Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 1. szám - A kartelbizottság határozata a bojkott-kérdésben

6 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. len adatokat tartalmazó mérleg, illetve évi jelentés folytán részvényállományukat aránytalanul alacsony ár mellett értékesítik és ilymódon károsodnak. Mindezekben az esetekben, amint már említettük, a társaság megkárosításáról aligha lehet szó, viszont kétségtelen, hogy azok a részvényesek, akik a valóságnak meg nem felelő évi mérleg folyományaképpen részvényeket vásárolnak, illetve részvényeket, (feltéve, természetesen, hogy ez beigazolhatóan módjukban állott volna), nem értékesítenek, avagy lényegesen azok tényleges értéke alatt értékesítenek, az igazgatóságnak vétkes gesztiója következtében mégis károsodást szenvednek. Felfogásunk szerint ilyen esetekben mi sem állhat útjába annak, hogy a károsodást szenvedett részvényesek igényüket az igazgatósági tagokkal szemben, annak dacára is érvényesíthessék, hogy a részvénytársaságot semmiféle veszteség nem érte. A részvényesek által szenvedett kárösszegnek megállapítása azonban nem lesz könnyű feladat, mert ha pl. bizonyítható is volna, hogy a részvények milyen áron lettek volna értékesíthetők, aligha lehet megnyugtatóan igazolni, hogy a részvények valóságos értéke milyen összeget tesz ki; már pedig a részvényesek károsodása csakis ezen különbözet alapján állapítható meg. így nézetünk szerint ilyen esetekben nem marad más hátra, minthogy a bíróság a részvényeknek u. n. tényleges értékét, a Pp. 270. §-a alapján az eset összes körülményeinek figyelembe vételével, szabad belátása szerint állapítsa meg. Ugyanez lesz természetesen lényegében a helyzet olyan esetekben is, amidőn a részvényesek megkárosítása oly módon történt, hogy részvények hamis évi mérleg, illetve üzleti jelentés következtében azok tényleges értékénél sokkal magasabb áron vásároltattak, illetve lényegesen azok tényleges értéke alatt árúba bocsátva lettek. Foglalkozni kívánunk végül az okozati öszszefüggés problémájával, azzal a harmadik faktorral, amely előfeltétele annak, hogy az igazgatósági tagokkal szemben kereseti jog sikeresen érvényesíthető legyen. Nem támasztható ugyanis, amint már előadtuk, semmiféle kárkövetelelés az igazgatóság tagjaival szemben, utóbbiak vétkes magatartása és a részvényesek, illetve hitelezők károsodása esetében sem, ha a károsodás az igazgatóság vétkes magatartásával okozati összefüggésben nem áll. Sok esetben igen nehéz feladat lesz az okozati összefüggés fennállásának kimutatása, mert majdnem kivétel nélkül előre nem látható körülmények, nevezetesen a gazdasági helyzet változása is befolyásolják a részvénytársaságok vagyoni állapotának alakulását, úgy hogy annak tisztázása, hogy a részvénytársaság vagyoni állapotának rosszabbodása mennyiben vezethető vissza az igazgatósági tagok vétkes magatartására, vagyis, hogy az igazgatósági tagjait milyen kártérítési felelősség terhelheti, igen gyakran nemcsak a jogász, hanem a könyvszakértő tevékenységének igénybevételét, esetleg gazdasági szaktestületek véleményének beszerzését is fogja szükségessé tenni. Jelen fejtegetésünk alkalmával reá kell azonban még mutatnunk az okozati összefüggés kérdésével kapcsolatban a kir. Kúriának legútóbb kifejtett arra a jogi álláspontjára, amely oda irányul, hogy a károsító fél ugyan általánosságban az általa okozott egész kárért felelős, ámde csak annyiban, amennyiben azt okozta. Az összefüggésnek a károsító cselekmény és a bekövetkezett kár között meg kell tehát lennie s ha a kár okozati kapcsolatban van is a felelősséget megállapító körülménnyel, de abból csak valamely előre nem látott eset véletlen közrehatásaként állott elő, a kötelezett fél csakis úgy felel, ha szándékosság, vagv súlyos gondatlanság terheli. (P. VII. 542071932") Legfelsőbb bíróságunknak ezen döntése is minden bizonnyal hathatósan támogatni fogja azon felfogásunkat, hogy az okozati összefüggés megállapítása az igazgatósági tagok felelősségének szempontjából a legbonyolultabb feladatok közé tartozik és a gyakorlati életben is csak kivételesen lesz, hosszadalmas és körültekintő bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül tisztázható. A kartelbizottsás: határozata a bojkott-kérdésben Irta: Dr. Kelemen Sándor ügyvéd. Karteltörvényünk egyik legnagyobb fogyatékossága, hogy túlságosan általánosságban foglalkozik azokkal a tényálladéki elemekkel, melyek a kartelek működésével kapcsolatban felmerülnek és panaszokra okot adnak. ..A közérdek sérelme" az a verbum régens, amely vörös-fonalként az egész törvényen végigvonul és pótolni hivatott a törvényhozó határozott állásfoglalását az egyes kérdések tekintetében. Tudatában vagyunk annak, hogy a karteltörvény az egész probléma természeténél fogva nem tartalmazhatja a jogsértő cselekmények taxatív felsorolását, mert a gazdasági élet sokkal változatosabb, leleményesebb annál, semhogy a törvényhozó eleve szabályozhatna minden felmerülhető esetet. Másrészről azonban vannak a kartelek elleni panaszoknak bizonyos nagy csoportjai, melyeken belül egymástól ugyan élénken különböző esetek foglalnak helyet, van azonban bizonyos olyan közös alapvonásuk, amely lehetővé és szükségessé teszi, hogy a kartelpanaszok ily tipikus eset-csoportjával szem-