Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Érdekmúlás hatása a biztositási szerződésekre

9. sz. KERESKEDELMI JOG 159 miből tanulja meg az előadó (a tanács többi tagjairól nem is szólva) mindazt, amit a szakszerű elintézés megkíván; hogyan szerezzen tudomást arról a légkörről, amelyben ezek a jogok keletkeznek és érvényesülnek? Mindez gondolkodóba ejtheti az embert, aki joggal azt kérdezheti, vájjon honnét lehet az, hogy egyfelől néhány száz vagy akár néhány ezer pengőre tehető pertárgy értékű ügyek a legfelsőbb bíróságunk jeles bírái által oly kitűnő és szakszerű elintézést nyernek (gondoljunk pl. csak az örökösödési perek, a birtokperek, a kötelmi: jogi perek, a hiteljogi pereknek, házassági pereknek szaktanácsokban való kifogástalan elintézésére), másfelől azonban az ipari jogokra és egyáltalában a szellemi tulajdonra vonatkozólag a szakszerű elintézés érdekében alig történik valami? Már pedig ezt a mulasztást mégis csak egyszer pótolná kellene. Nem néhány ezerre, hanem több millióra tehető érdekekről, nagy és fontos közgazdasági és részben nemzetközi vonatkozásokról van szó. Ha a mi szabadalmaink és védjegyeink külföldön a leggondosabb és legszakszerűbb védelemben részesülnek, jogosan követel a külföld mitőlünk is hasonló szakszerű elintézéseket az utolsó fokon. Nálunk tehát ebben az irányban megfelelő intézkedés minél előbb meg volna teendő, még pedig annál is inkább, mivel nálunk az utolsó években bizonyos iparágak és gyáriparok igen örvendetes lendületet vettek. Nem teszek konkrét javaslatot sem abban az irányban, vájjon legfelsőbb bíróságunknál (de nem a közigazgatási bíróságnál) külön szaktanács felállítása útján, vagy attól függetlenül egy külön szakbíróság szervezése útján lehetne-e a tényleg fennforgó hiányt pótolni. Konkrét javaslatokra ráérünk akkor, midőn kétségtelenül megállapítható az, hogy mérvadó körökben megvan a hajlandóság e bajon segíteni. Azért ezúttal beérem egyfelől annak megállapításával, hogy azok az ügyek a szabadalmi bíróságunknál a lehető legjobb szakszerű elintézésben részesülnek és másfelől annak hangsúlyozásával, hogy a szabadalmi bíróság hatáskörét meghaladóan azonban szakszerű felsőbírósági elintézésről gondoskodni a fent előadott okokból feltétlenül szükségesnek mutatkozik. A jelen soraim a szabad, törv. revíziója alkalmával figyelembe veendő kérdéseket nem merítik ki. hanem csak néhány fontosabb kérdés kiemelése volt a céljuk. Érdekmúlás hatása a biztosítási szerződésekre Irta: Dr. Túry Sándor Kornél egyetemi tanár. I. A biztosítási szerződés (b. sz.) rendszerint hosszabb időre szóló lekötöttséget teremt az azt megkötő felek mindegyikére. A biztosított hosszabb időn át köteles a díjat fizetni, a biztosító hosszabb időn át van annak kitéve, hogy a biztosítási eset bekövetkeztével vagyoni szolgáltatás teljesítésére kényszerül. Mint ilyen, ú. n. „huzamos" (folyamatos) szerződés, a b. sz. érzékenyebben reagál a szerződéses viszony tartama alatt adódó érdekeltolódásokra, mint a rövid időn belül lebonyolításra kerülő más szerződés (pl. adásvétel). Sőt: mig az utóbbiaknál a pacta sunt servanda római jogi elv fenntartható még akkor is, ha az érdeknek teljes elenyészése (érdekmúlás) folytán a szerződés a felek egyikére vagy másikára nézve célját vesztette, addig a b. sz.-re az érdekmúlásnak messzebbmenő jogkövetkezményekkel kell járnia. Az érdekmúlásnak tipikus esete a b. sz.-el kapcsolatban a felek egyike- vagy másikának vagyoni viszonyaiban utólag, t. i. a szerződés megkötése után beálló oly változás (rosszabbodás), amely kétségessé teszi, vájjon képes lesz-e az illető fél eleget tenni a szerződésben magára vállalt kötelezettségnek. A rendszerint hosszabb időre szóló b. sz.-t ugyanis a felek mindegyike a másik által is nyilvánvalóan felismerhető azzal a feltevéssel köti meg, hogy a másik fél nemcsak kész, de állandóan képes is lesz a szerződésben magára vállalt vagyoni szolgáltatást teljesíteni. A biztosító arra számít, hogy a biztosított (szerződő fél) képes lesz a díjat fizetni, a biztosított pedig arra, hogy bármikor következzék is be a szerződéses jogviszony tartama alatt a b. eset, a biztosító képes lesz a szerződés értelmében őt terhelő vagyoni (pénzbeli) szolgáltatást nyújtani.1) Éppen ezért a szerződés megkötésénél alapul vett vagyoni viszonyokban utóbb bekövetkező lényeges rosszabbodás az ügyletkötés alapjának (Gescháftsgrundlage) oly megrendülését jelenti, amelyet hazai bírósági gyakorlatunk a szerződés felbontásának okául ismert el. Bírói gyakorlatunk ugyanis körültekintő gondossággal foglalkozott az ily lényeges feltevés megdőltének a szerződés fennállására gyakorolt joghatásával és abból indulva ki, hogy felette méltánytalan helyzetet teremtene, ha jogi szempontból sulytalan*) Más a helyzet részben az életbiztosítási szerződésnél, ahol a jog is számol a biztosított élet- és tehát virjyoni viszonyaiban, esetleg rövidebb időn belül is bekövetkező változásokkal s éppen ezért nem nehezíti meg az ily szerződés kötését több éves időtartam megszabásával; v. ö. az 1927:X. t.-c.-t.