Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 7. szám - Szabályszerű kereskedelmi könyvvezetés

t. sz. KERESKEDELMI JOG 113 a perben arra a ténybeli alapra helyezkedett, — hogy a részére jogerősen kiadni kötelezett 8596 P 40 f. tényleges értéket képviselő ingókat most már azért nem tartozik átvenni, mert azok a per íolyama alatt továbbra is tartott szakszerűtlen és gondatlan kezelés folytán már semmi néven nevezendő értéket nem képviselnek, már pedig a korábbi perben ítéletet mondó bíróság nem döntött afelől a kérdés felől, hogy ezek az ingóságok az újabban megkísérelt átvételig tényleg teljesen értéküket vesztették-e. Igaz ugyan, hogy a korábbi perben hozott jogerős ítéletakben megállapítást nyert az is, hogy a felperesi cég jogtalanul járt el akkor, amidőn az alperesnek ez irányú kifejezett felhívása ellenére a kérdéses ingóságoknak átvételét megtagadta. Téves azonban a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a felperes magatartásának ekként ítélt dolog erejével jogtalannak történt kimondása folytán a kereseti ingóságoknak az átvétel megtagadása óta bekövetkezett további romlása és értékcsökkenése kizárólag csak a felperesi cég veszélyére történhetett és így ezért a további értékveszteségért a felperes az alperest felelőssé egyáltalán nem teheti, mert ha a felperesnek az az eljárása, hogy az ingók átvételét megtagadta, jogtalan is volt, ez csak arra jogosította fel az alperest, hogy a kérdéses ingóságokat a felperes veszélyére és költségére kezelje, de nem mentette fel őt azonban az alól a felelősség alól. ha az ingók értékcsökkenését az ő súlyos gondatlansága idézte elő. — Jogszabály ugyanis, hogy még az esetben is, ha az elfogadási késedelem a hitelező hibájából állott be, a késedelem ideje alatt az adós a szándékosságáért és súlyos gondatlanságáért felelős, amiből következik, hogy amennyiben a kérdéses ingók állítólagos elértéktelenedését az előző perben megtartott szakértői szemle óta az alperes súlyos gondatlansága idézte elő. úgy ezért a súlyos gondatlanságért a felperesi késedelem dacára is esetleg az alperes felelőssé tehető. A perdöntő körülmény tehát az, hogy az előző perben megtartott szakértői szemle óta a kérdéses ingóságok szenvedtek-e értékcsökkenést, ha igen, mily mérvben és ez az értékcsökkenés a felperesi késedelem dacára is az alperes súlyos gondatlanságára vezethető-e vissza. E döntő tények tekintetében azonban a fellebbezési bíróság eltérő jogi álláspontjánál fogva tényállást meg nem állapított. Részvénytársaság 316. A r. t. igazgatósági tagjainak s az ezekből alakított végrehajtóbizottság tagjainak megválasztása a közgyűlés hatáskörébe tartozván, minden ezzel ellenkező megállapodás érvénytelen. ÍP. IV. 3137 1933. sz. a. 1934 május 24-én.) I. A Kt. 174. §-a értelmében a részvénytársaság közgyűlési határozata csak azon az alapon támadható meg, .hogy a közgyülsi határozat a törvénnyel, vagy az alapszabályokkal ellenkezik. A Kt. 179. §. 1. pontja és az aiperes részvénytársaság alapszabályainak 15. és 18. §-ai értelmében az alperes részvénytársaság igazgatósági tagjainak és az ezekből alakított végrehajtóbizottság tagjainak megválasztása a részvénytársaság közgyűlésének kizárólagos hatáskörébe tartozik. A törvénynek és a részvénytársaság alapszabályainak rendelkezéseivel szemben nem vitatható sikerrel az. hogy az A. S. és neje által kötött örökösödési szerződés, vagy akár az A. S. hagyatéka ügyében az örökösök és a hagyományosok között létrejött osztályos egyesség az igazgatóság és a végrohajtóbizottság tagjainak választására nézve másként intézkedik: mert A. S. -nak és nejének, vagy ezek örököseinek egymásközötti megállapodása — ha a szerződés és osztályos egyesség annak értelme szerint vylóban a részvénytársaság közgyűlése hatáskörének korlátozására irányulna is — a törvény kötelező rendelkezésével és harmadik személynek. — a részvénytársaságnak — alapszabályaival szemben jogilag hatálytalan. Téves tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperes részvénytársaság közgyűlése átlépte hatáskörét akkor, amikor a négy igazgatósági és végrehajtóbizottsági tagnak megválasztásán felül — laz alapszabályok által megengedett létszámban — az ötödik igazgatósági tagot is megválasztotta. Tétel 117. Nincsen olyan jogszabály, amely kimondaná, hogy a vevőnek a vételár kifizetése előtt a megvett dolog birtokához feltétlen joga volna, vagyis az eladó a dolog birtokát a vevőnek hitelezni köteles volna, ellenkezőleg az általános jogszabályok értelmében az eladó a dolgot a vételár kifizetése előtt a vevőnek kiszolgáltatni nem tartozik. A feleket a jog nem korlátozza ugyan abban, hogy az eladott dolog birtoklására nézve a fenti általános szabályoktól eltérően rendelkezzenek. — tehát a felek megállapodhatnak abban, hogy az eladó a dolog birtokát még a vételár kifizetése előtt a vevőnek átengedi, de ezt feltételhez, korlátokhoz is kötheti akként, hogy a vételárfizetésí késedelem esetén a vevő a dolgot az eladó birtokába visszaboesátani köteles. ÍP. IV. 5834/1933. sz. a. 1934. május 1-én.) Nyilvánvaló, hogy az eladó a hitelezett vételár követelése biztosítása végett kötötte ki az árú visszaszállítása és a vevő terhére való értékesítés iránti jogot: az eladó jogainak ilyen értelmű biztosítása pedig — amint azt a m. kir. Kúria P. VTL 3260 1930—17. és P. VII. 788/1933—11. számú határozatában is kimondotta, — sem a jó erkölcsökbe, sem tiltó jogszabályba nem ütközik, sőt a Kt. 352. §-a arra az esetre, ha a vevő a vételár megfizetésével késik és az árú még átadva nem lett, egyenesen feljogosítja az eladót, hogy vételár Követelése fedezésére az árút a vevő rovására eladhassa. A szóbanlevő szerződési kikötés lényegileg egyet egyet jelent azzal a joggal, amely az eladót a Kt. 352. §-a alapján kikötés nélkül is megilleti, ettől a jelen perbeli eset csak annyiban tér el, hogy a felek a vevő késedelme esetén szerződési megállapodással maguk állítják vissza azt a helyzetet, amelyben az eladó ismét a dolog birtokához jutva, azt vételár követelése fedezésére a vevő terhére értékesítheti. Ezért és mert a 6300/1932. M. E. sz. rendelet IV. fejezetének a 14.000 1934. M. E. rendelettel