Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 11. szám - Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésre. Befejezés

194 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. vagyoni szolgáltatást ígér a biztosítottnak a károsító esemény bekövetkezésétől függően. Ez a jogilag kötelező módon tett ígéret, amelynek tartalma tehát a számításba vett esemény bekövetkeztének esetére a tényleg okozott kárnak a megtérítése vagy (személybiztosításnál) a valóságos kártól független, előre fixírozott pénzbeli szolgáltatásnak a teljesítése, — az a valami, ami a biztosító veszélyviselésének lényegét alkotja. A biztosító szolgáltatása, mint veszélyviselés, tehát ezzel az ígérettel jön létre, mert hiszen — mint láttuk — az ő felelőssége beáll már azzal, hogy a biztosítási esettől függően pénzbeli szolgáltatást helyez jogilag kötelező módon kilátásba. De nem csak keletkezik a biztosító szolgáltatása az említett Ígérettel, hanem teljesedésbe is megy nyomban azzal, mert az ő felelőssége már az Ígérettel adva lévén, ő tőle veszélyviselés címén többé mit sem követelhetni. Ehhez képest a szerződésben tett Ígérettel már megalapozott és a biztosítási jogviszony fennállásának egész tartama alatt — a pozitív jogban megszabott kivételeket nem tekintve — hatályosúló ez a felelősség az, amit mint ellenszolgáltatást a biztosított a díjfizetéssel honorál. A veszélyviselés tehát, mint biztosítói szolgáltatás, nem a biztosítótól még csak ezután elvárható valamely magatartás, mint ezt Bruck és társai gondolják, minthogy a veszélynek átszállása a biztosítóra már azáltal megy végérvényesen végbe, hogy ő a b. sz.-ben kötelező módon Ígéretet tesz a biztosított irányában arra vonatkozóan, hogy a biztosítási eset bekövetkeztekor pénzbeli szolgáltatást fog a b;ztosítottnak nyújtani. Veszélyviselés, felelősség, esetleges kártérítési kötelezettség — mindezek a megjelölések a biztosító oly jogi megkötöttségére („rechtliche Gebundenheit") utalnak, amely, már ,a szerződés fényénél fogva terheli a biztosítót anélkül, hogy ezt a megkötöttséget még csak ezután lenne köteles — a kötelmi jogi értelemben vett szolgáltatás módjára — létrehozni. Éppen ezért helytelen az a szólásmód is, amely szerint a b. sz. huzamos „kötelezettségi" viszonyt hoz létre. Ez csak a biztosított szempontjából áll. Ellenben a biztosító részén szintén huzamos jogviszonyt teremt ugyan a b. sz; de ez a viszony nem kötelezettségi hanem tartós felelősségi viszony.44 VII. Mint látnivaló, a veszélyviselésnek a kötelmi jog értelmében vett szolgáltatás gyanánt való felfogása volt az a szempont, amely 44 Így helyesen Július Gierke Jherings Jahrb. 64. köt. 402. 1., aki szintén hangsúlyozza, hogy a biztosító szolgáltatása tartós jellegű s hogy a veszélyviselés huzamos felelősséget (dauernde Haftung) jelent. Ellenk. Müller-Erzbach, Deutsches Handelsrecht, (1928), 761.1.: „Die Verpflichtung des Versicherers kennzeichnet sich als eine Dauerverpflichtung". úgyszólván az egész újabb biztosításjogi irodalmat téves útra vezette a b. sz. synallagmatikus jellegének megítélésében. Ez annál feltűnőbb, mert a régebbi biztosításjogi írók egyikénél-másikánál teljes határozottsággal jut kifejezésre a biztosítói veszélyviselésnek már a szerződésben tett ígéretben benne rejlő lényege, amely kizárja, hogy azt a kötelmi jog értelmében vett szolgáltatásként lehessen felfogni. így, hogy csak a legkiemelkedőbb megnyilatkozásokról tegyek említést, A/a/.ss45 szerint a biztosító szolgáltatása a veszély átvállalásában áll. A biztosító elhárítja a biztosítottól az őt fenyegető veszélytől való félelmet és e félelem okát azzal, hogy ígéretet tesz a veszély következményeinek viselésére. A biztosító szolgáltatása nyomban a szerződés perfekciójávai keletkezik, veszi kezdetét; az kezdettől fogva adva van (,,ist von Anfang an vorhanden"), habár egyelőre bizonytalan is az, hogy mily terhet fog jelenteni az a biztosítóra nézve. Csak az ebben az értelemben vett szolgáltatás az, amely huzamos ideig fönnáll, s érezteti hatását a jogviszony egész tartama alatt akkor is, ha a biztosítási eset soha nem is következik be. BeseleriQ szerint a biztosítás célja abban áll, hogy a biztosító ellenszolgáltatás (díj) fejében magára vállalja valamely jövőbeli veszélynek a viselését s teszi ezt azzal, „indem er den Ersatz des etwa eintretenden Schadens verspricht"'. Heckeri7 annak a hangsúlyozásával, hogy a biztosító szolgáltatása primár értelemben ,,jogi megkötöttség", t. i. felelősség (Haftung) s csupán másodsorban „reális szolgáltatás", igen helyesen utal arra, hogy „es ist möglich, aber nicht notwendig, dass sich die Haftung zur realen Leistung verdichtet".48 Thöl szerint49 a biztosító ígérete az, amit a jogászok veszélyviselésnek neveznek, s vele teljesen egy véleményen van Endemann, is50 aki szerint „Die Übernahme der Gefahr ist nur ein anderer Ausdruck für bedingungsweise Leistungspflicht". Az idézett írók közül Malss-nak különös érdeme az is, hogj^ első ízben mutatott rá arra is, hogy a biztosító veszélyviselésének imént kiemelt az a jogi jellemzője, hogy az nem a kötelmi jogi értelemben vett, vagyis kötelem tárgyaként szerepelhető szolgáltatás, egyáltalában nem zárja ki, hogy azt ennek 45 Betrachtungen über einige Fragen des Versicherungsrechts, (1862), 16—17. 1. 46 System des gem. deutsch. Privatrechts, 4. kiad. 116. §. 47 Zur Lehre von der rechtlichen Natúr der Versicherungsvertráge (1894), 98. 1. 4» Mennyivel másként mint Bruck! (I. fenntebb 37. j.) 49 Handelsrecht, 5. kiad. (876), 408. L so Zeitschrift für das ges. Handelsrecht, 9. köt. 549. 1.