Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 1. szám - A válságos gazdasági viszonyok relációja a jogszolgáltatással

2 KERESKEDELMI JOG 1. SZ. ebből másra háruló kárért nem felelős, kivéve ha nyilvánvalóan károsítás céljából teszi" (magánjogi'javaslat 1711. §). A feladat nem könnyű, hiszen csak vissza kell gondolnunk a koronaromlás idejére, midőn hosszú éveken keresztül törvényes útmutatás hiányában kellett a bíróságoknak érvényrejuttatni azt az elvet, melyet azután a törvény utólag szentesített. A való élet adottságának és a gazdasági megfontolásoknak a bírói döntésnél való tekintetbevétele kényes, nagy körültekintést igénylő munka, ennek helyes keresztülvitele szép feladat, mert a bírói tevékenységet kiemeli a száraz és egyszerű jogalkalmazás köréből és sok esetben a jogfilozóíia tanításaira utalja a bírót és csak az ott kidomborodott elvek figyelembevételével lesz a megfelelő döntés hozható. Utalok ezzel kapcsolatban Staudt Lajos ny. kúriai tanácselnök kijelentésére, hogy: ,,az élet a prius és a jogszabályt az élet részére kell alkotni, hogy általa gyarapodhasson." Nagyon megszívlelendők dr. Stammler Rudolf3 fejtegetései is, melyek az igazságosságot kapcsolatba hozzák a jogszabályt illetőleg is a közösség gondolatával, kimondván, hogy a törvény akkor igazságos, ha kimutatható, hogy annak tartalma a közösség alapvető gondolatával megegyezik. Kiemeli nevezett író még azt is, hogy helyes és igazságos ítéletnél is fontolóra veendő, hogy: „az emberi közösség gondolatában két elem rejlik: 1. hogy ők emberek, öncélként emberi méltóságukban; 2. hogy mint a közös cél munkájának tagjai, tehát mint a közösség részesei élnek." Egyébként dr. Stammler szerint: ,,az Igazságosság annyi, mint megegyezés a közösség gondolatával. A méltányosság elvének alkalmazása sem lehet mindig — törvényes rendelkezések hiányában — megfelelő kivezető út a válságszülte jogviszonyok elbírálásánál, mert igaz ugyan, hogy a kiindulási pont a méltányosságnál az, hogy a jogügyletek értelmezésénél, függetlenül a szubjektív elemektől, a minden tekintetben korrekt jóhiszemű, a kölcsönös érdekkiegyenlítés elvét szem előtt tartó ügyletkötő fél mentalitását kell tekintetbe venni.4 Viszont azonban szem előtt tartandó a Kúriának egyik örökbecsű döntése (P. VI. 6402/1924), mely azt mondja, hogy: ,,a méltányosság a jog általános elveinek keretein belül csak abban az esetben érvényesülhet, ha és amennyiben annak alkalmazása szerződést vagy törvényt nem sért, oly esetben azonban, 3 Helyes Jog: Magyar Jogászegyleti Értekezések 1908. szept. 4 Principles of Equity XIX. Sweet and Maxwell, London 1925. amikor valamely jogviszony szerződés vagy törvény által van szabályozva, a bíróság a jogait a szerződés vagy törvény keretein belül érvényesítő fél terhére, kizárólag a méltányosság alapján nem dönthet." Ehhez még csak azt fűzném hozzá, hogy mindenesetre vizsgálandó még, hogy a kérdéses esetben nem állapíthatók-e meg a joggal való visszaélés tényálladéki elemei. Mindezek szem előtt tartása mellett már most álláspontom szerint, amennyiben a gazdasági válság eredményezte jogviszonyok csak contra legem lehetnének a méltányosság és igazságosság szellemében elintézhetők, ez esetekben elkerülhetetlen, hogy a törvénykönyv jogalkotó hatalmánál fogva megfelelő törvényes intézkedés formájában ne siessen az arra érdemes érdekcsoport védelmére. Amennyiben azonban a törvényhely magyarázata — természetesen nem contra legem — lehetővé teszi a megfelelő védelmet, úgy felesleges lesz minden novelláris intézkedés. Utalok itt pl. a bpesti kir. ítélőtáblának egyik legújabb döntésére (P. V. 13496/928), mely mérlegelés tárgyává téve a német transfermoratóriumot, kiindulva abból, hogy a bírói gyakorlat a viszvégrehajtási igény veszélyeztetett voltának megállapításánál nemcsak a végrehajtató személyi körülményeit tette már eddig is vizsgálat tárgyává, hanem adott esetben figyelemmel volt arra is, hogy a végrehajtást szenvedő az esetleg megnyíló viszvégrehajtási igényét mily esetleges tárgyi nehézségek leküzdésével tudja csak érvényesíteni; a német transfermoratóriumot a viszvégrehajtási igény veszélyeztetettségét igazoló körülménynek fogadta el. De nézzük a jogvitát a K. T. 326. §-ának értelmezését illetőleg aszerint, hogy esetleg az adott gazdasági helyzet nemzetgazdasági szempontból adósi vagy hitelezői védelmet ja vall. Nem lehet kétséges, hogy a kereskedelmi jogszabályok tételes lefektetésénél is, így pl. a K. T. 326. §-ánál a törvényhozó abból indúl ki, hogy többé-kevésbbé kiegyensúlyozott valutáris viszonyok uralkodnak az egyes országok pénzrendszerét illetőleg. Tudjuk, hogy a Koronaromlás idejében nagy irodalmi viták folytak a K. T. 326 §-ának értelmezését illetőleg, kapcsolatban azzal, hogy ha a valutaadós nem a lejárali napon, hanem később fizet és a fizetési napon, viszonyítva a lejárati naphoz a magyar valuta romlott, az átszámítás a lejárat vagy a fizetés napján jegyzett árfolyam szerint számítandó-e. A lejárat szerinti átszámítás kedvezett az adósnak, a fizetés szerinti pedig a hitelezőnek. A bírói gyakorlat nem volt egységes; voltak határozatok, melyek a lejárat napján jegyzett árfolyam szerinti átszámítást tették