Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 8. szám - A törvényes képviselő váltóaláírása

8. sz. KERESKEDELMI JOG 119 kalmazotti, megbízási és képviseleti viszony nélkül — ami teljesen kizárva nincsen — rendeltek ad hoc megbizottat váltói kötelezettség elvállalására, azt kellene következtetni, hogy a kereskedelmi meghatalmazott ilyenkor saját aláírását fűzhetné a cégszöveghez. Ez azonban az egyetlen eset volna, amikor váltói kötelezettség nem cégszerű aláírással Ls keletkezhetnék, ami a törvénynek nyilván nem volt célja és ezért a kérdéses rendelkezés értelmét csak abban lehet találni, hogy azzal kívánta a törvény a kereskedelmi meghatalmazottat a cégvezetőtől megkülönböztetni. Ezzel is ki volna tehát emelve, hogy amíg a cégvezető a társaság törvényes képviselője, a kereskedelmi meghatalmazott nem az, mert külön felhatalmazásra szorul. Abban a kérdésben, hogy mit kell a jogosítottnak a váltóra írni. az élet felfogása és a litteral obligatióról szóló elmélet egymással pontosan megegyezik, vagyis a váltónak egy cégszerű aláírást kell feltüntetni. Az elmélet szerint ugyanis — szem előtt tartva a törvényes képviselőről és a jogalanyiság, valamint cselekvőképesség megoszlásáról szóló fenti fejtegetéseket — a váltónak a kötelezett nevét kell tartalmaznia, amelyet írhat vagy saját maga vagy más. de akkor is a kötelezett nevét kell a váltóra a megbízottnak írni. A közkereseti társaság jogi személy, tehát maga mint ilyen nem teljesítheti az aláírás cselekményét; cselekvőképessége a törvényes képviselőnél van. Amennyiben tehát a törvényes képviselő írja nevét a váltóra, akkor ez még nem harmadik személy cselekménye, hanem magáé a jogi személyé. Ezenkívül a cégszöveg szükséges annak feltüntetésére, hogy a törvényes képviselő ebbeli minőségében járt el. A jogi személy tehát írásban együttvéve teszi ki a cégszöveget és a törvényes képviselő nevét, vagyis a jogi személy írásban úgy jelentkezik előttünk, hogy látjuk a cégszöveget és szokás szerint, de csakis szokás szerint alatta és nem máshol találjuk a törvényes képviselő nevét. Ekkor fogjuk maciink előtt látni a jog és cselekvőképesség összeillesztéséből származó azt az egységet, amelyet a jogi személy a törvényes képviselővel együtt képez, amikor cselekményt végez, nevezetesen önmagát nemcsak névszerint a cégszöveggel, hanem mint aláírást is fel akarja tüntetni. A jogi személynél tehát a kötelezett saját aláírása a cégszövegből és alatta a törvényes képviselő nevéből fog állani. Jellemző arra, hogy a jogi személyt másképpen mint az említett módon nem tudjuk elképzelni írásban, az a körülmény, hogy az élet felfogása a cégszerű aláírást akkor is megkívánja, amikor ez nem követelmény úgy mint az írásbeli kötelemnél, hanem az említett felfogásnak megfelelő általánosan követett szokás, vagyis minden olyan alkalommal, amikor a jogi személy előttünk írásban jelentkezik. Ismeretes tény, hogy kereskedelmi társaságok kiterjedt levelezést szoktak folytatni, amelynek nagy része nemcsak, hogy nem írásbeli kötelem, de még csak nem is foglal magában bármilyen kötelezettségvállalást. Mégis az általános felfogás ilyenkor is cégszerű aláírást kíván meg, mert ellenkező esetben úgy látja, hogy a levél a jogi személynek valamilyen akaratnyilvánítását tartalmazza anélkül, hogy az tőle aláírva volna, hanem a jogi személynek csak valamilyen közegétől, vagyis nem tőle magától. Minthogy pedig —mint említve — a jogi személy írásban való megjelenési alakja a cégszerű aláírás, az élet felfogásának igaza is van. Ennek megfelelően az is szokás, hogy a kereskedelmi levelet nem írják ugyan mindig cégszerűen alá, de ilyenkor a cégszövegen kívül egyéb olyan megjelölés is van, amely" nek használata a hamisításnak még a látszatát is elkerüli, nevezetesen az aláírást tényleg teljesített természetes személy az ő külön hatáskörét külön megjelöli, arra hivatkozik, mert anélkül az volna a látszat, hogy törvényes képviselőként kívánna eljárni, ami pedig őt nem illeti meg. Az ilyen megjelölések pl. N. N. r. t. pénztára, folyószámla osztálya, raktára, fiókja stb. Amint azonban a természetes személynél, úgy a jogi személynél sincsen kizárva harmadik személynek, a megbízottnak közreműködése a tényleges cselekmény, az aláírás keletkezése körül. Nincsen tehát akadálya annak, hogy a váltó aláírására harmadik személy is megbízást nyerjen és ezt attól fogja nyerni, aki egyáltalán adhat, vagyis nem az elvont jogi személytől, hnem annak törvényes képviselőjétől. Ebből azonban még nincs eldöntve, hogy mit tehet a harmadik megbízott abból a célból, hogy a jogi személy részséről váltónyilatkozat keletkezzék. Mint ismételten hangsúlyoztuk, bármely megbízottnak a kötelezett nevét kell írni a váltóra. Minthogy a jogi személynél a kötelezett nevét az előbbiek szerint határoztuk meg, a harmadik megbízott is csak azt teheti, hogy a cégszöveg alá a törvényes képviselő nevét írja, vagyis cégszerű aláírást hoz létre. Itt van azonban egy bizonyos eltérés az élet felfogása és a gyakorlat között. Mint előbb láttuk, a gyakorlat is csak úgy tudja a jogi személyt írásban mint aláírást elképzelni, hogy a cégszöveg alatt a törvényes képviselő nevét találja. Míg azonban az elmélet szerint ennek a névnek sem kell sajátkezű aláírásnak lenni, addig a forgalmi élet általában megkívánja a sajátkezű aláírást. Ennek oka nem lehet más, mint bejegyzett aláírások intézménye, amikor is az élet felfogása a kereskt delmi társaságnál azt kívánja meg, hogy a törvényes képviselő a bejegyzett alakban teljesítsen aláírást. Minthogy pedig ugyanabban az alakban csak a jo-