Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / 7. szám - Szabályszerű kereskedelmi könyvvezetés

112 KERESKEDELMI JOG 7. sz azzal a döntésével, hogy a vételár az azóta is állandó értékűnek bizonyult svájci frankárfolyam alapján, 100 százalékos átértékeléssel állapíttatott meg. 113. Pénztartozásnak angol font tartozássá való átváltoztatása nyilván a követelés értékállandóságának megvalósítását célozza s azért a font esése ellenére uem egyenlíthető ki a csökkent font pengő értéknek megfelelő fizetéssel. (P. VII. 1014/1933. sz, a, 1934 május 29-én,) A nem vitás tényállás szerint a felpereseknek 375.600 pengőt kitevő tartozása az 1927. évi március hó 23-iki megállapodással 13.500 angol fontra lett átváltoztatva, azonban azzal a kikötéssel, hogy a felperesek a meghatározott törlesztési részleteket a megállapodásban meghatározott mordon számítandó pengőössízegben is fizethetik. Ebből, valamint abból a szintén nem vitás körülményből, hogy a fedezeti váltók pengőértékben voltak kiállítva s az előző részletek pengőben fizettettek s számoltattak el, végül a fellebbezési bíróság által R.-S. L. tanú vallomása alapján megállapított abból a tényből, hogy a megállapodás létrejötte idején az értékállandóság és a fontban való teljesítés kikötése közt nem volt fogalmi különbség — a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság álláspontjának megfelelően — arra a meggyőződésre jutott, ha a március 23-iki megállapodás az alperesi követelés értékállandóságának a biztosítását célozta a pengő értéknek netáni csökkenése esetére. Ennélfogva helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy csupán az alperes hitelező érdekében kikötött értékállandóságbiztosítást célzó font-kikötés alapján nem igényelhetik azt az adós feloeresek, hogy eredeti pengő-tartozásuk az időközben csökkent font-értéknek megfelelő öszszegű pengőfizetéssel kiegyenlítettnek vétessék. Deviza 114. Külföldi hitelező alatt külföldön lakó személyt vagy céget kell érteni és nem általában külföldi állampolgárt. (P. VII. 2361/1934. sz. 1934. március 9-én.) A 4500/1931. M. E. r. 1. pengő befizetését, jóváírását, átutalását, külföldön lakó személy, vagy külföldi cég javára köti a Nemzeti Bank engedélvéhez. A 6900/1931. M. E. r. 4. §-a értelmében külföldi pénzértékben meghatározott tartozásnak pengőben leendő kifizetése „külföldi hitelezővel szemben" függ a Nemzeti Bank engedélyétől. Minthogy pedig a külfölddel való fizetési forgalom ellenőrzése és szabályozása tárgyában beadott 4500/193l-es alaprendelet a „külföldi'- kifejezés helyett ,,a külföldön lakó személy vagy külföldi cég" megjelölést használja, minthogv a 6900/1931. M. E. r. 6. §-a, a 4500^931. M. E. rendeletnek ezt a rendelkezését hatályában nem érintette, kétségtelen, hogy a 6900/1931. M. E. r. 4. §-ában említett „külföldi hitelező" alatt is külföldön lakó személyt, vagy külföldi céget kell éríeni és nem általában külföldi állampolgárt. S mert a felperes a nem vitás tényállás szerint több, mint egy esztendeje Budapesten lakik, s így nem külföldön lakó személy — esetleges idegen állampolgársága pedig ebből a szempontból figyelembe nem vehető, — ennélfogva a 4550/1931. M. E. r. 5. §-a alapján, a követelés behajtására irányuló per felfüggesztésének helye nincs. Ennélfogva a felperesnek a felfüggesztés hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérése alapos volt, következésképen ez iránti kérelmének előterjesztése folytán, a korábban elrendelt felfüggesztést hatályon kivül kellett volna helyezni. Res judicata 115. Az ítélt dolog kifogásának előfeltétele a jognak és a feleknek azonossága. A jognak azonossága egyrészt ennek az anyagi jogszabályok szerinti minősítésétől, másrészt a kereseti kérelemtől és a jogot megalapító tényalaptól függ. — Ha tehát a korábban hozott ítélet alapjául szolgáló tényalap más, mint a később megindult keresetben érvényesített ténybeli alap, úgy ítélt dologról nem lehet szó. (P. IV. 6599/1934. sz. a. 1934. május 8-án.) A fentiekből kiindulva alapos a felperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy jelen esetben a fellebbezési bíróság az ítélt dolog fennforgását jogszabálysértéssel állapította meg. A megállapított, e tekintetben meg nem támadott és így a Pp. 534. §-a alapján a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperesi cég az alperes ellen a Diana-úti építkezéssel kapcsolatban a budapesti kir. törvényszék előtt 14 P 43821—1928. szám alatt lefolytatott korábbi perben az alperesek birtokába került kereseti állványok és építészeti felszerelések ellenértékének megtérítése fejében leszállított keresetében 19.193 P 45 fillért érvényesített. Ebből az összegből a bíróság a felperes részére csupán 10.597 P 05 fillért ítélt meg, mert bár megállapította, hogy ezek az ingóságok az alperes gondatlan kezelése folytán szenvedtek értékcsökkenést, mégis a szakértői vélemény alapján megállapította, hogy ezek az ingóságok 1930. év nyarán még 8596 P 40 f. értéket képviseltek. A felperes e korábbi perben azt vitatta, hogy a megmaradt és értéküket vesztett ingóságokat átvenni nem tartozik és ezért azoknak a teljes egyenértékét igényelte, a bíróság azonban jogerősen az alperest csupán 10.597 P 50 f. tőkében marasztalta el s így e jogerős ítéletnek az a helyes értelme, hogy a felperes igényelheti a 8596 P 40 f. tényleges értékű ingóságoknak a kiadását és ezenfelül 10.597 P 05 f. készpénznek a megfizetését. A felperesi cég ugyan a jelen perben ugyanannak a 8596 P-nek a megfizetését követeli az alperestől, de már azon az alapon, hogy az alperes az ingóságait továbbra is szakszerűtlenül és gondatlanul kezelte és így alperesnek ez a vétkes és gondatlan eljárása idézte elő azt, hogy amidőn korábbi pernek jogerős befejezte után ezeket az ingóságokat a felperesi cég birtokába venni akarta, akkor már ezek az ingóságok a becsatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint teljesen használhatatlan és értéktelen állapotban voltak. összevetve a két kereset alapjául szolgáló tényeket, nyilvánvaló, hogy azokból a ténybeli alap azonossága hiányzik, mert míg az előző és jogerősen elbírált perben a felperes azt vitatta, hogy ő az akkori per megindításakor értékcsökkent ingóságait átvenni nem köteles, addig ebben