Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 11. szám - Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésre. Befejezés

ESKEDELMI JOG HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT A Munkajog és Tőzsdei Jog mellékletekkel s.iei.—/i ••• -• *» fciadubiratal: BUDAPEST Y., Pannónia ncca 9. szám Telefon: 27—1-65 ALAPÍTOTTA néhai GRECSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi nyilv. rendes tanár ügyvéd Előfizetési ár A MUNKAJOG, TŐZSDEI JOG mellekletekkel együtt: Egy évre 16 P —Félévre 8P • Egy füzet ára 1.60 pengő Harmincegyedik évi. 11. szám Megjelenik minden hó elején Budapest, 1934 december 1 Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésre Irta: Dr. Túry Sándor Kornél egyetemi tanár. (Befejezés.) VI. Mint látható, mindezeket az állásfoglalásokat egy közös cél vezette, még pedig az, hogy az Ehrenberg intelmének megfelelve oly jogászi értelmét állapítsák meg a veszélyviselés fogalmának, amelynél fogva alkalmassá válik az arra, hogy jogi értelemben vett szolgáltatás gyanánt is számba jöhessen. A hiba azonban, amely végzetessé vált a modem biztosítási jog doktrínájára, valamenynyiben az, hogy a veszélyviselésnek óhajtott tiszta jogászi fogalmát csak úgy képzelik megállapíthatónak, ha azt a kötelmi jog értelmében vett oly szolgáltatásnrik tüntetik föl, amellyel a biztosító „tartozik'' s amelyet töle a biztosított mint hitelező „követelni'' van jogosítva. Szem elől tévesztik az említett írók mindanny;an azt, — amiről pedig a biztosítás alapgondolatának megfigyelése is meggyőzhet — hogy a biztosító szolgáltatása jogi értelemben is szolgáltatás ugyan a biztosító részéről s mint ilyen alkalmas arra. hogy ellenértékéül szolgáljon a díjfizetési kötelezettségnek, de ennek dacára nem olyan szolgáltatás az, amely „tárgya" lenne a b. sz.-el megállapított kötelemnek, amelyet a kötelmi jogi értelemben vett szolgáltatás módjára még csak ezután kellene, vagy lehetne „követelni" a biztosítottnak, mint hitelezőnek a biztosítótól, s amellyel utóbbi, mint adós viszont csak ezután „tartoznék" a biztosított irányában. Ellenkezően: az mint felelősség adva van már a szerződés kötésének a tényével, amely mint ilyen a biztosítónak minden további ténykedése nélkül magától hatályosul ía törvényben vagy a szerződésben esetleg megszabott egyéb feltételek pl. az első díj megfizetése, a kötvény kiváltása meglétében), anélkül tehát, hogy azt külön még „követelni" kellene a biztosítótól. Egészen világos a veszélyviselésnek már a szerződéskötés tényéhez kapcsolódó jellege éppen hazai jogunk szempontjából, amely tudvalevően nem tette magáévá a német jognak azt az álláspontját, amely szerint az első díj megfizetése előtt a törvénynél fogva nem terheli felelősség a biztosítót.43 A biztosítás alapgondolata ugyanis a legáltalánosabban az, hogy benne és általa segítséget, támogatást nyerjen a biztosított a biztosítótól bizonyos veszély ellen, amely abban áll, hogy az ő vagyona vagy élete károsodást szenvedhet valamely jövőbeli (rendszerint) bizonytalan esemény (a biztosítási eset) folytán. Ezt a segítséget a biztosító azáltal nyújtja a biztosítottnak, hogy — mint mondani szokás — a veszélyt átveszi, magára vállalja. Nyilvánvaló azonban, hogy a veszélynek ez az átvállalása nem jelenti azt, hogy a biztosító közvetlenül hárítja el a biztosítottat fenyegető veszély bekövetkezését. Ezt ő csak akkor tehetné, ha önnönmagát tenné abba a veszélyhelyzetbe, amelyben éppen a biztosított van. A veszély elvállalása csak azáltal mehet végbe, hogy a biztosító a b. eset gazdasági következményeinek töbé-kevésbé átfogó kiegyenlítését helyezi kilátásba a biztosított irányában. És ez tökéletesen elég is a biztosított szempontjából. A gondtól, a bizonytalanságtól, amely reá nehezedik, ő már azáltal szabadul, hogy bizonyosságot szerez arra nézve, hogy az érntett vagyoni kiegyenlítésben rejlő segítséget megkapja, ha a vagyonát vagy életét fenyegető esemény valóban bekövetkeznék. Ezt a kívánt bizonyosságot szerzi meg részére a biztosító, még pedig azzal és csakis azzal, hogy jogilag kötelező módon bizonyos 3 Ezt meggvőzően fejti ki Kuncz, id. m. III. 212. és k. I.