Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 1. szám - A kartelbizottság határozata a bojkott-kérdésben

8 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. kellett ismerni, hogy a veszélyeztetett magánérdek is könnyen közérdekké válhat. A fogyasztóra közvetlenül sérelmes magas ár már csak a következménye a kartel monopolisztikus helyzetének, amelyhez viszont gyakran csak jogos magánérdekek (önálló iparüzők egzisztenciáinak tönkretétele!) flagráns megsértése útján juthatott el. A magánfelek sérelmében az adott esetben a „közgazdaság és közjó érdekének veszélyeztetettségét" meglátni, — ez a kartelbizottság fenti határozatának nagy érdeme. Ezen az úton elindulva el kell jutni annak megállapításához, hogy karteltörvényünk legnagyobb hiánya a magánfelek kereseti jogának kizárása a kartelbíróság előtt. Rendszeres joggyakorlat kifejlesztésére ugyanis a kartelbizottság semmiképpen sem alkalmas, már pedig a fenti határozat tudatában van annak, hogy csak egy tág keretét adta meg a probléma szabályozásának, amely keretet tartalommal csak az egyénenként elbírált esetekből leszürődő jogi meggyőződés láthat el. Ez pedig jellegzetesen bírói feladat. Sajnos, azonban kartelbíróságunk ma sincs foglalkoztatva, így jogbiztonság kifejlődésének még a lehetősége sem tekinthető adottnak. Tiszteljük és nagyra értékeljük a kartelbizottság törekvését az eléje tornyosuló feladatok megoldása tekintetében. Ezen törekvés igen figyelemreméltó eredménye a fenti határozat. Azonban a karteltörvény súlyos szervi hibáin e tanácsadó szerv jószándéktól sugalmazott határozatai sem képesek változtatni, avagy enyhíteni. SZEMLE ELŐFIZETŐINKHEZ. A Jogi lapok syndikátusa a jogi szaklapok kedvezőtlen anyagi helyzetével foglalkozva elhatározta, hogy az egyes lapok előfizetőivel azt a figyelmeztetést közli, hogy a lapokmik nem áll módjában a hátralékosoknak a lapot tovább is küldeni. Felkérjük tehát hátralékos előfizetőinket, hogy az előfizetési díjat annál is inkább beküldeni szíveskedjenek, mivel annak elmaradása esetén a lap további küldését be fogjuk szüntetni. „A Kartel" olvasóihoz! Mintegy három évvel ezelőtt szerkesztőségünket az a meggyőződés hatotta át, hogy egy új és nagy reményekre hívatott jogterület születésénél asszisztálunk. Azt hittük, hogy az addig szórványosan fellépő karteljogi problémák az akkor tárgyalás alatt lévő karteltörvény életbelépte után szerves életet fognak nyerni és a közönség tudatában élő panaszok és sérelmek a törvény rendes útján orvosolhatók lesznek. E fejlődésmenetben szerkesztőségünk az első sorokban kívánt működni és életrehívta önálló melléklet gyanánt „A Kartel"-\, amelynek az lett volna a hivatása, hogy ezen újszülött jogterület fejlődésének minden mozanatáról beszámoljon olvasóinak. Három esztendeig életben tartotta e mellékletet a spontán lelkesedés e témakörrel szemben és az a remény, hogy idővel mégis csak meg fogja kapni e probléma a jelentőségének megfelelelő szerepet gyakorlati jogéletünkben is. Ma már azonban szembe kell néznünk azzal a tényleges helyzettel, hogy a karteljog nálunk nem tett oly gyakorlati jelentőségre szert, amely indokoltá tenné, hogy lapunk, amely elsősorban mégis csak gyakorlati jogászok és közgazdászok számára készül, ennek a még mindig nagyon gyermekcipőben járó problémakörnek önálló mellékletet szenteljen. Azoknak az olvasóinknak, akik figyelemmel kísérték mellékletünket, felesleges indokolnunk, hogy minő körülmények eredményezik azt, hogy a karteljog nálunk nem játssza az őt megillető szerepet. Hiszen az az elégtétele meg lehet „A Kartel"-nek, hogy a karteltürvénynek életbelépése óta állandóan hirdeti, hogy nem mehet át a gyakorlatba egy oly törvény, amely a főérdekelteknek: a magúnfeleknek, akik voltaképpen minden kartelvisszaélés közvetlen sértettjei, ,nem adja meg a közvetlen kereseti jogot a kartelbíróságnál! A minisztériumhoz intézhető panaszok nem képezhetik alapját valamely karteljogi gyakorlat kifejlődésének. Erre egyedül a kontradiktorius eljárásra és a bizonyítási anyag beható mérlegelésére alapított bíróság lehet alkalmas! Első perctől kezdve hangoztatott jóslatunk a kartelbíróság ki rtem elégítő foglalkoztatottságára vonatkozólag sajnos, tökéletesen bevált! A melléklet megszüntetését, tehát úgy foghatjuk fel, mint fennállásának ideje alatt állandóan hangoztatott aggályok beteljesülését. Addig hangoztattuk, hogy a jelenlegi karteltörvény nem alkalmas sem a probléma megoldására, sem a karteljog felépítésére, hogy végül önmagunk sem tudunk kitérni saját megállapításaink helyessége elől. Mert ha tényleg ennyire nem megy át a gyakorlatba a karteltörvény, ennyire nem vert gyökeret joggyakorlatunkban, ahogy azt hasábjainkon állandóan hangoztatjuk, akkor ezen igazságnak le kell vonnunk a következményét és nem tarthatunk fenn egy önálló mellékletet, amikor már a reménysége sem áll fenn annak, hogy amíg jelenlegi formájában fennáll a törvény, addig annak komoly jelentősége legyen. A melléklet szerkesztője dr. Kelemen Sándor, kinek önfeláldozó munkásságáért ez úton is hálás köszönetet mondunk, megmarad munkatársaink sorában és a főlap hasábjain fogja ezen elhanyagolt jogterületre vonatkozó megfigyeléseit olvasóinkkal közölni. A Magyar Jogászegylet december 9-i évi közgyűlését dr. Szászy-Scluvartz Gusztáv emlékezetének szentelte. Az emlékbeszédet dr. Szladits Károly egyetemi ny. r. tanár tartotta. Akik egy évvel azelőtt boldog tanúi lehettek annak a mondhatni kolosszális felépítésű és hatású emlékbeszédnek, melyet Szladits Zsögöd-Grosschmied születésnapja alkalmából tartott, mely emlékbeszéd letörölhetetlen nyomokat hagyott maga után az egész magyar jogászság emlékezetében, újult örömmel és büszkeséggel állapíthatták meg, hogy Szladits, a kiváló professzor és magánjogász, legékesebben szóló essayistáink közé