Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 1. szám - A kartelbizottság határozata a bojkott-kérdésben

L2 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. kori esetben merül fel az a kérdés, hogy vájjon a szerződő felet a kellő időben való felhívás elmulasztása miatt terheli-e díjfizetési kötelezettség és a forgalom biztonsága megköveteli, hogy a mulasztás fennforgása előre könnyen megállapítható ismérvhez köttessék. Mindezekből pedig az következik, hogy a törvény helyesen felfogott értelme szerint a felhívó levél elküldését az ügyleti felek érdekének, a biztosítási ügylet természetének és a forgalom biztonságának megfelelő időbeli korláthoz kötöttnek kell tekinteni, ami kizárja a vitás kérdésnek oly értelmű eldöntését is, hogy e határidő megfelelő voltának esetről-esetre való elbírálása a birói mérlegelés körébe utaltassék. Abban a kérdésben, hogy a felhívó levél elküldésére nyitva álló határidő kifejezett megjelölésének hiányában általában véve mily tartamú határidő felel meg a törvény feltehető célzatának, útmutatást ad az 1927:X. tc. 5. §-ának az a szabálya, hogy ha a biztosító a szerződő felet fizetési kötelezettségére már a díj lejárata előtt figyelmezteti, harminc nap az az idő, melynél előbb a figyelmeztetés nem történhetik, továbbá, hogy ugyancsak 30 nap az a határidő is, mely mint legrövidebb utólagos teljesítési idő a szerződő felet megilleti. Ezek a rendelkezések ugyanis arra engednek következtetést, hogy mint leghosszabb határidőt, ugyancsak 30 napot kell a felhívó levél elküldésére a biztosító részére rendelkezésre állónak tekinteni. A gyakorlati élet tapasztalatai is azt mutatják, hogy a biztosítási ügyletek természete s általában az azokkal összefüggő körülmények nem teszik szükségessé a biztosító részére hosszabb határidő engedését, s elegendő ez arra is, hogy a biztosító az esetleg összetorlódó felhívások elküldésénél az ügykezelés körében felmerülhető késedelmet elkerülhesse. Az ezt meghaladó késedelemmel elküldött felhivó-levél nem alkalmas arra, hogy fenntartsa a biztosító számára az 1927 :X. tc. 5. §. második bekezdésében engedett azt a lehetőséget, hogy a szerződés teljesítését követelje. A m. Mr. Kúria jogegységi tanácsának 61. számú polgári döntvénye 4. Ha a kárbiztosítás hatályának beálltakor, vagy még ez előtt esedékes díj megfizetésére a biztosító a kötelezett félnek halasztást engedett és a fél a halasztás elteltéig a díjat nem fizeti meg: a biztosítónak az 1927 : X. tc. 5. §-a szerint előzetes felhívás mellett megszabott utólagos teljesítési határidő eltelte után 60 nap alatt kell díjkövetelését érvényesítenie. Kelt 1933 november 29-én. Az 1927 : X. tc. 4. §-a nem általában az első biztosítási időszakra vonatkozó, hanem csak a biztosítás hatályának beálltakor, vagy még ez előtt fizetendő díjra vonatkozóan rendelkezik akként, hogy ha a kötelezett ezt a díjat az esedékességtől számított 30 nap alatt meg nem fizeti, a biztosító — választása szerint — vagy a szerződés teljesítését követelheti, vagy pedig elállhat a szerződéstől, továbbá, hogy ha a biztosító díjkövetelését a megszabott 30 napi határidő eltelte után további 60 nap alatt bírói úton nem érvényesíti, őt a szerződéstől elállottnak kell tekinteni. Ezek szerint, amint egyébként az 1927 : X. tc. javaslatának miniszteri indokolása (1927. évi képviselőházi irományok I. k. 203. 1.) is kiemeli, a 4. § szerint való érvényesítés köréből ki van zárva minden olyan, bár az első biztosítási időszakra eső díj, mely nem a biztosítás hatályának beállta előtt, vagy beálltakor, hanem a felek megállapodása folytán ezt követően fizetendő. Ezek az ú. n. halasztott díjak, mint amelyek a biztosítás hatályának beállta után fizetendők, a törvény kifejezett rendelkezése szerint az 5. § hatálya alá esnek és érvényesítésük is az itt meghatározott eljárás útján történhetik. Mindezekre való tekintettel a jogegységi tanács a felvetett elvi kérdést a rendelkező rész szerint döntötte el. Jogügylet érvénytelensége 5. Ingatlanra is vonatkozó halasztó hatályú adás-vételi szerződés érvényességéhez az okirat aláírása szükséges. Az egyéni cég a cégtulajdonostól különálló jogalanyisággal nem bir. (C. P. IV. 5756/1932. sz. a. 1933 nov. 14-én.) I. Az 1929. évi augusztus hó 5. napján kelt nem vitás A) alalti okirat tartalma szerint Sch. G. alperes a felpereseknek eladta a tulajdonában levő Magyar Műtrágya- és Erőtakarmánygyár Sch. J. céget a hozzá tartozó gyárteleppel, ennek teljes berendezésével, felszerelésével és kifejezetten a gyártelep céljait szolgáló ingatlanokkal 300.000 P vételáron! azzal, hogy ez a megállapodás ideiglenes és véglegessé csak akkor válik, ha a felperesek ugyanezen év szeptember hó 15. napjáig kijelentik azt a szándékukat, hogy a gyárat és a hozzátartozó felszereléseket stb. az okiratban felvett kikötések szerint meg akarják tartani. A felperesek részére vételi jogot biztosító ez a szerződés lényegileg halasztó feltételhez kötött adás-vételi szerződés (P. H. T. 765. sz.) lévén, az ingatlanokat ekként elidegenítő jogügylet érvényességéhez az 1920. évi XXXVI. tc. 77. §-a által hatályában fenntartott 4420/1918. M. E. sz. rendelet 1. §-a értelmében a jogügyletnek okiratba foglalása szükséges. Attól az esettől eltekintve, amidőn az elidegenítési és elfogadási nyilatkozat külön okiratban van felvéve, a törvényszabta írásbeli alakhoz általános szabály szerint szükséges az, hogy a szerződési okiratot mindegyik fél aláírja. Az A) a. okiratot azonban a nem vitás tényállás szerint csak az eladó alperes írta alá, a felperesek azt aláírásukkal el nem látták; ilykép az ingatlanok elidegenítésére vonatkozó megállapodás okiratba foglaltnak nem tekinhető, az ingatlan adás-vételi ügylet tehát érvénytelen. Már pedig akkor, ha valamely ügylet részlegesen érvénytelen, az egész jogügylet megdől, ha csak meg nem állapítható, hogy a felek a jogügyletet az érvénytelenné vált rész nélkül is megkötötték volna. Ámde semminemű alap nincs annak a feltevésére, hogy az átruházás tárgya üzlet lényeges alkotó részét tevő ingatlanok nélkül a felek között a tervbe vett üzletátruházás létrejött volna.