Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - Rendelet a Kartelilletékről

4. 'sz. KERESKEDELMI JOG 5 francia, orosz, német és osztrák váltójogok találkoztak és 1924. évi november hó 14-én kelt, 1925. évi január hó 1-én életbelépett törvénnyel szabályozta a váltójogot általá­ban a hágai egységes szabályzat átvételé­vel; mégis a törv. 2. §-ához az utólagos ki­töltési jogról szóló következő szöveget fűzte: „Aki oly okiratot írt alá, amely nem tartalmazta a váltónál szükséges nyilatko­zatokat, a váltóból folyó kötelezettségeket vállalja, hacsak nem bizonyítja, hogy az okirat utólag akaratával ellentétben lett ki­egészítve. Mindazonáltal a jóhiszemű szer­zővel szemben, aki a váltót kitöltés után szerezte, kötelezve van, még ha a váltó sza­bálytalanul is lett kiegészítve". Lehet, hogy ezen szöveg lengyel nyelven gördülékenyebb és világosabb; annyi mindenesetre kitűnik belőle, hogy csakis a lényeges kellékekre szorítkozik és hogy a lengyel álláspont is az, hogy csakis a kitöltött váltónak szerző­jét tekinti oly harmadik jóhiszemű személy­nek, akivel szemben a kifogás ki van zárva. A lengyelt követte a cseh állam, mely­nek területén az osztrák és a magyar váltó­jogok találkoztak. 1927 december 13-án kelt az 1928. évi 1. sz. váltótörvény, mely oly­módon készült, hogy szakaszonként haladva majd az osztrák, majd a magyar vt. szöve­gét — nagyobbára az utóbbit — követte; ••íz utólagos kitöltési jog tekintetében nem a. magyar vt. 93. §-át, hanem az osztrák idézet 1853. évi X/6-i rendelet kivonatát vette át; azzal tehát itten bővebben foglal­koznunk felesleges. A cseh után a jugoszláv állam — amelynek területén a francia, magyar és osztrák váltójogok találkoztak — 1928. évi november 29-én kelt törvényben szabályozta a váltójogot és pedig sok részben a mi 1914. évi javaslatunk alapulvételével, különösen az utólagos kitöltési jogot illetőleg 16. §-a 2-ik bekezdéseként szószerint átvette emlí­tett javaslatunk 2. §-ának ismertetett ren­delkezését, illetőleg ötödik bekezdését. Románia 1928-ban készített a hágai váltószabályzat alapulvételével törvényja­vaslatot, mely a hágai szabályzatnak meg­felelőleg az utólagos kitöltési joggal nem foglalkozott; e javaslatból azonban — való­színűleg a Genfben megindult munkála­tokra való tekintettel — törvény nem lett. Ugyancsak nem lett törvény az olasz 1925. évi — a váltójogot is felölelő — új egysé­ges kereskedelmi törvényjavaslatból, mely­nek 550 cikkét idézni óhajtom azért, mert a genfi tárgyalásoknál is szóbahozatott. Az említett 550. cikk szerint: „Az aláírással ellátott okirat, mely­ből az előző cikkben említett kellékek valamelyike hiányzik, birtokosa által a fizetés végetti bemutatás előtt ki­egészíthető. A kiegészítésnek a kibocsátóval esetleg létesült megállapodásnak meg­felelőleg kell történnie, azonban az ilyen megállapodások figyelmen kívül hagyása a jóhiszemű birtokosnak ellen nem vehető. A blankóváltó kitöltési joga az ok­irat kibocsátása napjától folyó három év alatt elévül. Ezen elévülés nem vet­hető ellen a jóhiszemű birtokosnak, akihez a már kitöltött okirat jutott". Kiemelendő, hogy ezen szöveg, úgy, mint az angol, nem a kifogás korlátozásán, hanem az utólagos kitöltési jog megadásán van felépítve, hogy továbbá kifejezésre jut benne az olasz felfogás, hogy a kifogás ellen csak azon harmadik jóhiszemű birto­kos védetik, aki a váltót már kitöltött álla­potban szerezte meg. Talán túlságos részletezéssel ismertet­tem az eddigi szövegezési kísérleteket; de azt hiszem, hogy erre a genfi egységes váltó­törvény 10. cikkének mérlegelése szempont­jából szükség volt. Ezen szövegezési kísér­letekből annyit mindenesetre leszűrhetünk, hogy a tételes jog alkotói részint egyenesen, részint pedig közvetve a kifogások korlá­tozása útján kifejezni óhajtották azon jog­szabályt, hogv a kitöltetlen és ezért kellékhiá­nyos váltót annak megszerzője jogosult ki­egészíteni, amennyiben ez a váltót aláírók­kal netalán létesült megállapodással nem ellenkezik; hogy továbbá az ellenkezés bizonyítása az ezt állító kifogásolót terheli, és hogy végül a megállapodásellenesség valóság esetén sem vethető ellen harmadik jóhiszemű birtokosnak. Rendszerint külön kiemelik, hogy aki a váltót kitöltetlen állapotban szerzi, nem harmadik személy; a magyar javaslatot és a jugoszláv törvényt kivéve azonban nem rendelkeznek a váltó egyéb megengedett alkatrészeire vonatkozó utólagos kitöltés­ről; általában az illető területeken az ilyen utólagos kitöltést a bírói gyakorlat meg nem engedettnek tekinti. (Folyt, köv.) DR6B6R BflKSÖR

Next

/
Thumbnails
Contents