Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 10. szám - A film szerzőségének problémája. Befejezés

176 KERESKEDELMI JOG 10. sz. pénzé. A gép * az ember hatalmi akarásának megtestesülése a természet felelt, a pénz az ember hatalmi akarásának megtestesülése más egyének ftílett. A mozgófényképészeti alkotás tehát nem intuícióból, hanem tudatos akarásból fakad és lényegét tekintve nem szellemiségnek kifejezője, hanem absztrakciónak kézzel fogható, pontosabban: érzéki észlelet alá eső megvalósulása, realizálása a szó szoros értelmében. Ennek a felismerésnek döntő súlylyal kell esnie a mérlegbe akkor, ha azt kutatjuk, ki a film szerzője a szerzői jog szempontjából. „A film korunk akarásának kifejezője." (Fawcett: L'Etrange, 175. 1.) A géptechnika nagy mértékben jellemzi ugyan korunk életét, azonban ugyanaz a technika különféle gazdasági rendszereknek állhat szolgálatában,. Az értékesítési szempont egyeduralma a filmet a kapitalizmus képére és hasonlatosságára teremtett művészetté teszi. Minthogy pedig a kapitalizmus, azaz a dologi szempontú gondolkodás rendszere a civilizációt jellemzi a kultúrával szemben; a film par excellence a civilizáció művészete. A civilizáció áttekinthetetlensége jut kifejezésre a mozgófényképészeti alkotás kollektív jellegében: a nagyszámú közreműködő részletteljesítményei mind különböznek attól, ami végeredményben létrejön s az egyesek produkciója elvész az összhatásban, melynek valódi létrehozója a tőke. Kényszerítő logikai erővel folyik tehát az üzleti szempont túlsúlyából az a követelmény, hogy a mozgófényképészeti alkotás szerzőjének közvetlenül a filmvállalatot kell tekinteni. A jogi szabályozásnak összhangban kell lennie a valóság tényeivel. Ahogy a mozgófényképészeti alkotás dinamikus műalkotás, voltaképpeni személyes alkotó nélkül, (funkció szubsztancia nélkül: úgy a film szerzője sem személyi, hanem egy dinamikus vonatkozásnak, egy funkciónak: a pénznek exponense, a tőkés. Amíg a művészi alkotás, mint az intuició szülötte, mint egészre irányuló, éppen ellenkezője a fogalmi, diskurziv gondolkodás eredményének, ellenkezője az analizáló intellektuális funkciónak és elvileg kizárja a munkamegosztás lehetőségét: addig a film lényege éppen a munkamegosztás, amit általános gazdasági törvény szerint éppen a tőke tesz lehetővé (v. ö. Adam Müller: Elemente der Staatskunst, III. kötet, 32. £L), különösen a géptechnika segítségével. A film tehát nem személyes alkotás, ellenkezőleg: lényege az * A dologiság döntő szempontjára utal a Heuesy által (23. 1.) idézett angol moziplakát felírása: „Tragedy on three rolls", Tragédia három tekercsen! „Valóban, semmi egyébről nem lehet beszélni a filmjátéknál, mint a tekercsekről", — teszi hozzá Hevesy. V. ö. még u. o. 31., 38., 48. s köv. lap. anonimitás. Szerzője az eddig megszokott értelemben nincs: szerzője anonim, a mögötte 'levő tőke, a vállalat. A mozgófényképészeti alkotás létrehozatala körül — mint láttuk — a közreműködőknek egész sora fejt ugyanis ki olyan tevékenységet, mely egyébként a szerzői tevékenység tekintete alá esik, azonban egyik közreműködőnek tevékenysége sem áll meg egymagában, de nem is áll a szerzőtársi összműködés szokásos viszonyában, hanem valamennyi egy tőle idegen szempont körül kristályosodik ki, mely döntően határozza meg azt, milyen legyen az egyes közreműködők tevékenysége és hogyan illeszkedjék a többi közreműködő tevékenységéhez. Ez a külön szempont a gépi technika által lehetővé tett üzleti értékesíthetőség szempontja. Ez a- szempont nem is kapcsolódik szükségképpen valamely egyénhez, hanem csupán mint elvont meghatározója jelentkezik az egyes szellemi tevékenységnek. Ez a jelenség lehetetlenné teszi az általános szabály alkalmazását «abban a kérdésben, ki a szerzője a mozgófényképészeti alkotásnak. A jogász nem zárkózhatik el annak belátása elől, hogy a mozgófényképészeti alkotás létrejövetele tekintetében legfontosabb szempont annak a vállalatnak üzleti érdeke, mely a mozgófényképészeti alkotást értékesíteni kívánja. Nem tartozik a jogászra annak megítélése, mennyiben helyeselhető kultúráilis szempontból a szóban levő jelenség. A jogász ezt a jelenséget készen találja és számolnia kell vele, így a szerzői jog szabályozása körében is. De nem is az üzleti szempontot értékeli többre a jogász a szellemi szempontnál akkor, amikor a mozgófényképészeti alkotás ilétrehozásának sajátszerűségét tekintve külön rendelkezik abban a tekintetben, ki a szerzője az iily alkotásnak. A jogász csak levonja a következményeit annak az imént kifejtett jelenségnek, hogy a mozgófényképészeti alkotást létrehozó valamennyi szellemi tevékenység — mint ilyen — feladja önállóságát és elismeri az üzileti szempont túlnyomó súlyát. Nem az üzleti szempontot helyezi magasabbra a jogász, hanem ennek a szempontnak ténylegesen domináló szerepét veszi figyelembe, mely a közreműködő szellemi tevékenységet súlyánál fogva befolyásolja. Ehhez képest úgy foglal állást a jogász abban a sokat vitatott kérdésben, hogy ki a mozgófényképészeti alkotás szerzője, hogy alkalmazkodik a valóságos tényekhez és kimondja, hogy az üzleti válla lat körében előállított mozgófényképészeti alkotás tekintetében az részesül — saját jogán — a szerzőt megillető oltalomban, akinek vállalkozó tevékenysége a képszalagot létrehozta, j y