Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - Hiteljogi gyakorlatunk 1932-ben

4, sz. KERESKEDELMI JOG 7 turalis obiigatiok is szerepeltek, pld. 8 százaléknál magasabb kamat, különbözeti ügyletből származó követelés stb. A naturális obligatio bíróilag ugyan nem érvényesíthető, de az önkéntes teljesítés hatályos, azaz vissza nem követelhető. A bíróilag nem érvényesíthető követelések bíróságon kívüli elismerése azonban nem tekinthető novationak és így a naturális obligatiot bíróilag érvényesíthető követeléssé nem változtatja át. A folyószámla egyenlegeknek elismerése is csak ily bíróságon kívüli elismerés és ezért felmerül az a kérdés, hogy a "bíróilag nem érvényesíthető tételek nem-e részesednek ugyanolyan elbírálásban, mint a semmis ügyletekből eredő tételek. A semmis ügyletek sem válnak ugyanis érvényesekké az elismeréssel és így az egyenleg elismerése után is vissza lehet menni a semmis ügyletekből eredő tételekre és hivatkozni azok semmisségére; holott általában az egyenleg elismerése novatiokép hat és utána az alapul szolgáló egyes tételekre visszamenni nem lehet. Könnyen kínálkozik tehát az analógia, hogy e szabályt a bíróilag nem érvényesíthető követelésekre is alkalmazzuk és — tekintve, hogy az elismerés ezeknél sem változtat a követelés jellegén — ezeknél is megengedjük azt, hogy az egyenleg elismerése dacára hivatkozni lehessen naturális obligatio jellegükre. A Kúria azonban nagyon helyesen ismerte fel a jogi helyzet különbözőségét. Az adós azzal, hogy a folyószámla egyenleget elismerte, helyesnek fogadta el az összes folyószámlatételek elszámolási módját is és beleegyezett abba, hogy a folyószámlát kiállító fél az ő bíróilag nem érvényesíthető követeléseit a másiik fél ellenkövetelései fedezésére, kiegyenlítésére fordítsa. Az ellentételek fedezése, kiegyenlítése azonban a teljesítéssel esik egy tekintet alá és így az adós az egyenleg elismerésével utólagos beleegyezését adta ahhoz, hogy a bíróilag nem érvényesíthető követelésekkel teljesítés eszközöltessék. Már pedig a naturális obligatio önkéntes teljesítés esetén vissza nem követelhető, vagyis a bíróilag nem érvényesíthető tételekre a folyószámla egyenlegének elismerése után többé visszamenni nem lehet. A súly tehát nem azon fekszik, hogy az elismerés megfosztja-e a követelést bíróilag nem érvényesíthető jellegétől, vagy sem hanem azon, hogy az elismerés a teljesítéssel egy hatású. (Ugyanígy Kuncz: Vázlat II. 174. és Staub 12. und 13. Auflage Anm. 61. zu § 376. HGB.) ; A kereskedelmi vétel joga terén nagy jelentőséggel bír az 52. számú polgári jogegységi döntvény (K. J. 7.), mely szerint a perbehívás félbeszakítja a perbehívó követelésének az elévülését, ha a perbehívónak a perbehívott elleni követelése annak a pernek a kimenetelétől függ, melyben a perbehívás történt. Nagy nehézséget okozott ugyanis a gyakorlatban az a körülmény, hogy bíróságaink egy része a szavatosként való perbehívásnak nem tulajdonított elévülést megszakító hatályt. Ha az áru vevője perelte az eladót és az eladó is mástól vette az árut, akkor természetesen szavatosként perbehívja az első eladót. Az áru hiányosságából eredő igények azonban csak 6 hónap alatt érvényesíthetők és így a továbbeladónak nem volt elég az első eladót szavatosként perbehívni, mert ez a bíróságok egy részének felfogása szerint a 6 hónapi elévülést nem szakította meg, hanem kénytelen volt az első eladó ellen rögtön a pert is megindítani. Ezt pedig kénytelen volt minden esetben megtenni, még akkor is, ha az ő ellene indított per előreláthatólag elutasító ítélettel kecsegtetett; és akkor is, ha még nem is tudta ellenőrizni, hogy az áru ellen emelt kifogások alaposak-c, mert az ő ellene indított per 6 hónap alatt nem fejeződött be; s így ő, esetleg teljesen feleslegesen, pusztán az elévülés félbeszakítása céljából kénytelen volt a szavatost beperelni. Az új döntvény szükségtelenné teszi az azonnali perindítást, mert a szavatosként való perbehívásnak is elévülést megszakító hatályt tulajdonít. A valorizációs ítéletek lassan kihalóban vannak, de máris újabb hasonló problémák merülnek fel. A világgazdasági válság az eddig megingathatatlannak hitt valuták megrendülését hozta magával. Az angol font árfolyamcsökkentése új valorizációs vitákat hozott létre. Természetesen a font-valorizációs igények nem a valorizációs törvényre vannak alapítva, hanem a felek, épúgy, mint az inflációs időkben a valorizációs gyakorlat kezdetén, a magánjog általános elvei alapján igyekeznek fontkövetelésük teljes aranyértékét maguknak biztosítani. Tekintve, hogy a valuta értékcsökkenése más országokban is bekövetkezett és a legbiztosabbnak hitt valuta: a dollár is megingott, a kérdés eldöntése nagy gyakorlati jelentőséggel bír. A tőzsdei választott bíróság előtt rendkívül érdekes per folyt afelől, hogy angol font kosztba adása esetén a kosztba vevő a lecsökkent fontértékben tartozik-e a fontokat viszszafizetni, vagy pedig teljes értékben, tekintettel arra, hogy a cserébe kosztba adott dollárt ő is teljes értékben kapta vissza. A tőzsdebíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kosztüzlet természetéből folyóan az értékváltozással járó veszély a kosztba adót terheli, tehát az ő veszélyére történt az általa kosztba adott font elértéktelenedése, így tehát ö ennek felértékelését nem követelheti. (K. J. l.) De nemcsak a legszilárdabbnak hitt valuták ingottak meg, de elértéktelenedett a búza