Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Néhány szó a szabadalmi törvény reviziójához

158 KERESKEDELMI JOG 9. sz. kívánatos. Ez annál is inkább kívánatos, mivel ebben a kérdésben abban az irányban vita merült fel, vájjon melyiik bíróság van hivatva annak megállapítására, hogy tényleg fennforog-e függőség? A németországi felfogás szerint ez a per a rendes bíróság hatáskörébe tartozik. Ezidőszerint nálunk is ez a felfogás látszik uralkodónak. Ez nem kívánatos, mert az ide tartozó kérdések an.nyira szabadalomjogi természetűek, hogy a szabadalmi bíróság hatásköre mintegy magától adva van. Ez azonban törvényes jogszabály megalkotása nélkül alig lehetséges. 4. A szabadalmi törv. 57. §-a tartalmazza az u. n. megállapítási perre vonatkozó szabályozást. Ezek a szabályok azonban csak a negatív megállapítási per viszonyait rendezik. Ezt nem tartom indokoltnak. Már rég érzik szükségét annak, hogy a pozitív megállapítási kereset szabályait is felvegyék a törvénybe, aminek nincs semmi akadálya és ami nagyon kívánatos is. • 5. A szabadalmi bíróság működésében igen fontos kérdés a jogegység megóvásának kérdése, amely nálunk szabályozva nincs. Aki a szabadalmi bíróságnál szolgált, tudja, hogy ez a hiány mennyire érezhető és hogy a kérdés szabályozása mennyire fontos. A szabályozás több oknál fogva nem könynyű. Ez azonban mellékes; lényeges az, hog3' komolyan akarunk-e ezen a bajon segíteni? ha igen, akkor lehet is segíteni. Sokkal nehezebb kérdés nyert már megoldást, mert megvolt hozzá az akarat. A szabályozás annál is inkább kívánatos, mivel az úgy Ausztriában, mint Németországban már régóta megtörtént. A szabályozás mikéntjére nézve lehetnek eltérő vélemények, a részletekben is; én a szabályozást körülbelül így képzelem: Ha a szab. bíróságnak valamelyik tanácsa elvi kérdésben el akar térni akár ez által a tanács által, akár más tanács által elfoglalt állásponttól, tartozik a tanács vezetője azt — a határozathozatal felfüggesztése melleit — a bíróság elnökének bejelenteni. Ez utóbbi összehívja a teljes ülést. Ezt abban, az esetben is össze kell hívni, ha valamelyik tanács valamely teljes ülési határozattól el akar térni. A teljes ülés csak akkor határozatképes, ha az összes bíráknak legalább kétharmada jelen van. A teljes ülés határozatait szavazattöbbséggel hozza; szavazategyenlőség esetében az a vélemény emelkedik határozattá, amelyhez az elnök csatlakozott. Ha azonban a teljes ülésnek valmely teljes ülésd határozattól való eltérés kérdésében kell döntenie, a szótöbbséghez a jelenlevőknek legalább kétharmada szükséges. A teljes ülés határozata kötelező mindaddig, amíg a teljes ülés eltérő határozatot nem hoz. A teljes ülés határozatait sorszámozva össze kell gyűjteni és a Szab. Közlönyben közzétenni; a közzététel napjával kezdődik a határozat kötelező hatálya. A teljes ülés közelebbi részletei és módozatai rendeleti úton szabályozandók. Természetes, hogy a teljes ülés határozatai csakis olyan ügyekben hozhatók, amelyekben a szabad, bíróság véglegesen dönteni hivatva van. 6. A szabadalmi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben melyik legyen az utolsó fórum? Sokan lesznek, akik azt mondják, hogy ez felesleges kérdés, mert hisz már eldöntötték, hogy a szabadalmi és védjegyperekben a utolsó fórum a kir. Kúria, ahová legközelebbről még a mintaoltalmi pereket is utalni fogják, amely anyag most áll kodifikálás alatt. Anélkül, hogy a Kúriának a szabadalmi és védjegyperekben eddig kifejlődött gyakorlatát, az eddig lefolyt idő rövidsége folytán is, bírálat tárgyává tenni óhajtanám, annak a nézetnek adok kifejezést, hogy ezeket a pereket csak a legnagyobb szakszerűség mellett lehet helyesen elintézni. Nem akarok rámutatni arra, hogy a Kúriánál a személyiségi joggal, a szellemi tulajdonnal összefüggő perek (szabadalmi és védjegy-, névjog-, cégjog-, versenytörvény-, szerzői jogi perek) nincsenek egy tanácsban egyesítve és így azoknak egységes és szakszerű elintézése nincs biztosítva, hanem csak azt óhajtom kiemelni, hogy az egy tanácsban való egyesítés sem biztosítaná a kellő szakszerű elintézést. Ennek elérése csakis külön szaktanács vagy szakbíróság felállítása által volna lehetséges. Ne értsen engem senki se félre. A Kúriának mintaszerű és magas nivón álló ítélkezése mindenkit örömmel és büszkeséggel tölt el és gyönyörű bizonyítványt állít ki a legfelsőbb bíróságunk tagjainak kiváló jogászi qualitásairól, alaposságáról és lelkiismetességéről. Mindez azonban, én előttem — ki a Kúriánál és a szabad, bíróságnál is szolgáltam — nem elég avégett, hogy az említett perek kellő szakszerű elintézésben részesüljenek. Azt a külön szakszerűséget (ez alatt nem értem a műszaki vonatkozásokat) nem lehet könnyen elsajátítani, különösen nem akkor, ha egy-egy előadóra évenként néhány ilyen ügy esik. Meg lehet ugyan tanulni pl. a szabadalmi törvénynek vagy a védjegytörvénynek azt a néhány szakaszát, amelyekre éppen szükség van, de ezáltal korántsem sajátította el az illető bíró a szabadalmi jogot vagy a véd jegy jogot. Ennek a megismerése csakis elméleti tanulmánnyal párosult hoszszabb gyakorlat útján lehetséges. Hát mikor,