Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 11. szám - Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésre. Befejezés

11. sz KERESKEDELMI JOG 201 sreréay keretek között foglalkoznak: a biztosítási szerződési jogot szabályozó törvények igen kevés csődjogi rendelkezést" tartalmaznak, a csődtörvények pedig — s ez áll a Cst.-re és a német Konkursordnungra (K. O.) is — nem adnak oly speciális szabályokat, amelyek számolnának a b. sz. sajátságaival. Ennek aztán az a következménye, hogy mind a biztosító, mind a biztosított csődjében szép számban merülnek föl oly kérdések, amelyeknek kielégítő megoldása nehézségbe ütközik. Egy ilyen kérdés az, hogy a csődbe jutott fél — legyen az akár a biztosított, akár a biztosíió — tömeggondnokának mi a jogállása a fél által kötött b. sz. tekintetében. Az életbiztosítás szempontjából ugyan a biztosító csődjére vonatkozással hazai jogunk értelmében, tárgytalan a kérdés, minthogy a biztosító csődje azonnal megszünteti az életbiztosítási szerződést 196 1923. M. E. 16. I.) s ugyancsak nincs túlnagy gyakorlati jelentősége a kérdésnek, ismét a biztosító csődjére vonatkozóan a német jog körében a kárbiztosítási szerződés tekintetében sem, minthogy a törvény (X. 13. §) értelmében az ily szerződés is megszűnik a csődnyitást követő egy hónap elteltével. Hazai jogunk azonban a kárbiztosítási szerződés tárgyában ily rendelkezést nem tartalmazván, a kérdésnek kárbiztosítás tekintetében jelentősége van nemcsak a biztosított, hanem a biztosító csődjében, sőt (ex 1410 1926. M. E. rend. 57. §) <a biztosított ellen folyamatba tett csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban is. A biztosított csődjében a kérdés aktuális természetesen a német jog körében is. Az érintett nehézség a íömeggondnok jogi helyzetét illetően egyébkéni úgy hazai jogunk, mint a német jog körében csak akkor merül föl. ha a csődnyitást megelőzően a felek egyikének a részéről sem történt még teljesítés. Ugyan:s csak erre az esetre teszik a csődtörvények (Cst. 20. §.. K. 0. 17. §.) a tömeggondnok döntésétől (választásától) függővé a szerződés sorsát, nevezetesen azt, hogv fenntartja-e a szerződést, teljesítést követelve^ másik féltől, vagy pedig eláll a szerződéstői Oly esetben ellenben, amidőn a csődnyitás előtt akár a biztosított, akár a biztosító már teljesíteti, a íömeggondnok válaszási jogára jog szerint nem nyilik lehetőség. Mert: a biztosított csődje esetében, ha a közadós már a csődnyitás előtt kifizette a szerződés alapján járó (pl. egyszerű díj teljes összegét, a b. sz. érintetlen marad, tehát a biztosító felelőssége továbbra is hatályosul a tömeg javára s a csőd tartama alatt beálló biztosítási esettel kapcsolatos pénzbeli követelés a tömegbe eső vagyont alkot; ha pedig a biztosító egyenlítette ki már a csődnvitás előtt a teljes kárt. amely őt a b. sz. alapján egyáltalán terhelheti, a hátralékos díj iránti követelését csődhitelezőként érvényesítheti. S ugyanez áll megfelelően a biztosító csődje esetére, ha előzetes teljesítés történt már: a biztosított, aki előre teljesen kifizette a díjat, a továbbra is fennmaradó szerződés alapján mint csődhitelező érvényesítheti az esetleges kártérítő követelését, a biztosító pedig, aki már a csődnyitás előtt teljes kárt térített meg, a hátralékos díj egész összegét érvényesítheti tömegkövetelésként. Ehhez képest a tömeggondnok jogállása b. sz.-el kapcsolatban csak akkor válik problematikussá — csak ilyenkor illetvén őt meg az .,opció" joga 64 — ha a csődnyitás eiőtt sem a biztosított nem tett eleget díjfizetési kötelezettségének, sem a biztosító felelőssége meg nem szűnt. Ily esetben ugyanis, a biztosító rizikóban lévén még a csődnyitáskor, nem mondhatni, hogy ő már a csődnyitás előtt teljesítette volna a maga részéről a szerződést, tekintve, hogy ennek a rizikónak éppen a biztosító ígérete folytán a biztosítási viszony egész tartama alatt hatályosulnia kell. Ebből a szempontból tehát a Cst. 20. §.-a tényállási előfeltételének (. . . „a szerződés egyik fél által sem teljesíttetett") elég van téve. Kérdés azonban, hogyan állunk a választási jogot megadó törvényi rendelkezés másik előfeltételével, amely t. i. éppen azt kívánja meg, hogy a szerződés, amelyről szó van, kétoldalú legyen, értve kétoldalúság alatt — mint ez iránt soha nem volt kétség sem nálunk, sem külföldön — azt, hogy a szerződés a kötelmi jog általános szabályai alá eső, ú. n. tökéletesen kölcsönös szerződés legyen.60 Az uralkodó felfogás a "b. sz.-t tökéletes synallagmatikus szerződésnek tekintvén, minden kétség nélkül alkalmazhatónak véli a csődjognak azokat a szabályait is, amelyek a csődnek éppen ily szerződésekre gyakorolt hatását állapítják meg. közöttük tehát a tömeggondnok választási jogát kimondó rendelkezést is. Anélkül, hogv csak felvetné is a kérdést, vájjon a b. sz. valóban a kötelmi jogi értelemben vett kétoldalú szerződés, minden skrupulus nélkül véli az uralkodó felfogás a b. sz.-t a csődjog szóban lévő rendelkezése alá szubsummálhatónak.65 Holott nyilvánvaló, hogy 64 Krnük: Csődtörvény. 53. 1. 65 Világos ez Králik fejtegetéseiből (id. m. 57. 1.) is, amelyek az adás-vételi cserét, megbízási, vállalkozási szerződést, tehát a Mtj.-ben is szabályozott, valóban tipusos kétoldalú szerződéseket említik fel mint olvanokat, amelyek a Cst. 20. §-ának hatálya alá esnek. V. ö. a német jog szempotjából Jager id. m. 298.; Kicsou : Vergleichsordnung, 4. kiad. 129. 1. m Kagy Ferenc, id. m. II. 437. 1. 1. j.; Kuncz. id. m. III. 205.; Bruck: Vesicherungsrecht 694; Jager, id. m. 445.; Kicsow, id. m. 275. 1. 13. Anm.; Maederl Einwirkung des Vergleichsverfahrens auf schwebende Vertragé, (1929), 5. 1: Gottschalk: Versicherung und Konkurs, Jur. Rundschau für Privatvers. 1931. évf.