétekével történt. Előadó kritikailag foglalkozott ezzel az irányzattal, amely alkalmas ugyan arra, hogy az árrontás üldözését a versenytörvény alapján könnyítse, másrészt azonban csak bizonyos kautélákkal fogadható el, mert vannak olyan esetek, mikor az olcsóbban termelő iparosnak az átlagos 'ermelési költségen alul való eladást a köz érdedében meg kell engedni, így pld. új találmány alkalmazása esetén. Előadó ezután a kartelek által az árrontás ^llen folytatott küzdelemmel foglalkozott és rámutatott arra, hogy tartós krizis idején a kartelek a maguk erejéből nem képesek az árrontást leküzdeni, mert az árrontók tömege a kartelen kívül ós béliül lehetetlenné tesizi a kartel által tartani próbált árszínvonal fenntartását. Ezért számos 'illámban, így Olaszországban, Németországban, Belgiumban és Lengyelországban, továbbá Japánban a kormányok kényszerkarteltörvényeket léptettek életbe és Franciaországban, valamint Németalföldön is készült hasonló javaslat. Ezek a kényszerkarteltörvények lehetővé teszik, hogy a kormány közérdekű esetekben kényszerrendszabályokkal biztosítsa a kartel létrejöttét, vagy fennmaradását. A kényszerkarteltörvények felhatalmazást adnak a kormánynak, hogy a szakma többségének kívánságára a piaci viszonyok alapos vizsgálata után az összes szakmabelieket kötelezően kartelbe tömörítse, avagy a meglévő kartelbe való belépésre kényszerítse. Ugyanezek a törvén vek jogot adnak a kormánynak arra is, bogy túltermelés esetén újabb vállalatok alakítását vagy meglevők kibővítését kormányhatósági engedélyhez kösse. U.i német részvényjogi reformtei*vez£tek. A íReichsjustitzminister'um három új részvényjogi reformtervezetet bocsáijtott közre. Az első a részvénytársaság, betéti irt. ós a korlátolt felelősségű társaságnak közkereseti, betéti társasággá, vagy egyéni vállalattá való alakulásának megkönnyítéséről szól. A résizvényiog reform ia előtt, amely különösen az intenzív ellenőrzés bevezetésével és a tőkeegyesüléseknek a nemzeti szocialista államban való különleges elhelveizósével ezeknek terheit jelentősen fokozni -fogja, indokoltnak látszik, hogy megadassák a lehetőség, hogy a csak formailag a részvényjog alá tartozó társaságok (különösen az Einmanngesellscihaft) megkönnyített alakszerűségek mellett a lényegüknek megfefelő formát megtalálják. IAIZ átalakulás megkönnyítése átmeneti jellegű, mert csak 19'36. dec. 31-ig szól és csak az 1934. júl. 1. előtt alakult társaságokra vonatkozik. A könnyítés lényege abban áll, hogy a vállalat közgyűlési határozatával a társaság vagyona átszáll — felszámolás kizárásával — egy más vállalatra vagy egyénre. Az így előálló esetek két főcsoportra oszlanak: 1. Az említett társaságok vagyona egy már fenn álló közkereseti-, betétitársaságra, vagy egyéni vállalatra száll át, ami akkor áll elő, ha a részvények egy ilyen társaság vagy egyén tulajdonába kerültek és ha a közgyűlés valamennyi részvényes hozzájárulásával az átalakulást elhatározza. Ezt a közgyűlési határozatot az igazgatóság a cégbíróságnak a legutolsó mérleg melléklésével be mutatni tartozik. A közgyűlési határozat bejegyzése a feloszlás bejegyzésével egyenlő s a társaság cégét megszűntnek kell tekinteni. A céget az utódlást kifejező toldattal az utód csak akkor használhatja, ha hasonló üzletkörrel foglalkozik. Az átalakulást kimondó közgyűlési határozat két érdekkört érint: Az egyik a részvényesek érdeke. Ennek sérelmét a javaslat úgy hárítja el hogy minden részvénves hozzájárulását szükségesnek tartja s azokat, akik a közgyűlésen nem jelentek meg, bíróilag kell értesíteni s Írásbeli hoizzáiárulásuk nélkül a batárnwt beiesjvzése nem rendelhető el. A másik érld'eklkör a hitelezők ér-