Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 8. szám - Uj csődtörvény Lengyelországban

130 KERESKEDELMI JOG 8. sz. ha az alperes perrel akár jelentékenyen kisebb eredményt ért volna is el, mint a C-jelü egyességgel, és pedig annál kevésbbé, mert ez az egyesség kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügylete volt, akik kellőkép tudják mérlegelni az általuk kötött kereskedelmi ügylet jelentőségét és érdekeikkel való megegyezését és mert az alább kifejtendők is nyilvánvalóvá teszik, hogy a felperes jól felfogott érdekeinek mérlegelésével kötötte meg az alperessel az egyességet. Ámde arról sem lehet szó, hogy a felperes az cgyesség megkötésekor menthető vagy olyan tévedésben lett volna, amelyet az alperes okozott, vagy felismerhetett. Nem vitás, hogy az alperes az általa támasztott követelés egyenlegét a felperessel közölte. A felperes ismerte az alperes által több hónappal előbb felállított, 1929 december 31-ére vonatkozó mérlegét és ismerte S. F. arra vonatkozó B-jelű szakértői véleményét, amely veszteség helyett nyereséges üzleti eredményt vezetett le. Mindebből nyilvánvaló, hogy nem sérti a jogot a fellebbezési bíróságnak az az állásfoglalása, inikép a felperes az általa érvényesíteni kívánt egyik alapon sem támadhatja meg jogosan a C-jelü egyesség érvényességét, és pedig annál kevésbbé, mert az egyességen alapuló egyes jogainak perek útján való érvényesítésével abban az időben is ragaszkodott a felperes az egyességhez, amikor állítólagos szorongatott helyzete már megszűnt és ama perekben tett előadásából következőleg tudta, hogy az alperes által az egyesség megkötése előtt vele közölt üzleteredmény állítólag téves, mert a felperes szerint a bizományi üzlet nem veszteséggel, hanem nyereséggel végződött. A kifejtettekből következik, hogy az érvényes egyesség folytán fizetett összeg tartozatlan fizetésnek semmiképpen sem minősül. Gazdamoratórium 130. A 14.000/1933. M. E. sz. rend. 14. §. 9. értelmében a tulajdonjog fenntartásával eladott dolog kiadására irányuló követelés csak akkor esik korlátozás alá, ha a vételár fele már ki van űzetve. — Eladási feltételek hatályossága. (C. P. VII. 1817/1933. sz. a. 1934 június 6-án.) Első sorban az a hivatalból vizsgálandó kérdés volt eldöntendő, hogy nem állják-e útját a jelen perbeli kereseti követelés ezidő szerinti érvényesítésének, a gazdatartozások fizetésének újabb szabályozása tárgyában kibocsátott 14.000/1933. M. E. sz., a per folyamán (1933 október 24-én) hatályba lépett rendelet korlátozó rendelkezései? Ennek a rendeletnek 5. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy az a gazdaadós, akinek védett birtoka van, az 1934 január 1-től kezdve az ezen §-ban felsorolt tartozásaira az ugyanott megjelölt íizetéseket tartozik teljesíteni, s amennyiben ennek eleget tesz, a rendeletben meghatározott végrehajtási korlátozások kedvezményében részesül, — azt a kétségtelenül az anyagi jog körébe eső szabályt is magában foglalja, hogy: ha az ilyen adós a rendeletben meghatározott fizetéseket teljesíti, kötelezettsége egyéb részének teljesítésével késedelembe nem esik. Ez az utóbbi szabály, a tulajdonjog fenntartásával eladott dolog (a fennforgó esetben: gazdasági gépek) kiadására irányuló kereseti követelések tekintetében — mint amilyen a felperesnek a jelen perbeli kereseti követelése is — a felhívott rendelet 14. §-ának 9. pontja értelmében azonban azzal a kivétellel alkalmazandó, hogy a teljesítés mértékére vonatkozó szabályok alá ezek a követelések csak akkor esnek, ha az illető dolog vételárának a fele már ki van fizetve. A felperes által kiadatni kért gépeknek vételara az A) alatt csatolt kötlevélből kitűnően: 10.425 pengő volt, amelyhez a földmívelési minisztériumnak a vételhez nem vitásan megtörtént jóváhagyása folytán, 1350 pengővel az állam járult hozzá. Alperes a per során azt adta elő, hogy a felperesnek a perbeli gépek eladásából felmerült 10.425 pengőt tevő vételárkövetelésére, az állam az őt terhelő 1350 pengő hozzájárulási összeget kifizette, ezenfelül pedig ő maga (az alperes) összesen 1700 pengőt fizetett felperes tőkekövetelésére. Ez a két összeg együttvéve 3050 pengőt tesz ki. Ezt az alperesi előadást felperes a per folyamán valónak fogadta el. A felülvizsgálati tárgyaláson — elnök kérdésére — alperes kijelentette, hogy az említett öszszegeken felül felperes vételártőke-követelésére újabb fizetést időközben nem teljesített. Alperesnek ezen, a felperes által valónak elismert előadása alapján a kir. Kúria a Te. 40. §-a alapján tényként megállapítja azt, hogy a perbeli gépek vételárának felerésze mindezideig nincs kifizetve. Ilyen tényállás mellett és a fentiekben kifejtettek értelmében: a felperes jelen perbeli követelésének ezidő szerinti érvényesítését, az említett rendelet korlátozó intézkedései nem gátolják: ehhez képest nem bír jelentőséggel a per érdemi elbírálásánál az alperes birtoka „védett" voltának tisztán nem álló kérdése sem, ugyanazért ennek a kérdésnek tisztázását a kir. Kúria nem is tartotta szükségesnek. Áttérve ezek után felperesnek a fellebbezési bíróság ítéletét támadó felülvizsgálati kérelmében foglalt panaszokra: felperes anyagi jogszabálysértés címén támadta meg a fellebbezési bíróságnak őt kereseti követelésével elutasító ítéleti döntését. Ez a felülvizsgálati panasz alapos; ezért a kir. Kúria a per főtárgya tekintetében a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adva, a fellebbezési bíróság ítéletét, ide vonatkozó részében, a rendelkező rész értelmében megváltoztatta a következő okokból. A per irataihoz A) alatt csatolt, valódinak elismert írásbeli szerződés tartalma szerint a felperes, a jelen perben kiadatni kért egy traktort és traktorekét adott el alperesnek, 10.425 pengő vételáron, a tulajdonjognak a vételárösszeg teljes lefizetéséig való fenntartásával, és annak kikötése mellett, hogy amennyiben az alperes-vevő az ezen kötlevélben vállalt bármely kötelezettségét nem, vagy csak késedelmesen teljesítené, jogában van (az eladó-felperesnek) egész hátralékos vételárkövetelését azonnal esedékessé tenni, bíróilag érvényesíteni, a gépeket a vevő alperes költségére elszállítani és azokat vételárkövetelésének csök-