Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Érdekmúlás hatása a biztositási szerződésekre

160 KERESKEDELMI JOG 9. SZ. nak minősíttetnék az ügyletkötő fél elképzelésében élő olyan feltevés, amely a másik féllel is közölve lett, vagy amely ily közlés hiányában is — már a szerződés természeténél és céljánál fogva — ismeretes kellett, hogy legyen a másik fél előtt, azt az elvet formálta ki, hogy az ellenfél által is ismert ily lényeges feltevésnek ugyanaz az ereje van, mintha az feltételként lett volna kikötve. Ehhez képest: ha utóbb megdől az ily feltevés, a szerződés épp úgy felbontható, mintha feltételről lett volna a szerződésben, szó.2) Minthogy pedig a b. sz.-t illetően — mint említettük — már e szerződés természetéből, tehát külön kikötés hiányában is szükségképpen folyik a feleknek a kötéskor fennálló vagyoni állapot (lényegileg) változatlan fennmaradása iránt táplált feltevése, ez a feltevés, illetőleg az ügyletnek csak eme feltevés helytállósága mellett megvalósulható célja bírói gyakorlatunk szerint a b. sz. oly lényeges alkotóeleme, amelynek meghiúsulása abban az esetben is jogot ad a szerződés felbontására, ha ez külön kikötve nem lett. Ennek az elvi álláspontnak gyakorlati következményeit bírói gyakorlatunk főként oly esetekben vonta le, midőn arról volt szó, jogosított-e a biztosított a szerződést azonnali hatállyal felbontani, ha a biztosító vagyoni leromlására alapos következtetést engedő oly események (fizetőképtelenség, az évi mérleg veszteséggel záródása, nagyszámú végrehajtás a vállalat ellen) következtek be, amelyek megdönteni alkalmasak a biztosítottnak az ügyletkötéskor táplált feltevését s azt eredményezik, hogy a biztosított szempontjából az ügylet immár célját veszítette. A Kúria szerint a szerződés felbontásának a joga ily esetben feltétlenül megilleti a biztosítottat. A Kúria szerint ugyanis3) a kiválóan bizalomra épített b. sz.-nek „jogi természetéből" — tekintettel e szerződés céljára és rendeltetésére — következik az, hogy a biztosított fél jogosított megszüntetni a szerződést, ha a biztosítás alapja, a biztosító megbízhatóságába vetett hit megingott, amit fennforgónak kell venni akkor, ha a biztosító „fizetési zavarokkal küzd", őt „perrel és végrehajtásokkal üldözik", vagy „fizetéseit megszüntetvén, a bukás küszöbén áll". Ugyancsak az említett elvi szempont vezetett a visszalépési jog elismerésére bírói gyakorlatunkban abban az esetben, midőn a biztosító egész üzletállományát (vagy ennek egy részét) a rá vonatkozó díjtartalékokkal együtt más biztosítóra ruházta át, saját té2) Kúria P. IV. 1353/1931, 1931. okt. 29: „az egyébként érvényesen létrejött ügylet is hatályát veszti, ha az a felek által ismert valamely lényeges, vagyis oly feltevéssel létesült, amely feltevés nélkül az ügyletet meg sem kötötték volna". 3) 278/1906, közölve Keresk. Jog 4. évf. 211; hasonló: K. 686/1904; B. Tábla 2200/1905. nyével fosztván meg magát ily ként azoktól a vagyoni eszközöktől, amelyek garantálni képesek a (szerződés tartama alatt) bármikor esedékessé válható vagyoni szolgáltatását. Az üzleti állománynak átruházása ugyanis éppen azt foglalja magában, hogy a biztosító vállalat valamennyi vagy bizonyos fajú b. sz.-éből eredő jogait és kötelezettségeit egy más vállalatra ruházza át. Az átvevő vállalat ugyan ily esetben valamennyi biztosított irányában épp úgy kötelezve lesz, mint maga az átruházó, az utóbbival kötött tartozásátvállalási szerződés alapján, amely mint harmadik személy javára szóló szerződés, javára szól a biztosítottaknak is, mint hitelezőknek, ámde — külön törvényi rendelkezés hiányában — maga az átruházó is felelős marad mindaddig, amig a biztosítottak, mint hitelezői ki nem engedik őt az obligóból, ami természetesen hallgatólagosan is végbemehet, pl. azzal, hogy az átruházásról kapott értesítés után az átvevő vállalatnak fizetik a díjat. Ámde a biztosítottak — ismétlem: pozitív törvényi rendelkezés hiányában — nem kényszeríthetők arra, hogy az átvevő vállalatot szerződő félként akceptálják. Minthogy pedig az eddigi szerződő fél díjköveteléseinek átengedése folytán nem nyújt immár garanciát az őt a fentiek szerint továbbra is terhelő felelősség alapján esedékessé válható vagyoni szolgáltatás teljesítésére, bírói gyakorlatunk ily esetben is elismerte a biztosítottak felbontási jogát.4) II. Bírói gyakorlatunk akkor, amidőn felbontási jogot adott a szerződő felek egyikének vagyoni viszonyaiban beállott változás alapján, nem támaszkodhatott pozitív törvényi rendelkezésre. Sem magánjogunk — ideértve Magánjogi Törvénykönyvünk Javaslatának (Mtj.) gyakorlatunkba javarészt már felszívódott kötelmi jogi részét is — sem kereskedelmi törvényünk (Kt.) nem tartalmaznak oly rendelkezést, amely az ügyletkötés alapjául szolgált viszonyokban bekövetkezett habár lényeges változás ténye alapján már jogot adna a szerződő félnek az ügylet egyoldalú felbontására. Jogunk nem zárkózik ugyan el a szerződő fél személyében beálló érdekmúlásnak honorálásától s ennek folyományaként elismeri a jogot arra, hogy a fél, akinek a személyében az érdekmúlás bekövetkezett, egyoldalii tényével szabadulhasson az egész kötelmi viszonytól. Ámde az érdekmúlás önmagában szabály szerint nem nyitja meg a felbontás (visszalépés) jogi lehetőségét, hanem csak akkor, ha az (t. i. az érdekmúlás) a másik fél szerződésellenes maga*) 644/1905. Kúria, közölve: Túry. Hiteltörvények gvűjteménye, 2. kötet első rész, 388. 1., továbbá Nagy Ferenc: Keresk. Jog 2. kiad. I. köt. 99. 1. idézett többi bírói határozatokat. L. továbbá Túri]: A bizt. állomány átruházásának hatása a biztosítási szerződésre, Ker. Jog, 1932. 11. sz.