Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 9. szám - Néhány szó a szabadalmi törvény reviziójához

9. ez. KERESKEDELMI JOG 157 Néhány szó a szabadalmi törvény revíziójához Irta: dr. Schuster Rudolf. A találmányi szabadalmakról szóló 1895. XXXVII. t.-c. már ismételten került revizió alá. Téves volna azonban az a felfogás, amely abból indulna ki, hogy azt a többszöri reviziót a törvény nagy fogyatékossága tette volna szükségessé. Habár kétségtelen, hogy annak a törvénynek vannak hibái, de a többszöri módosítást és kiegészítést a jogok, különösen az ipari jogok folytonos fejlődése és ezzel kapcsolatosan nemzetközi megállapodások tették szükségessé. Hogy ez így van, azt legjobban, bizonyítja az a tény, hogy az összes kultúrállamokban, nevezetesen az u. n. párisi Unióban tömörült államokban, a szabadalmi törvények ismételten, néha igen rövid időközökben, lettek módosítva és kiegészítve. Nálunk is talán szükséges lehet a szabadalmi törvényünknek néhány rendelkezéseit módosítani és kiiegészíteni avégett, hogy a törvény a folyton változó forgalmi és gazdasági élet követelményeihez hozzásimulhasson. Uj szabadalmi törvényre azonban szükség nincs; a jelen törvény majdnem negyvenévi hatályban léte alatt lényegileg bevált. Uj törvényről szólani csak akkor lehetne, ha a törvény alaprendszerét meg akarjuk változtatni, ha pl. a bejelentési rendszerről áttérnénk az elővizsgálata rendszerre, ezt azonban kizártnak tartom. Ezért elégedjünk meg néhány fon.tosabb módosítással és kiegészítéssel, még pedig annál is inkább, mert több irányban már történtek változtatások (pl. a szabadalom oltalmi idejét 15 évről 20 évre tették, a megvonási, illetve kényszerengedély kérdését újonnan szabályozták stb.). Különben sem Németországban, sem Ausztriában nem tartották szükségesnek új szabadalmi törvény hozatalát. Novellárcs úton főkép a következő kérdéseket lehetne új szabályozás alá vonni: 1. A szabadalmi törvény 5. §. értelmében a szabadalom a feltalálót vagy jogutódját illeti. Ezt a helyes elvet szem előtt tartva, gondoskodás szükséges abban az irányban, hogyha más valaki, tehát nem maga a feltaláló a bejelentő, a feltalálónak szellemi joga. szerzői joga legalább annyiban részesüljön védelemben, hogy a szabadalmi okiratban és lajstromban tüntessék fel a feltaláló nevét l..Erfinderehre"). Ez folyik nemcsak a szeméi viség jogából és a szellemi tulajdon alapelvéből, de talán jogos szociális követelménynek is megfelel. Az erre vonatkozó eljárás %üIon lenne szabályozandó, különösen, ha a bejelentő vagy szabadalomtulajdonos ellenzi a feltaláló kérelmét. Az eljárás lebonyolítása mindenesetre a szabadalmi bíróság hatáskörébe tartoznék, ahol a bejelentési osztály első, a bírói osztály másod- és utolsó fokon döntene, még pedig a nem peres eljárás szabályai alapján. Végül magától értető, hogy a feltaláló említett igényének érvényesítése bizonyos határidőn belül történjék, mivel különben a szabadalomtulajdonos, illetve bejelentő zaklatásnak lehet kitéve. A szabadalmi okirat közzétételétől számított egy-két évnél hosszabbra nem tenném enn.ek az igénynek az érvényesíthetését. 2. Igen fontos szerepe van a szabadalmi jogban — amint ezt mindenki tudja — az u. n. előhasználati jognak, amelyet a szabad, törv. 12. §-a szabályoz. Ez a szabályozás, ha nem is mintaszerű, maradhat úgy, amint van, annál is inkább, mivel a bírói gyakorlat a felmerült kételyeket tisztázta. Azonban ez a szakasz egy kis pótlásra, mondhatni kiépítésre szorul. Ez abból álljon, hogy az előhaszn.álatra jogosult kérhesse az előhasználati jogának a szabad, lajstromba való bevezetését. Ennek a szabad, bíróság csak a szabadalomtulajdonos beleegyezése mellett adhat helyt. A beleegyezés megtagadása esetén az előhasználatra jogosított fél a szabad, bíróság bírói osztályánál jogának megállapítása iránt pert indíthat a szabad, tulajdonos ellen. Erre a pótlásra, nézetem szerint, szükség van azért, mivel a tapasztalat azt igazolta, hogy az előhasználatra jogosított és szabad, tulajdonos közt felmerült viták igen nagy iparjogvédelmi inkonvenienciákra adtak alkalmat. 3. Nem rendelkezik a szabad, törvény az u. n. függő szabadalmakról. A szabadalmi jogban függő szabadalomról akkor van szó, ha két találmány részben megegyező, azaz: a függőség fennforog, ha a későbbi szabadalom használata (előállítása, forgalomba hozatala, árúsítása) a két szabadalom technológiai összefüggése okából az előbbi találmány használata nélkül nem lehetséges. Ha pl. az előző szabadalom valamely terméket helyezett oltalom alá, a későbbi szabadalom pedig ugyanazon termék előállítására vonatkozó eljárást védi, akkor az utóbbi a függő szabadalom. Az a körülmény egymagában, hogy valamely szabadalom függő szabadalom, nem akadály, hogy azt oly módon, mint bármely mást, megadják; csakis az utóbbinak foganatbavéíelekor keletkezik a két szabadalom közti konfliktus. Ennek a szabályozása a gyakorlati életben sok nehézséget okoz. melyekből a vonatkozó törvényes rendelkezések megalkotása igen