Kereskedelmi jog, 1934 (31. évfolyam, 1-11. szám)

1934 / Tartalommutató

szabály, hogy a társaság vagyona abban 0ldal az értékben veendő fel, amely az üzleti év utolsó napján az egyes tárgyak értékének megfelel, teret enged annak, hogy az értékmegállapításnál az áruk beszerzési, előállítási, vagy forgalmi értéke mellett figyelembe vétessenek a fennálló viszonyok szerint az értékre kiható összes tényezők. Ennek az értékelésnél mérvadó mozgási lehetőségnek a bírói gyakorlat értelmében a rendes kereskedői gondosság követelményei szabnak határt 15 61. A kereskedelmi gyakorlatban a részvénytársaságoknál szokásossá emelt, de emellett az alperesi alapszabály 37. § első bekezdésében külön is megkívánt eredménykimutatásnak (ú. n. eredményszámlának), mint a mérleg kiegészítőjének, szintén meg kell felelnie a K. T. 199. §-ából folyó (mérleg) valódiság követelményének. Ezt az elvet pedig nemcsak akkor sérti az eredményszámla, ha az abban feltüntetett egyenlegtételek eltérnek a valóságos bevételek és valóságos kiadások főkönyvbeli adataiból kiszámítható valóságos egyenlegtől!, hanem akkor is, ha még általános vonásokban sem mutatja, hogy aimaz egyenlegtételek mekkora bruttó bevételeknek mekkora összegű kiadásokkal való egybevetéséből állnak elő, hanem egyszerűen a számszerűleg meg nem jelölt bevételeknek a számszerűen meg nem jelölt kiadásokkal csökkentett összegét adja (vagyis a valódi kiadásokat egészen elleplezi) és így sem a bevételekről, sem a kiadásokról nem nyújt semmiféle tájékoztatást, az általános jövedelmezőség megítélésére távoli támpontul sem szolgál 28 62. A K. T. 189. §-ána!k abból a rendelkezéséből, amely a törvénnyel, vagy az alapszabályokkal ellenkező intézkedésével — vagyis vétkesen — kárt okozó igazgatósági 'tagok kártérítési felelősségét egész általánosságban a „károsulttal" szemben és abban az esetben is megállapította, ha a törvény, vagy alapszabályelLenes intézkedés közgyűlési határozaton alapszik, önként következik, hogy a vétkes igazgatósági tagok eHén — közgyűlési határozat nélkül is, valamint közgyűlési felmentvény dacára is — a K. T. 1,89. §-a állapján saját jogán a károsult részvényes keresettel felléphet annak a kárának megtérítése iránt, amelyen — közvetlenül vagy közvetve — ő ma«a szenvedett; — a társaság érdekében azonban fel nem léphet és annak javára marasztalást kérelmet elő nem terjeszthet mivel a részvénytársaság részére és nevében csupán közgyűlési határozat állapján indítható ilyen perekben a részvénytársaságot a K i. 197. §-a szerint az ott említett meghatalmazottak képviselik ... 46 68. A kereset elutasítása, mivel felperes mint igazgatósági tag szintén részese volt a mulasztásnak s nem telte meg annak idején a szükséges lépéseket 27 64. A részvénytársaság igazgatóságának tagjai a K. T. 189. § második bekezdése értelmében a tisztségükből folyó kötelezettségeik elmulasztásából keletkezett károkért a károsultnak egyetemleg felelnek. Amennyiben az igazgatósági tag a részvénytársaság ügyvezetésében közvetlenül nem vett részt, a K. T. 182. §-ában meghatározott jogkörébe az ügyvezetés irányítása és ellenőrzése tartozik; következőleg ennek a kötelességének elmulasztása létesít az azzal okozati összefüggésben állló kár tekintetében vele szemben kártérítő kötelezettséget 65. A r. t.-ok igazgatósági tagjainak kötelessége, hogy a társaság ügyeinek vezetésében tevékenyen részit vegyenek s így az ügyvitel körüli mulasztás nem tudásával nem védekezhetnek 66. A vétkes igazgatósági tag a nem vétkes, ig. tagoktól nem követelheti, hogy hozzájáruljanak a hitelező kielégítéséhez Szövetkezet 67. I. 0. K. Sz. félügyeleti és jóváhagyási jogkörének hatályossága Vétel 68. Nincsen olyan jogszabály, amely kimondaná, hogy a vevőnek a vételár kifizetése ellőtt a megvett dolog birtokához feltétlen joga volna, vagyis az eladó a dolog birtokát a vevőnek hitélezni köteles volna, ellenkezőleg az általános jogszabályok értelmében az eladó a dolgot a vételár kifizetése előtt a vevőnék kiszolgáltatni nem tartozik. A feleket a jog nem korlátozza ugyan abban, hogy az eladott dolog birtoklására nézve a fenti általános szabályoktól eltérően rendelkezzenek, — tehát a felek megállapodhatnak abban, hogy az eladó a dolog birtokát még a vételár kifizetése előtt a vevőnek átengedi, de ezt feltételhez, korlátokhoz is kötheti akként, hogy a vételár, fizetési késedelem esetén a vevő a dolgot az eladó birtokába visszabocsátani köteles 69. Át nem vett áru elárverezésének szabályos70. Fedezeti eladás mikéntje és időpontja 71. Prima teveszőrszíj helyett egyszerű teveszőrszíj szállítása — csalás 72. A tulajdonjog fenntartásának a vétel megkötésekor kell kiköttetni. Elleneseiben a vevő az árú átvételekor tulajdonjogot szerzett s utólagos kikötésnek jogi hatálya nincs 73. A 14.000/1933. M. E. sz. rend. 14. § 9. értelmében a tulajdonjog fenntartásával eladott dolog kiadására irányuló követelés csak akkor esik korlátozás alá, ha a vételár fele már ki van fizetve. — Eladási feltételek hatályossága 74 Tulajdonjog fenntartásának hatása a behajtással járó perköltségekre Megrendelésgyüjtés. 75. A 44. sz. döntvény indokolásából kitűnően az ilyen nagyobb gazdasági gépekre vonatkozó megrendelések gyűjtésének korlátozása azt a közérdekű célt szolgálja: „hogy a kisbirtokosat megóvja attól, hogy a megrendelések gyűjtésével foglalkozó eladók őket a gazdasági erejüket és szükségleteiket meghaladó nagyobb gazdasági gépek rendelésére bírják reá." — Olyan esetekben, amikor az eladó megbízott ügynöké nem az eladó kezdeményezéséből keresi fel vidéki lakásán az illető Ikisbirtokost, hanem ez utóbbinak egy tervbe vett gépvételre vonatkozóan hozzá (az eladóhoz) intézett előzetes felhívása folytán — akkor az ennek eredményeképen létrejött gépmegrendelésnek a községi elöljáróság részéről való hitelesítésére nincs szükség .. .. 76. Egymagában véve az a körülmény, hogy a vevők nem a községházán írták ala a megrendelőlevelet — az ügylet hatálytalanságának megállapítására alapul nem szolgálhat; mert a 27483/1901. K. M. sz. ren