Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - A genfi váltószabályzatnak a váltó utólagos kitöltéséről szóló 10. cikke

KERESKEDELMI JOG 783. §-a ^ tartalmaz a biankóváltóra utaló rendelkezést, kimondván: „Bei anerkannter Unterschrift kann sicli der Aussteller mit dem Einwand, dass der Wechsel ohne seine Genehmigung geschrieben mordén sei, im Wechselprozesse nicht schützen" és további fejleményként az „Allgemeine Deutsche Wechselordnung"-ról készült porosz javaslat 95. §-a akként rendelkezik: ,,Ein Verklagter, gegen welchen die Richtigkeit seiner Unterschrift unter der Wechselerklárung feststelit, wircl im Weehselprozes.se mit dem Einwand nicht gehört, class die über der Unterschrift befindliche Erklarung ohne seine Genehmigung- geschrieben worden sei"; azonban ezen szabály nem ment át a végleges W. O.-ba, mert a lipcsei konferencia ezt a szabályt a váltóper keretébe tartozónak, magát a blankóváltó szabályozását pedig azért találta mellőzendőnek, mert ezen kérdést törvényes szabályozásra még nem tartotta eléggé érettnek. Alig lépett azonban életbe a német általános váltórendszabáJy, a blankóváltó joghatálya körül heves vita indult meg, melyet az osztrák területre az 1853. évi október 6-án kelt miniszteri rendelet a következő rendelkezéssel intézett el: „Die Einwendung, dass zur Zeit, als die Acceptation oder eine andere verbindliche Erklarung (Indossament, Aval) auf den Wechsel gesetzt wurde, die Unterschrift des Ausstellers oder eines der übrigen in W. 0. Art. 4. aufgezahlten wesentlichen Erfordemisse eines Wechsels noch gemangelt habe und erst spáter ausgefüllt worden sei, findet gegen den dritten redlichen Nehmer des Wechsels in keinem Falle, gegen diejenigen aber, welche an der nachtráglichen Ausfüllung selbst teilgenommen habén, nur dann statt, wenn erwiesen wird, dass mit der unausgefüliten Urkunde durch eine unbefugte oder der getroffenén Abrede zuwiclerlaufende Ausfüllung ein rechtswidriger Gebrauch gemacht worden ist". Némi rövidítéssel ugyanezen szöveggel találkozunk saját váltótörvényünk 93. §-ában; látszólag az osztrák szöveg annyiban tér el, hogy a harmadik jóhiszemű személlyel ellentétbe helyezi azokat, akik a váltó utólagos kitöltésében részt vettek, míg a mi szövegünk egyszerűen „másokról" beszél; azonban a kettő végeredményben egyet jelent, ha figyelemmel vagyunk a gyakorlatunkban nem vitás azon jogtételre — melyet az osztrák szöveg „a kitöltésben való részvétellel" kifejezni akart —, hogy t. i. az, aki a kitöltetlen váltót — még ha jóhiszeműen is — szerezte, nem tekinthető harmadik jóhiszemű személynek. A német jogterületen a joggyakorlat általában az imént id. osztrák rendeletben kifejezett elveket elfogadta, mégis azon árnyalatbeli eltéréssel, hogy voltak, akik vitatták, hogy a blankóváltó átruházása, ha forgatmánnyal, illetve átadással történt, váltószerű, tehát a publica fides védelme alatt álló átruházást képez; a jóhiszeműleg szerzett váltó birtokosa tehát szintén oly harmadik személy, aki ellen az adós az első vevővel létesült megállapodásra nem hivatkozhatik (1. Staub Kommentár zur A. D. W. 0. ad 7. c. 12. §). Ezen álláspont singularisnaik mondható; mert nemcsak az imént hivatkozott oszrák rendelet és a mi gyakorlatunk, hanem az olaszok és az angolok — és pedig az angol törvény 29. cikke kifejezetten is — azt vallják, hogy csak a minden kellékkel ellátott váltónak jóhiszemű szerzője tekinthető harmadik jóhiszemű birtokosnak, a blankóváltó szerzője tehát csak civiljogi jogutódja előzőjének. Abban azonban úgy az osztrák, mint a német joggyakorlat mai napig megegyeztek, hogy az utólagos kitöltési jogot csakis a lényeges kellékek pótlására szorítják és különösen az utólagos telepítés jogosultságát el nem ismerik. A legközelebbi törvény, amely hazai törvényünket követőlog az utólagos kitöltés problémájával foglalkozott, az 1882. évi angol váltótörvény volt, mely az angol törvényalkotást jellemző részletességgel óhajtja megoldani a kérdést és különösen abban tér el a német módszertől, hogy nem a kifogások korlátozásának alakjában, hanem közvetlenül és egyenesen fejezi ki az alkalmazandó jogszabályt. Az angol váltótörvény 20-ik cikke ekként szól: „Ha egyszerű aláírással ellátott bélyegezett4 papírt szolgáltat ki az aláíró azon rendeltetéssel, hogy abból váltót alakítsanak, ezen papír az ellenkezőnek bizonyításáig (prima facie) feljogosít arra, hogy azt teljes váltóvá töltsék ki a bélyeggel fedezett bármely összeg erejéig, az aláírást akár kibocsátói, akár elfogadói, akár pedig forgatói aláírásként felhasználva; és ugyanilyen módon, ha a váltóból valamely lényeges részlet hiányoznék, a birtokában lévő személy^— az ellenkező bizonyításáig — feljogosítva van a hézagot tetszése szerint kitölteni. Avégből, hogy bármely ilyen okirat kiegészítése után érvényesíthető legyen bármely személy ellen, aki a kiegészítés előtt lett részes, az okiratot kellő (reasonable) * Az angol jog' szerint a bélyeghiaaiy a váltót érvény teleimé t-eszi.