Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Érdekmúlás hatása a biztositási szerződésekre

162 KERESKEDELMI JOG 9. sz. nem csupán keresik, ügylet és fixitás esetében, amelyeknél (mint említettük már) a késedelem ténye az érdekmúlás igazolásának hiányában is jogosít elállásra — jogot ad a hitelezőnek arra, hogy elállás útján szabaduljon az egész kötelmi viszonytól.8) A fent érintett elv irányadó az előadottakhoz képest természetszerűen a bennünket most foglalkoztató abban az esetben is, midőn az ügylet alapjául szolgált feltevés meghiúsulása a felek vagyoni viszonyaiban utóbb bekövetkezett lényeges rosszabbodás folytán állott be. Ennélfogva a késedelem időszakát megelőzően a felek egyike sem bonthatja fel az ügyletet arra hivatkozással sem, hogy a másik fél vagyoni viszonyainak a kötés óta bekövetkezett lényeges megromlása folytán hiúsult meg az a feltevés, amely a körülményekből kivehetően is alapjául szolgált a szerződésnek, vagy ment veszendőbe az a cél, amelyet a felek kifejezetten, vagy a szerződés természetéből fo'lyóan szem előtt tartottak a kötéskor. Ez a jogi helyzet tökéletesen összhangban van Grosschmid fentebb már érintett ama tanításával, amely szerint az érdek csak az obligáció keletkezésében regulátora a felek viszonyának; mihelyt azoban egyszer létrejött már a kötelem, annak további sorsára és tartalmának kialakítására már nem a felek időnkint esetleg változó érdeke az irányadó, hanem az az érdek, amely a kötelmet létesítő alapban (kikötés) van megrögzítve- Éppen ezért az érdeknek nemcsak utólagos megváltozása nem jöhet jogilag figyelembe, hanem annak elenyészése (elmúlása) sem. Mégis újabb jogfejlődésünk bizonyos tekintetben túltette magát Grosschmid tanításán. A jog mögött lévő érdek jelentőségének egyre öntudatosabb módon való előtérbeállításával ismer ugyanis — bár szorosan körülhatárolt — oly tényállásokat, amelyeknek fennforgása esetében már a kötelem ú. n. tiszta ügyleti létszakában is módot nyújt a szerződő félnek arra, hogy érdekvesztéséből jogikövetkezményeket vonhasson le, vagyis anélkül, hogy ezt a másik fél késedelme tenné indokolttá- E kivételes tényállásokat két csoportba sorozhatjuk. Az egyik csoportba (1.) azok az esetek tartoznak, amelyekben a szerződéssel létrehozni kívánt jogállapot előidézésére csak bizonyos előkészületek történtek, még pedig vagy abban az értelemben, hogy végleges szerződést 8) Pregnánsan: Kúria 4049/1926. „A szerződő fél — bár erre vonatkozó joga nincs is kikötve — elállhat a szerződéstől, ha a másik fél szerződésszegése és abból folyó mulasztása miatt a szerződés teljesítése rá nézve már érdekét vesztette"; P. V. 2612/1920. ,.Az eladó a fizetéssel késedelmes vevővel szemben nem hagyható bizonytalanságban az iránt, hogy fog-e fizetni a vevő és mikor? Ily bizonytalanság esetében az eladó a szerződéstől jogosan elállhat, ha mindjárt abban a vevő fizetési késedelme bontó okul kifejezetten ki nem köttetett is." Magánjog Tára II. 49. 1. még nem is létesítettek a felék, csupán e szerződésre vonatkozóan előzetes megegyezést (előszerződés) létesítettek, amelynek alapján majd a végleges serződést meg kell kötnlök (a), vagy pedig van ugyan végleges szerződés, de annaík foganatosítása későbbi időre van fenntartva (b). Az e csoportba tartozó esetek valamennyiében közös vonás az — ami kitűnik a most előadottakból —, hogy hosszabb időre szóló jogi kapcsolatot teremtenek a felek között. A másik csoportba (2 ) pedig az az eset tartozik, midőn a kétoldalú szerződés alapján viszonos szolgáltatásra kötelezett félek egyikének ,,elül kell járnia" a teljesítéssel. Ad 1. a). A Mtj-nek azt a szabályát, hogy az előszerződéstől elállhat a felek bármelyike, ha a viszonyok előre nem látható időközi változása folytán meghiúsult a szerződésnek kifejezetten megjelölt, vagy a körülményekből kivi) ágló célja, vagy — ami ezzel egyértelmű — megokoltan megrendült a félnek a szerződésbe vetett bizalma, — bírói gyakorlatunk fenntartás nélkül magáévá tette s így az ma már élő jog. S a mi szempontunkból ez azért különösen jelentős, mert bíróságaink többnyire éppen a vagyoni viszonyokban bekövetkezett leromlás okából állapították meg az érdekmúlást az előszerződéssel kapcsolatban. így kimondotta a Kúria, hogy attól a megállapodástól, amelyben az egyik fél arra kötelezte magát, hogy sörszükségletét hosszabb időn (12 év) át kizárólag a másik félnél fedezi, mint adásvételi ügyleteiknek jövőben való megkötésére irányuló megegyezéstől, elállhat a fél, ha a szerződésbe vetett bizalma a másik fél vagyoni viszonyainak időközben bekövetkezett lényeges leromlása folytán megrendült-9) Ugyanez a gondolat az alapja annak az ugyancsak állandó gyakorlatnak, amely a rendszerint csak hosszabb idő elteltével gyakorolható vételi jognak (opció) hatálvosságát attól teszi függővé, hogy az e jog gyakorlására nyitva álló időtartam alatt az „érdekkiegyenlítés" lényegileg ugyanaz maradjon, ami éppen azt foglalja magában, hogy a szerződéskötésnél alapul vett viszonyokban időközben lényeges változás ne következzék be. A vételi jog ugyanis lényegileg semmi más, mint előszerződés. („Kötelezés valamely szerződésnek jövőbeli megkötésére." Szladits.)10) 9) P. IV. 7084/1930, közölve: Szladits: Kötelmi jog I. 675. 1. Hasonló K. II. 6399/1929, amely szerint egy később kötendő szerződésre irányuló kötelezettség (előszerződés) folytán a kötelezett fél csak akkor tartozik a végleges ügyletet megkötni, ha a szerződés célja a felek bármelyikének a szempontjából nem tekinthető időközben meghiúsultnak. Csak kár, hogy a határozat e kijelentés után zárójelben a rebus sic stantibus clausulára hivatkozik, szemben az „ügyleti alap" megdőltcnek gyakorlatunkban egyébként szokásos szemléletével (1. alább). 10) Ebből folyólag nem engedi bírói gyakorlatunk kötelezni a felet a vételi jogra vonatkozó szerződés-