Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 10. szám - Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésekre. Folytatás

10. sz. KERESKEDELMI JOG 177 Ily módon a jogász nem él fikcióval, hanem csupán nem huny szemet afölött, hogy a mozgófényképészeti alkotás szerzőségének kérdését nem lehet megoldani a puszta egyéni szempontok figyelembevételével. Gyakorlati szempontból is ez a legmegfelelőbb, mert a mozgófényképészeti alkotás értékesítésének zavartalanságát leginkább biztosítja. Kétségtelen ugyan, hogy a szerzőségnek szóbanlevő megállapítása a mozgófényképészeti alkotás létrehozatala körül közreműködőket általában arra utalja, hogy érdekeiket szerződés körében igyekezzenek megóvni, azonban ez a hátrány a mozgófényképészeti alkotás sajátszerűségében kellő ténybeli magyarázatra talál. Természetesen a közvetlenül a mozgófényképészeti alkotáshoz írt és a hallás számára ismételhetően közvetítő készüléken megrögzített kísérőzenevetítéssel egyidejű ily előadásának jogát, valamint az ily alkotás létrehozatalánál közreműködő előadó művészek beleegyezésének jogát* a törvény erejénél fogva a filmgyártó vál.alat tulajdonosára kell átszállítani, egymásközti viszonyuk érintetlenül hagyásával. Az a tételünk, hogy ia film szerzője az anonim vállalat, épúgy a valóság fényéből következik, mint az is, hogy az újság tartalmának voltaképpeni szerzője a lapvállalat, a tőke exponense. A sajtó és a film közt megvan az a lényegbeli rokonság, hogy mind a kettő reprodukció: a sajtó reproduktív gondolatközlés, a film reproduktív alkotás. Ezért ugyanúgy, amint az időszaki sajtó — és bizonyos mértékig minden sajtó — felelőssége anonim, végelemzésben vagyoni, a vállalat vagyonát terhelő (St. 39. és 40. §), ugyanúgy a szerzői jogi jogosultság a film tekintetében helyesen csuk a vállalat javára állapítható meg, mint a tőke exponense javára. A sajtójogi felelősség mint teher, a film szerzői joga mint előny nem egyéb, mint ugyanannak a szempontnak két oldala, az éremnek két lapja mindkettő jogi szempontból tekintve. Az, amivel a jog nem törődik, a sajtónál az, hogy a vagyoni kockázat a lapvállalatot terheli, a filmnél pedig az, hogy a film értékesítésének előnve túlnyomóan a filmvállálat javára szolgál. Az, ami a jog számára kiemeli a sajtót és a tilmet a többi jelenség jogilag közömbös tömegéből, az a sajtónál is, a filmnél is a hatalmi túlsúly, a tőke túlsúlya az egyén fölött. Ennél a túlsúlynál fogva, mely az egyént háttérbe szorítja, kell, hogy a sajtóért a jogi felelősséget a vállalat viselje, a film értékesítésének jogi előnyét pedig a vállalat élvezze. Hogy mindkét oldalon mi a gazdasági eredmény, hogy a sajtóvállalat ráfizet, a filmvállalat pedig dúsan jövedelmez esetleg: ez / nem jogi, hanem gazdasági szempont A jog csak egy szempont az élet sok szempontja közül és nem meríti ki a megítélés teljességét, legalább is ott nem, ahol az egyént nem abszorbeálja teljesen <a közület, sőt még az utóbbi rendszerben sem, mert a valóság tényei sokszor keresztezik a jogi megítélés eredményeit. Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésekre Irta: Dr. Túry Sándor Kornél egyetemi tanár. (Folytatás.) IV. Az előadottak, úgy hiszem, nem hagynak kétséget az iránt, hogy midőn bírói gyakorlatunk a biztosító vagyoni helyzetének megromlása címén jogot adott a biztosítottnak a b. sz. egyoldalú felbontására, ezt nem a b. sz- jogrendszerben helyzetének latolgatása, különösen nem annak kétoldalú szerződésként minősítése alapján tette, hanem annak a különösen erős érdeknek mérlegelése alapján, amellyel éppen a biztosított bír a biztosító megbízhatósága és teljesítőképességének állandó fenntartása tekintetében; jogunknak ama „felsőbb'1 elvei alapján, amelyek az érdekmúlást honorálják a rebus sic stantibus clausula, illetőleg az ügyleti feltételezés hatályosságának kivételes elismerésével. Korábbi jogunk szempontjából, nevezetesen az 1927. évi X. t.-c. megalkotása előtti időre vonatkozással, ennek a felismerésnek nincs ugyan különösebb jelentősége, mert hiszen a Kt. 485. §-ának immár hatályon kívül helyezett 4- pontja alapján mindenkor módjában és jogában állott a biztosítottnak azáltal szüntetni meg a szerződést, hogy a díjfizetést abbanhagyta, miért is nem volt semmi szükség arra, hogy külön megindokoltassék a kötelemtől való egyoldalú szabadulás s még kevésbé arra, hogy a biztosító vagyoni helyzetének megrendülésére történjék részéről hivatkozás. Most azonban, hogy az idézett törvény hatályon kívül helyezte a Kt. 485. §-ának 4. pontját s amidőn a kárbiztosítási szerződés biztosítottját általában 6 évre köti le a törvény a biztosítóhoz, akinek vagyoni viszonyai pedig a viszonylag elég hosszú eme idő alatt lényeges változáson mehetnek keresztül, különös jelentőséggel bír annak a kérdésnek a tisztázása, hogy fennálló jogunk értelmében mily jogi alap kínálkozik a szerződés felbontására a biztosító vagyoni viszonyainak megrendülése esetében- S a kérdés jelentőséggel bírt már a múltban s bír természetszerűen a jelenben is akkor, ha nem a biztosított, hanem a Amely helyesen nem szerzői jog! 20) L. pl. a VII. 5471/1933. sz. kúriai ítéletet, amelyet kommentálója, Polgári Jog 1934. 6. sz. 342. 1., nézetem szerint tévesen mond „az eddigi gyakorlattal megegyező"-nek.