Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 8. szám - Uj csődtörvény Lengyelországban

8. sz KERESKEDELMI JOG 129 De kizárja magának a törvénynek több, kifejezett, lényeges szabálya is. így a törvény 14. §-ának €lső bekezdése, amely szerint — hacsak a törvény mást nem. rendel — nincs helye átértékelésnek az olyan pénztartozás tekintetében, amely a törvény életbelépése előtt névértékben vaió teljesítéssel ysgy más módon már megszűnt. A törvénv úgy ebben a főszabályában, mint annak a családi és az öröklési jogon alapuló pénzkövetelésekre vonatkozó módosításaiban is félreérthetetlenül hangsúlyozza, hogy a hatályba lép le előtt névértékben történt fizetés a pénztartozást rendszerint megszüntette. Ez az indoka annak, hogy a 15. §. harmadik és negyedik bekezdése a teljesítéskor aránytalanul csekély, az egyességben vagy bírói ítéletben megállapított tartozásnak megszűnése utáni átértékeléséről szól. És ez világítja meg, hogy a törvény 13. §-ában is a jogerős ítélettel, vagy bírói egyességgel a törvény életbelépte előtt meghatározott és még meg nem szűnt tartozásokat emeli ki. A most felhívott rendelkezésekből többszörösen is az a szabály olvasható ki, hogy mindaddig, amíg a törvény mást nem rendel, avagy amíg azt a fizetés körülményei ki nem zárják, a koronaértékben vagy forgalomban már nem levő valamely más belföldi pénzben meghatározott magánjogi pénztartozást annak a pénzérték csökkenésének idején történt névértékű fizetése minden vonatkozásban tárgyilag is, minden hitelezővel szemben egyenlő hatállyal alanyilag is megszüntette. A törvényen alapuló ez az általános jogszabály akkor sem változik, ha a névértékű fizetés a gyámpénztárnál történt. A törvény 14. §-ának harmadik bekezdése értelmében nem zárja ki az átértékelést az átértékelhető pénztartozásnak oly — természetesen névértékben történt — teljesítése, amelyet a hitelező az átértékelésre irányuló követelésnek fenntartásával fogadott el. E szerint a névértékű fizetés esetében az átértékelésre irányuló jog gyakorolhatásának egyik előfeltétele az, hogy a hitelező az adóssal közölje, vagy előtte egyébként kétségtelenül felismerhetővé tegye, hogy az átértékelés jogát fenntartja. Fenntartás hiányában átértékelési jog nem keletkezik. Ez már a törvényhozó fentjelzett szándékából, az átértékelési kérdések gyors lebonyolításából is folyik. De folyik abból is, hogy a törvény a benne foglalt jogérvényesítő határidőket parancsoló rendelkezésekkel szabályozza és a határidők elmulasztása miatt sem igazolást, sem más külön jogorvoslatot nem enged. Amennyiben tehát akár a kiskorú törvényes képviselője, akár a gyámhatóság a pénztartozás névértékű fizetése alkalmával kifejezett akaratnyilvánításával vagy egyéb magatartása útján nem adta jelét annak, hogy a kiskorú hitelezőnek az átértékelésre irányuló jogát fenn akarja tartani, — úgy a törvény 14. §-ának negyedik bekezdésében és 15. §-ának harmadik és negyedik bekezdésében vagy más hasonló jogszabályokban foglalt kivételektől eltekintve — már a jogfenntartó akaratnyilvánításnak vagy egyéb magatartásnak az elmaradása minden további jogi tény nélkül kizárja a kiskorú hitelező átértékelési jogának keletkezését. Eszerint a kiskorú hitelező részére átértékelési jog — az érintett kivételektől eltekintve — akkor sem keletkezhetik, ha a törvényes képviselője, vagy a névértékű fizetést elfogadó gyámhatósága a jogfenntartást szándékosan mulasztotta el. Ugyanis ebben az esetben sem a jogfenntartás elmaradására vonatkozó lemondási szerződés, hanem pusztán az a nemleges körülmény gátolta meg az átértékelési jog keletkezését, hogy a névértékű fizetés teljesítésénél és elfogadásánál a jogfenntartó nyilatkozat vagy magatartás elmaradt. .Az elmaradás oka az átértékelési jog keletkezésének akadálya szempontjából közömbös. A törvényes képviselő vagy a gyámhatóság hallgatása nem mint akaratnyilvánítás, vagyis nem azért gátolja az átértékelési jog keletkezését, mert abban lemondás foglaltatik, hanem annál fogva, mert a törvény a jogfenntartó akaratnyilvánítás vagy az ily magatartás bármely okból való elmaradásának a tényéhez fűzi azt a joghatást, hogy az átértékelési jog keletkezése elesik. Még kevésbé tekinthető a törvényes képviselő vagy a gyámhatóság jogfenntartó akaratnyilvánításának vagy magatartásának az elmaradása az átértékelési jogot kirekesztő lemondásnak, ha ez nem is szándékos, hanem akár feledékenységből, akár pedig bármely más okból következett be. A lemondás ugyanis jogügylet. A jogügylet pedig okvetlenül arra irányuló szándékot igényel. Nem szándékos magatartáshoz sem bírói gyakorlatunk, sem elméletünk nem fűz ügyleti hatásokat. Ezek szerint akár szándékos a kiskorú törvényes képviselőjének vagy a gyámhatóságnak az a magatartása, amelyre a jogfenntartás elmaradása visszavezethető, akár nem az, annak az átértékelési jog keletkezését megakadályozó következménye nem a uisszteher nélküli lemondás jogügyletének a hatása. Ennél fogva ez a hatás nem is erőtleníthető abból az okból, mert a jogfenntartás elmaradása a kiskorú törvényes képviselőjének vagy a gyámhatóságnak oly visszteher nélküli lemondása, amelyre az 1877: XX. t.-c. 113. §-ának utolsó bekezdése szerint ezek hatásköre ki nem terjed. Kelt és hitelesíttetett Budapesten, a m. kir. Kúria közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának az 1934. évi június hó 23. napján tartott ülésében. Kizsákmányoló ügylet 129. Pertől való félelem s az a körülmény, hogy alperes a perrel kevesebbet ért volna el, mint az egyességgel, még nem jelenti, hogy az egyesség felperes szorult helyzetének kizsákmányoló jellegű kihasználása volna. [C. P. IV. 1123/1934. sz. a. 1934 május 30-án.) Az alperes jogával élt, amidőn a D-jelű okiratban szabályozott bizományi szerződést a felperesnek felmondotta. Ehhez képest bármily súlyos erkölcsi és anyagi következményekkel járt volna is a felperesre, ha LIZ alperessel a C-jelű egyességet meg nem köti, hanem engedi, hogy az alperes ellene és kezesei tllen perrel lépjen fel támasztott követelése ér-> ényesítésére, ez a körülmény nem jelentené a telperes szorult, súlyos helyzetének jogellenes kizsákmányoló kihasználását abban az esetben sem.