Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 10. szám - Megjegyzések az egységes váltótörvénynek (Loi Uniformé) az elfogadást szabályozó cikkeihez. Befejezés

186 KERESKEDELMI JOG 10. sz. Önként érthetőleg a most említett megszorítás 3.-ik személynél, vagy az intézvényezett lakóhelyétől különböző helyen s a megtekintés után bizonyos időre szóiló váltón is érvényes, mert a váltóbirtokos érdekeit ez nem veszélyezteti, de magától értetődik, hogy a megtekintés után bizonyos időre fizetendő váltón a bemutatási határidő nem terjedhet túl a törvényben, illetve a kibocsátó által kitűzött (23. c.) időponton, mert különben a váltóbirtokos elveszítené azokat a jogait, amelyeknek gyakorlásit az említett határidők betartásához fűződik.14 A megtekintés után bizonyos időre szóló váltónak elfogadás végetti bemutatására a V. T. 19. §-ában megszabott határidejét a genfi egyezm. 23. cikke a felére szállította le.13 Ez, tekintettel tarra, hogy a váltónál évekre terjedő lejárat nem szokásos, másrészt pedig a hágai szabályzat által megállapított 6 hónapos határidő rövidsége miatt eshetett kifogás alá, helyeselhető, mert a két szélsőség között kijelölte a középutat s tulajdonképpeni célja az, hogy az előzők visszkereseti felelőssége ne terjedjen túli hosszú időre. Másik eltérés a mai V. T.-tőil az laz újítás, hoy 1 évnél hosszabb határidőt csak a kibocsátó tűzhet ki, holott erre ma a forgatók is jogosúltak. Minthogy azonban la, váltót tulajdonkép a kibocsátó teremti meg, következetes, ha őt illeti az elsőbbség a bemutatási idő megszabására is. Ha a forgató a kibocsátó által kijelölt időt túlhosszúnak találja, jogában áll azt megrövidíteni. A meghoszszabbítás jogát azért nem lehetett reá is kiterjeszteni, mert egyoldalúlag a kibocsátó felelősségét nem súlyosbíthatja, viszont a bemutatási idő megrövidítése a kibocsátó helyzetét is előnyösebbé teszi, akinek a kiállítás után bármely pillanatban reá há14 A genfi egyezm. nincs figyelemmel arra, hogy a bemutatási határidő kezdetét, amelyet a megtekintésre szóló váltó bemutatási idejének kitolásánál csak az arra megszabott határidő végére tesz (34. c, 2. bek.), a megtekintés után bizonyos időre szóló váltóra is megállapítsa, pedig, ha a bemutatás tilalmi ideje hosszabb a bemutatásra megszabottnál, a váltónak nem volna lejárati ideje. Ilyenkor azonban a váltó a 2. cikk, 2. bek.-ének vélelme alapján megtekintésre szóló váltónak tekintendő, amely a tilalmi idő lejártával látra fizetendő. Pl. ha a tilalmi idő 1934. nov. 4.-én ér véget, a bemutatási határidő pedig okt. 30.-án, a váltó nov. 4.-től számított 1 éven belül bármikor bemutatható. 15 Chalmers már az 1912. évi hágai értekezleten az 1 évi határidőt javasolta, Jackson F. H., az angol Bank kormányzója t. i. felmutatott egy Bolíviából Angliára intézvényezett váltót, mely csak a kiállítás után 14 hó múlva került bemutatásra, de indítványát mégis 16 szóval 2 ellen elvetették. (II. Conf. Actes. II. 25. o.) A genfi konferencián a cseh-szlovák, belga és brazíliai kiküldötteknek az 1 évi határidő mellett történt felszólalása után azonban az 1 éves határidőt elfogadták. (Comptes Rendus. 216. o.) rúló fizetésnek lehetőségével (43. c. számolnia kell s ezért nem panaszkodhatik méltánytalanságról, ha az elfogadás bekövetkeztéről, vagy megtagadásáról hamarabb nyer bizonyosságot. 6. A meggondolási idő méltányoságon nyugvó s már a középkori váltójogokban is előforduló intézmény, mely arra szolgál, hogy az intézvényezettnek módja legyen feljegyzéseiben, könyveiben, stb. a bemutatott váltó adatait ellenőrizni, a netán szükséges tudakozódásokat megtenni, fedezetről gondoskodni stb.16 A meggondolási idő tehát kizárólag arra szolgál, hogy az intézvényezett dönthessen a felett, vájjon lakarja-e vagy sem vállalni az elfogadással járó váltói kötelmet s ennélfogva, attól kezdve, midőn már mint elfogadó szerepel a váltón s ebben a minőségében tartozik valamit teljesíteni, pl. a megtekintés után bizonyos időre szóló váltót keltezni, vagy a telepest kijelölni, a gondolkodási idő kedvezményét ezekre vonatkozólag nem veheti igénybe, tehát ilyen esetekben, ha a felhívásnak, feltéve, hogy ez arra jogosulttól ered, nem tesz késedelem nélkül eleget, mulasztásánlak váltójogi következményeit viselni köteles. Azonban még az elfogadás meggondolására szánt idő tartama alatt sem kívánhatja az intézvényezett azt, hogy fai váltó nála maradjon, hanem csak arra van igénye, hogy az első bemutatást követő napon a váltót neki másodszor is bemutassák.17 A váltóbirtokos ezt a kívánságot 16 A bemutatás elmulasztásának következményeiről a genfi E. 23. cikke hallgat, holott a V. T. 19. cikke kifejezetten hivatkozik a „kibocsátó elleni visszkereset különbeni elvesztésének terhe' alatti felelősségére. Ezt azonban csak az 53. cikk mondja ki. Az azonnali elfogadást csupán a bolgár (548. §), a japán (465. §), a magyar (17. §), és a német ált. vrndsz. (18. §) ismerték. A meggondolási idő a külföldi jogokban néhány órától 1 napig terjed. Az angol V. T. (42. c-ben említett) ,,customary time" (Chalmers: Digest. 8. kiad. 159. o.) 24 óra, v. ö. Meyer: Weltwechselrecht. II. k. 225. o. Magnus: Tabellen zum intern. Recht. 4. Heft. Wechselrecht. VII. 2. c. alatt. Az első hágai konferenciát megelőzően kiadott kérdő-ív és az Avant-Projet sem tesznek róla említést, de utóbbi 27. c.-e annyit mégis mond, hogy az intézvényezett az elfogadásra vonatkozó válaszát a bemutatást követő első köznapon közölni tartozik. A hágai szab. 23. cikke azonban a meggondolási időről már rendelkezik. Lsd. II. Conf. Actes. I. 84. o. 17 A hágai szabályzat (23. c.) a genfi egyezmény 24. c.-ének két bekezdéséből álló szövegét még fordított sorrendben tartalmazta s első mondata, hogy t. i. a váltóbirtokos nem köteles az elfogadás végett bemutatott váltót az intézvényezettnél hagyni, azt a benyomást kelthette, mintha a törvény valami feleslegest mondott volna ki s még Nagy Ferenc is, aki mindkét hágai értekezleten tevékeny részt vett, azt írja, „A nemzetk. vjogi egyezm. és az ennek alapján alkotott új magyar V. T. magyarázata", Bpest. 1914. c. kommentárjában (152. o.): „Az 1. bek. olyasmit mond ki, ami eddigi váltójogunkban magától értetődőnek tekintetett", mert elkerülte a figyelmét, hogy egészen más értelme van és nem felesleges, ha az