Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 10. szám - Megjegyzések az egységes váltótörvénynek (Loi Uniformé) az elfogadást szabályozó cikkeihez. Befejezés

10. BZ. KERESKEDELMI JOG 185 Mesjeiryzések az egységes váltótorvénynek (Loi Uniformé) az elfogadást szabályozó cikkeihez Irta: ár. Bozóky Géza, pécsi egyetemi tanár (Befejezés.) 4. Az elfogadás céljából való bemutatás megtiltásának lehetősége 'az E. T. egyik jelentős újítása.9 Ez a rendelkezés összefüggésben áll azzal a 9. cikkben kimondott új elvvel, amely szerint a kibocsátó az elfogadásért való felelősségét minden olyan váltón, amelynek elfogadás végetti bemutatását ki nem kötötte, kizárhatja. Az el nem fogadható váltónak két jelleg zetes ismérve van: a) nem lévén elfogadásra szánva, a netán mégis rávezetett elfogadás váltójogiig hatálytalan.10 Ha pedig a váltóbirtokos a tilalom ellenére mégis bemutatná, a tilalom megszegése folytán nemcsak magán jogilag (Mj. T. 1"09. §), hanem előforduló esetben, ha ez a kibocsátó hitelképességének csökkentésére volna alkalmias (1923. évi V. t.-c. 13. §.) büntetőjogilag is felelőssé válhatik. 2. A kibocsátó a lejárat előtt akkor sem felelős, ha a váltót tilalma ellenére mégis bemutatnák s az intézvényezett az elfogadást megtagadná. Minthogy azonban az ilyen váltó leszámítolása, a kibocsátónak az intézvényezettel szemben fennálló követe lése alapján történik, fennáll a kibocsátó visszkereseti felelőssége az intézvényezett vagyoni romlása esetén (43. c. 2. pont).11 Az el nem fogadható váltóból eredő problémákkal az 0. M. K. E. már 1913-ban, közvetlenül a második hágai váltójogi konfe9 Minthogy az ilyen be nem mutatható váltókra esetleg nemlétező intézvényezettek nevei is kerülhetnének, a váltóbirtokos önként érthetőleg csak a legnagyobb óvatossággal vehetné át azokat. Viszont neki legtöbbször magának kellene az ilyen váltó leszámítoló jának fedezeti váltót adnia. Találóan jegyzi meg Lenhoff: Einführung in das einheitliche Wechselrecht. Wien u. Berlin. 1933. c. müvében (23. o.): „Alsó e'ne verkehrte Welt: Der Lieferant als AkzeptantLásd még Hamburger: Das Becht auf die Deckung bei der nicht akzeptablen Tratte. 191.3. 10 Ez következik abból, hogy a váltót mint el nem fogadhatót állította ki, tehát megtiltotta annak elfogadását. Ha pedig az intézvényezett a váltót nem fogadja el. azt kifizetni sem tartozik s nem fizetése esetén a kibocsátó ellen sem lehet fellépni. A Code de Comm. 120. art. 2. bek.) szerint: „La caution . . . du tireur.. . n est solidaire qu'avec celui qu elle a cautionné" már pedig a kibocsátó a .,non-acceptable" jelzéssel azt fejezi ki, hogy a fedezet feletti szabad rendelkezési jogát megtartja, ami megszűnnék, ha az intézvényezett a váltót elfogadná. (Hirsch: Der BechtsbegrifTprovision im franz. u. intern. Wechselrecht. Marburg. 1933. 119. o.) 11 Ennek ismérveiül a genfi egyezmény alapján készült magvar V. T. II. előadói javaslata a csődön kívül azt is felvette, ha a kibocsátó ellen az 1928. évi XXI. tc. 4. §-a értelmében általános végrehajtást rendelnek el, v. ha vagyontalansági esküt tett. (43. §• 3. pont.) rencia után megtartott szakértekezletén foglalkozott12 s célszerűségét annak idején igen tekintélyes felszólalók13 vonták kétségbe. Az akkor felhozott érvek, az ankét óta eltelt több mint két évtized óta, sem veszítették el helytállóságukat. Az el nem fogadható váltó elterjedésének egyébként, más okoktól eltekintve, a magyar gyakorlatban minden esetre útját fogja szegni az a körülmény, hogy a genfi egyezmény alapján készült törvényjavaslatnak az igazságüg\Tninisztériumban 1933. okt. havában megtartott értekezlete után készült II. előadói tervezete, a német, osztrák s egyéb példákat követve a fedezet kérdését, mint a magánjog körébe tartozó problémát, jóllehet erre a genfi egyezmény II. Mellékletének 16.-ik cikke szerint jogunk lenne, sem kívánta magában a váltótörvényben szabályozni. Minthogy azonban előre látható, hogy a szerződő államok azt a problémát, vtajjon a kibocsátó a lejáratkor fedezetet adni köteles-e és hogy a váltóbirtokosnak erre a fedezetre minő külön jogai vannak, valamint /a váltó kibocsátásának alapjául szolgált viszonyból eredő kérdéseket sem fogják azonos elvek szerint eldönteni, a nemzetközi magánjogi összeütközésekből támadható vitákat, sajnos még sem fogjuk tudni elkerülni. 5. A kibocsátónak néha érdekében állhat, hogy a váltót elfogadás végett, csak bizonyos meghatározott nap előtt ne mutassák be, pL ha a fedezetre vonatkozólag ügyfelével ugyan még nem egyezett meg, de követeléséhez a váltó leszámítoltatása útján azonnal hozzá akar jutni. Ezzel a kikötéssel a váltó még nem válik el nem fogadh/atóvá, hanem csak azt az időt rövidíti meg, amelyen belül a váltóbirtokos a váltót elfogadni jogosult, viszont meghoszszabbítja a kibocsátó és az intézvényezett számára a tárgyalási időt, amellynek eredménytelen lefolyásia azonban természetesen nem ad jogot a kibocsátónak arra, hogy az időközben többé már kezei közt sem lévő váltót el nem fogadhatónak nyilvánítsa. A váltóbirtokos helyzete nem rosszabbodik, mert az elfogadásra feltéíllenűl számítani soha sem lehet, viszont az el nem fogadott s a fenti tilalmi záradékkal el sem látott váltó megszerzése esetén is mindig fennforog az az eshetőség, hogy a váltónak csupán egyetlen adósta marad, t. i. a kibocsátó. Ezzel a kockázattal a váltóbirtokosnak mindig számolnia kell. 13 Az el nem fogadható váltók továbbfejlesztése. Kivonat az Orsz. M. Keresk. egyesülésnek az új váltótörvénv-tervezet tárgyában tartott szakértekezlet jkv.-éből. Bpest, 1913. 13 Többek közt Fodor Ármin, Szászy Schwarcz Guszátv, Magyary Géza, Urbach Lajos, stb.