Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 1. szám - A válságos gazdasági viszonyok relációja a jogszolgáltatással

1. sz. KERESKEDELMI JOG 3 magukévá, utalva arra, hogy a törvény nem tesz különbséget a pontos és késedelmes fizetés között. (Kúria P. IV. 802/1919. Hiteljog Tára 1920. évfolyam, 21. old.) Voltak azonban döntések, melyek nyilván összefüggésben azzal, hogy időközben a magyar korona elértéktelenedett és így a lejárat napján való átszámítás súlyos terhet jelentett volna a hitelezőre, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a fizetés napján való átszámítás az irányadó. (Kúria P. VII. 6185/1923. Hiteljog Tára 1924. évf. 104. szám.) Ez az utóbbi álláspont bizonyos tekintetben szembehelyezkedik a K. T. 326. §-ának világos szövegével. Az azidőbeli gazdasági megfontolások alapján ez a magyarázat méltányosnak is mutatkozott, védeni a hitelező érdekeit a késedelmesen fizető valutaadóssal szemben. Egyébként utalok e kérdés körül kifejlődött széleskörű jogirodalmi vitákra, melyekkel egyik könyvemben foglalkoztam részletesen.5 Vegyük azonban a jelenlegi gazdasági, illetve valutáris helyzetet, mely úgy alakult, hogy szemben a hazai valuta stabilitásával pl. a dollár árfolyama mutat erős ingadozást, sőt határozott leromlást. Már most ha a K. T. 326. §-ának értelmezését illetőleg újólag abból a gazdasági megfontolásból indúlnánk ki, hogy a hitelezői érdek támasztandó alá, úgy szemben a fent előadottakkal a lejárat napján való átszámítást kellene alkalmazni, holott ugyanezen érdekvédelem a koronaromlás idejében a fizetés napján való átszámítást tette kívánatossá. A fentieket annak illusztrálására hoztam csak fel, hogy a legtiszteletreméltóbb szándékok mellett is nem mindig célirányos gazdasági megfontolásokat a törvény rendelkezéseinek értelmezésénél figyelembe venni, mert az életviszonyok változása folytán a helyzet úgy alakulhat, hogy ugyanazon motívumok alapján a már elfoglalt elvi állásponttól eltérőleg esetleg vissza kellene térni a másik álláspontra, ami pedig csak jogbizonytalanságra vezet. Mérlegelendő az is, hogy különösen valutáris kérdéseknél az ügyletkötő felek spekulatív célzattal az egyes elvi jellegű döntéseket meg is játszhatják, a fenti esetben pl. oly módon, hogy a dollár esésére számítva kitolják a fizetés időpontját. Természetesen mindez nem érinti azt az elvet, mely szerint az írott törvény alkalmazásánál a legteljesebb értelmezési szabadság adandó meg a bírónak, mit Bülow6 úgy formuláz, hogy: ,,Nicht das Gesetz, sondern Ge5 Valorizációs kérdések fejlődése és kialakulása. 58—59. oldal. 6 Geselz und Richteramt. setz und Richteramt schafft dem Volke sein Recht." A bírói judikatura jogalapító hatásával kapcsolatban utalok még dr. Hevesi Illés7 fejtegetéseire is, mely szerint lemondani a bírói jogalkotó funkcióról a legjobb törvény mellett sem lehet, mert az élet fejlődésével szemben minden törvény bizonyos tekintetben visszamarad. A gazdasági megfontolások szerepet játszhatnak magának a szőnyegen levő jogügyletnek értelmezésénél is. Itt teljesen osztom azt az álláspontot, mely szerint lehetőleg kerülendő, hogy a bíróság ezzel kapcsolatban, esetleg még az üzleti érdekek kölcsönös kiegyenlítésére irányuló célzattól is vezéreltetve, üzletalakító tevékenységet fejtsen ki, mert ez jogbizonytalanságra vezethet. Utalok ezt illetőleg dr. György Ernő8 fejtegetéseire. Megjegyzem, hogy sem a mjogi javaslatunk, sem a bírói gyakorlat nem teszi magáévá a svájci kötelmi jog 205. §-át, mely szerint a vevő aktio redhibitoriájával szemben megadandó a bírónak a jog a vételárnak hivatalból való leszállítására, amennyiben a fennforgó körülmények nem teszik indokolttá az ügylettől való elállást. Ez is arra mutat, hogy elvileg a magyar jog nem mutat tendenciát a tekintetben, hogy a bíró felruháztassák az ügyletmódosítás jogkörével. Utalnom kell azonban ezzel kapcsolatban a Kúriának P. VI. 149/1933. sz. döntésére (Jogi Hirlap 1933. évf. május 21); mely ezzel szemben bérleti pereknél kimondotta, hogy: ,,a gazdasági lehetetlenülés esetében a bíróság kétféle intézkedés között választhat. U. m. 1. a felek kölcsönös kötelezettségeit a méltányosságnak megfelelőleg módosíthatja, vagy: 2. egyik vagy másik felet — esetleg a kár méltányos megosztásával is — elállásra jogosíthatja fel." Ami végül a nehéz gazdasági helyzetnek a szabad jogi iskola elveivel való összefüggését illeti, álláspontom szerint gazdasági válságok legkevésbbé sem indokolhatják meg az esetleges elhajlást a Freirechtsbewegung irányai felé. Helyesen jegyzi meg dr. Szászi Béla,9 hogy: „ez az elgondolás a törvény helyett a jogtudományt kívánná uralkodó pozícióba állítani és el akarná vetni a jogszolgáltatásban eddig általában követett alapelvet, hogy a bírónak a törvény szerint vagy legalább is lehetőleg a törvényhez szorosan alkalmazkodva kell ítélnie." Mindenesetre zavarokra szolgáltatna okot, ha azokat az éles elhatároló vonalakat, me7 A jogalkotó judikatura és a felek: Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1907 március. 8 A válságjog kialakulása 60—61. oldal. 9 Korunk jogfejlődésének irányát jelző eszmék és törekvések: Magyar Jogászegyleti Értekezések, 1930 november.