Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1932-ben

6 KERESKEDELMI JOG 4, sz Hiteljogi gyakorlatunk 1932-ben Irta: Dr. Szenté Andor. Az 1932. év bírói gyakorlata a kereskedelmi törvény által szabályozott jogterületen aránylag kevés jelentős nóvumot hoz. A figyelemreméltó ítéletek nagyrészt a külön törvények által szabályozott jogterületre esnek és különösen nagy számmal találunk fontos ítéleteket a tisztességtelen verseny gyakorlat terén. A részvénytársasági jog körében figyelmet érdemel a részvénytársaság megalakulása előtt kötött jogügyletekre vonatkozó két kúriai ítélet, melyek gyönyörű és alapos indokolással döntik el azt a kérdést, hogy azok, akik az alakulóban levő részvénytársaság nevében szerződtek, érvényesíthetik-e a szerződésbeli jogokat akkor, ha a részvénytársaság utóbb nem jött létre. A Kt. 160. §. 2. bekezdése mindössze annyit mond, hogy akik a bejegyzés és kihirdetés előtt a társaság nevében eljártak, személyesen és egyetemlegesen felelősek. A Kúria 282/1905. számú ítélete (Szende: K. T. 240. old.) e szabálvból a törvényhozónak arra az intenciójára következtet, hogy a törvényhozó abban az esetben, mikor a megalapítani szándékolt részvénytársaság utóbb nem jön létre, a részvénytársaság nevében eljárt személveket kívánta a jogviszonyba félként beléptetni. Ezen álláspontból kifolyólag az i.d. ítélet kimondja, hogy ha a tervezett részvénytársaság létre nem jött, a társaság nevében megkötött szerződésből jogokat és kötelezettségeket a megbízottként eljárt egyének szereznek. Ezen az állásponton van Kuncz is. (Vázlat I. 393. old.) Ezzel szemben a Kúria IV. tanácsa a mult év folvamán hozott két ítéletében is (P. IV. 3388/1930., K. J. 4.1 és P. IV. 7198/1930., K. J. 7.) a kérdés megoldásánál abból indult ki, hogv ha a részvénytársaság nem alakult meg, akikor az alakuló részvénvtársaság nevében kötött szerződés tulajdonképpen képviselet hiánvában jött létre. A Kúria tehát az ily szerződésekre az álképviselet szabályait alkalmazza, mert a képviselt: a részvénytársaság a szerződést, (nem alakulván meg), nem nem hagyta jóvá. Az álképviselet szabályaiból pedig csak az következik, hogy az álképviselő szerződésbeli ellenfele választása szerint az álképviselőtől teljesítést vagy kártérítést követelhet. A magánjog szabályai az álképviselőnek csak felelősségét ismerik; oly jogszabály, mely szerint jóváhagyás hiányában az álképviselő belépne a jogviszonyba, nincsen. A K. T. 160. §. 2. bekezdése is csak arról szól, hogy az alakuló részvénytársaság nevében el1 Kereskedelmi Jog 1932. 4. sz. járt személyek felelősek, de nem lépteti be ezeket a személyeket a részvénytársaság helyett a jogviszonyba. Tehát azok, akik az alakuló részvénytársaság nevében eljártak, csak felelősséggel tartoznak a szerződésbeli ellenfelekkel szemben, de a szerződésből jogokat nem érvényesíthenék. — A Kúria e szépen átgondolt és logikus álláspontjával egyezik a Staub-féle HGB-kommentár is (12. und 13. Aufl. Anm. 13. A zu § 200), ugyanazon megfontolásokból. A részvényjog terén még az igazgatósági tagok cégjegyzési joga tekintetében kell rámutatni bírói gyakorlatunk állandó ingadozására. E tekintetben az alapelvet a 631. számú E. H. mondja ki, mely szerint a cégjegyzés joga egy igazgatósági tagtól sem vonható el. Ezen alapelvnek gyakorlati alkalmazása körül a budapesti kir. ítélőtábla gyakorlata pld. abban a kérdésben is ingadozó, hogy megengedhető-e az igazgatósági tag cégjegyzési jogának oly módon való korlátozása, hogy csak a társaság egy tisztviselőjével vagy cégvezetőjével együtt jegyezheti a céget.2 Az a kérdés sincs egységese?! eldöntve, hogy megengedhető-e az oly szabályozás, mely szerint némely igazgatósági tag csak együttesen, viszont az egyik igazgató egyedül is jegyezheti a céget. Mert abban az esetben, ha az igazgatóság egyik tagjának egyedüli cégjegyzési joga van és a többi tagok csakis vele együtt jegyezhetik a céget, a többi tag cégjegyzési joga illuzóriussá válik, mert hiszen az egyedül jegyző igazgató aláírása mellett az ő aláírásuk felesleges. A budapesti kir. ítélőtábla P. VI. 3134/ 1931. számú határozata szerint (K. J. 1931. 6. sz.) az alapszabály kimondhatja, hogy az igazgatóság által választott ügyvezető igazgató vagy ügyvezető igazgatók bármelyike egyedül jegyezheti a céget. Ezzel szemben a Kúria Pk. IV. 350/1932. sz. határozatában (K. J. 5.) nem tartotta megengedhetőnek azt a szabályozást, mely két igazgatónak önálló cégjegyzési jogot adott és a többieknek csak ezen két tag valamelyikével együtt, mert ezzel, mint fentebb említettük:, a többi igazgató praktice a cégjegyzésből ki van zárva. A folyószámlára vonatkozó ítéletek száma elég ritka és ezért figyelmet érdemel a P. VII. 5275/1931. számú kúriai ítélet (K. J. 5.). mely a folyószámla egyenleg elismerésének jogi hatályáról szól. A folyószámlaegyenlegnek az elszámolási időszak végével való elismerése a folyószámla aktív és passzív oldalait alkotó követelésektől és tartozásoktól független, önálló jogalapot ad az egyenleg követelésére. Mégis nehéz a kérdés eldöntése akkor, ha a folyószámla egyes tételei között na2 V. ö. szerző: Részvényjogi gyakorlatunk 1931-ben, K. .T. 1932. 52. old.