Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 8. szám - A törvényes képviselő váltóaláírása

120 KERESKEDELMI JOG 8, sz. gosított tudja nevét írni, mert az bárki más részéről csak kisebb-nagyobb mértékben megtévesztő utánzat lehet, ezért az élet felfogása a megbízott által eszközölt aláírással nem elégszik meg. A jog szerint azonban ilyen módon is kifogástalan váltónyilatkozat fog keletkezni pl. perben a jogi személy képviseletében megjelent törvényes képviselő nem fog sikerrel védekezhetni azzal, hogy az aláírás hamisítvány, amikor az olyan személytől származik, akinek ő maga adott megbízást az aláírásra. Összefoglalásul tehát: A közkereseti társaságnál és általában a kereskedelmi társaságnál az aláírásnak cégszerűnek kell lenni, nem lévén akadálya annak, hogy a törvényes képviselő nevét a váltóra harmadik megbízott írja. De az előbbiekben csak az írásbeli alakról volt szó, hangsúlyozva azt, hogy a forgalom minden esetben megkívánja írás esetén a cégszerű aláírást, ellenkező esetben annak feltüntetését, hogy a jogi személynek nem törvényes képviselői azok, akiknek cselekményével állunk szemben. Ez ellentétben látszik lenni azzal a körülménnyel, amely szerint a társaság nem minden jogcselekményének érvényességéhez szükséges a törvényes képviselők eljárása s fordítva, az egyéb közegek cselekménye nem feltétlenül hatálytalan, ami állhat a társaság kötelezettségvállalására is. Amennyiben tehát pl. szóval történik valamilyen levél tartalmának kijelentése a közeg részéről, abban az élet felfogása sem fog kivetni valót találni s a jog ezt a kijelentést el fogja ismerni, esetleg annak dacára, hogy a kijelentésben esetleg kötelezetségvállalás van. Ennek a látszólagos ellentmondásnak magyarázata abban rejlik, hogy a társaság nevében konkrét esetekben a fentiekben említett tágabb értelemben vett képviselők is eljárhatnak, akik hatáskörüket a törvényes képviselőktől kapott megbízás ténye alapján nyerik. Pl. a pénzintézet pénztárosa jogosult lesz pénz felvételére, a folyószámlaosztály főnöke kamatengedményre, a raktárnok áru kiadására stb. A külön hatáskör határozott írásbeli kijelentésére pedig ilyenkor azért nem lesz szükség, mert az ügyleti ellenfél az előtte látható egyéb tényekből a különleges hatáskört világosan kiolvashatja, pl. a folyószámlaosztály főnökének ajtaján ebbeli minősége fel lesz tüntetve s a társaság a valóval ellentétes tényállás esetén ezekért a felismerhető tényekért lesz is felelős, így pl. ha eltűri vagy meg nem akadályozza vagy lehetővé teszi stb., hogy valaki a társaság helyiségeinek egyikében mint abba tartozó viselkedjék, az ajtón pedig olyan felírás van, hogy a helyiségben lévő személy a társaságnak pl. cégvezetője.3 Az előbbiekből következőleg tehát, amikor 3 L Mtkj. 1021. §. második bek. és 1027. §. első bek. a társaság valamilyen közegének akár szóbeli, akár írásbeli csdlekményével állunk szemben, annak érvénye, illetve hatálya a társaság szempontjából a cselekmény, az abban foglalt akaratkijelentés tartalmához képest a tényileg eljárt közegnek azon hatásköre alapján ítélendő meg, amelyet a törvényes képviselőtől kapott és az említettek szerint külső tényekből is felismerhető megbízásban találja alapját.4 Ilyenkor akár írásbeli, akár szóbeli kijelentéssel állunk szemben, a megítélés ugyanazon szempontok szerint történik, nevezetesen az írásban történt kijelentésnél is. Amennyiben ugyanis a közeg jogosítva volna pl. egy ügyletet szóval is létrehozni, azt írásban is megteheti, nevezetesen az utóbbi esetben anélkül is, hogy külön hatáskörét feltünteti-e, vagy a társaság törvényes képviselőjének látszatát kelti, mert a hatáskör megállapítása után kijelentése mindenképpen a társaság képviselőjének, még pedig a tágabb értelemben vett képviselőnek kijelentése lesz. Ez azonban még nem dönti el azt a kérdést, hogy milyen jogügylethez szükséges az írásbeli alak, mely jogügyletek az ú. n. írásbeli kötelmek, vagyis azok, amelyekhez az írásos allak érvényességi kellék, amikor tekintet nélkül arra, hogy milyen tartalmú megbízást kapott a társaság közege, a jogügyletet nem tudja megkötni, mert annál az írásbeliség kötelező, az okiratot pedig nem tudja cégszerűen aláírni. Ez a témakör élénk bizonyítéka annak, hogy a megbízás és képviselet distinkciója harmadik személyek közreműködése esetében mennyire fontos, mert alaktalan ügyleteknél a megbízott hatásköre mindenre kiterjed, amire őt a megbízás feljogosítja, míg litteral obligationáll a harmadik személynek lehet ugyan hatásköre megbízás szempontjából, de nem lesz a képviselet szempontjából s amikor ennek dacára a társaság képviselőjeként lép fel, az általa kötött írásbeli ügylet érvénytelen lesz. Ezt pedig nem az dönti el, hogy az ügylet írásban köttetett-e vagy sem, hanem az, hogy az írásos alak volt-e szükséges vagy sem. A részvénytársaság aláírása. A részvénytársaságnál tudjuk, hogy annak törvényes képviselője az igazgatóság, illetve az igazgatósági tagok azok, akik a tényleges cselekményeket végezni fogják. Amennyiben tehát a részvénytársaság váltói kötelezettséget kiván vállalni, ezt csak úgy teheti, hogy a cégszöveg 4 Egyes határozatok ugyan (C. 1060/1900., 6137/1922.) a cégszerűséget megkívánják szóbeli ügyleteknél is. Ez azonban nem állhat feltétlenül, hanem el is tekintve az írásbeli kötelemtől, az ügylet tárgya, nevezetesen a vagyoni érték, az ingyenesség stb. is indokolhatják, hogy az ügylet csak úgy legyen érvényes, ha a társaság akarata az együttes cégjegyzési jogosultsággal rendelkező törvényes képviselők együttes kijelentésében ielentkezik.