Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 11. szám - Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésre. Befejezés

11. sz KERESKEDELMI JOG 197 gáltatásra van kötelezve, annak pénzügyileg állandóan fel kell készülve lennie a teljesítésre. Amiként senkinek nem jutna eszébe önálló szolgáltatásnak minősíteni, pl. lehívással kapcsolatos sukcessziv szolgáltatási szerződés esetében az eladó állandó készenlétét az esetleg lehívás alapján foganatosítandó (rész-) szállításra, époiy kevéssé önálló, jogilag követelhető szolgáltatás a biztosító ..állandó készenléte'-. Ezt már csak azért sem lehetne a biztosító szolgáltatásának — mint amely a veszélyviselés tartalmát tenné — minősíteni, mert — mint erre nemrégiben Hochgráber találón rámutatott,54—iá szolgáltatásnak oly fogalmát szupponálja. amelyet maga a kötelmi jog sem ismer. A szolgáltatás ugyanis a kötelmi jog értelmében hitelezőt, tehát a követésre jogosult személyt tételez fel, akinek a követelése éppen a szolgáltatásra (valaminek adására, tevésére, nem tevésére) irányul. Hogyan képzelhető el azonban az. hogy a biztosított, mint hitelező. ,,elfogadhatná"' a biztosítónak, mint adósának az állítólagos ,.készenlétben" megnyilatkozó ezt a szolgáltatását? Az ugyan bizonyos, hogy ő akkor, midőn szerződést köt a biztosítóval, feltételezi ennek a szolgáltatásra való állandó készségét és képességét, hisz ellenkező esetben nem is lépne vele — pláne tartósabb — jogviszonyba. Ámde szolgáltatásként még sem az állandó készenlétet várja tőle. hanem azt. hogy a b. eset bekövetkeztekor teljesítse az Ígérete értelmében reá háruló vagyoni szolgáltatást. Bruck és társaival ellentétben, azok a régebbi írók. akikre fenntebb mint olyanokra hivatkoztunk, mint akik helyesen ismerték fel már régebben a biztosítót terhelő veszélyviselés lényegét, ha kölcsönösnek is mondják, a b. sz.-t. ezt csakis annak visszterhes jellegére tekintettel teszik — a biztosító felelőssége magában véve is szolgáltatás! —. de nem abban az értelemben, mintha abból a magánjog szabályozása alá eső tökéletesen kölcsönös szerződések módjára feltétlen kötelezettségek hárulnának a felek mindegyikére. Ez áll főként MCISS-TR. Hecker-ve és Eccius-i*** akire egyébként jellemző, hogy a biztosító szo.gáltatásának a megjelölésére a felelősség (Haftung) kifejezést már jóval a X. megalkotása előtt használta. IX. A biztosítót terhelő veszélyviselés lényegének félreértése egyrészt, a tiszta synallagma magánjogi fogalmának szemelől tévesztése másrészt, teszik érthetővé továbbá nemcsak azt. hogy a biztosító szolgáltatását a pénzbeli teljesítésben látó klasszikus írók igen nagy ingadozást tanúsítanak az általános magánjogi szabályoknak a b. sz.-re való Neumanns Z. f. Vers.Wesen, 1932. évf, 623. 1. PreuB. Privatrecht, Bd. IT. (1896). alkalmazhatóságának fentebb már tisztázott kérdésében (a), hanem azt is, hogy a veszélyviselési teória elvi alapján álló irók is a legkülönbözőbb, egymásnak ellentmondó érvek kel igyekeznek kimagyarázni az általuk is — mint már részben láttuk — koncedálni szükséges lazt a tényt, hogy az érintett szabályoknak legalább is közvetlen alkalmazására nem kerülhet sor. (b.) Ad a) Ehrenberg korábban56 azt tanítja, hogy a b. sz. kölcsönös szerződés a BGB. 320. és köv. §-ai értelmében, habár bizonyos joghatások itt nem nyerhetnek alkalmazást, így különösen nem a kézen-közön teljesítés szabálya és az exceptio non adimpleti contractus. Ezzel szemben újabb rövidre fogott ..Versicherungsrecht"-jében57 már azt hangsúlyozza, hogy a b. sz.-t nem lehet a magánjognak valamely ismert szerződési kategóriájába besorozni, minthogy az sui generis szerződés, amelyet a .,kölcsönös szerződések" közzé (BGB." 320.—327. §§) csak „bizonyos tekintetben" (in einigen Beziehungen) lehet odaszámítani. Hasonló bizonytalanság jellemzi Kisch-t, midőn azt mondja,58 hogy a kétoldalú szerződéseknek a b. sz.-re való alkalmazását csak erős korlátozásokkal lehet megengedni, már t. i. a b. sz.-ből az ő álláspontja szerint eredő „főkötelezettségek'", a díjfizetési és a kártérítési kötelezettségnek egymáshoz való viszonyában. Ezen azonban nem csodálkozhatni akkor, ha arra a bizonytalanságra fordítjuk figyelmünket, amely a különben éles logikájú Kisch fejtegetéseit már akkor jellemzi, amidőn ő (Handbuoh, 2. köt. 1920. 87. s köv 1.) azt az álláspotját kívánja alátámasztani, hogy a biztosító szolgáltatása pénzösszeg fizetésében áll, nem pedig a veszélyviselésben. A veszélyviselés] teóriát Kisch ugyanis akként adja vissza, hogy annak értelmében a veszélyviselés a kötelem tárgyaként jelentkezik. akárcsak mint a szolgálatok végzése a szolgálati szerződéssel vagy a használat átengedése a bérlettel kapcsolatban. Kisch szerint ez a tan a veszélyviselést mint huzamos szolgáltatást fogja föl, amelyet a biztosítónak függetlenül attól kell teljesítenie, hogy beköveíkezik-e a biztosítási eset vagy nem s hogy ehhez képest rákerül-e a sor vagy nem a biztosító vagyoni szolgáltatására. Ennél fogva, ha pl. tűzbiztosításnál nem következik is be a tűzeset a szerződésben számításba vett idő alatt, vagy ha fuvarozási biztosítással kapcsolatban nem áll is be a baleset a fuvarozás tartama alatt, mégis 56 Leipziger Zeitschrift 1907. évf., 170.1. 57 A Kohlrausch és Kasisel által kiadott Enzyklopadie der Rechtswissenschaften 13. füzete (1923). 58 Festgabe für Manes, 1927. 132. 1.