Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 4. szám - A genfi váltószabályzatnak a váltó utólagos kitöltéséről szóló 10. cikke

4. SZ. KERESKEDELMI JOG időben és szorosan az adott feljogosításhoz képest kell kitölteni. Hogy mi tekintendő ilyen vonatkozásban „kellő időnek", ténykérdés. Amennyiben ilyen okirat kiegészítés után a kellő módon azzá lett birtokosnak1"' lett továbbadva, ennek kezében minden tekintetben érvényes és hatékony és ő érvényesítheti, mintha kellő időben és az adott feljogosításnak megfelelőleg lett volna kitöltve". Amint ezen szövegből kitűnik, az angol szabályozás a mi felfogásunkhoz képest terjengős, azonban világos, könnyen érthető és különösen tisztázza azon kérdési, hogy a kitöltetlen állapotban lévő váltót megszerzett birtokos — még ha jóhiszemű is — nem tekinthetik oly harmadik személynek, aki ellen a megállapodásellenes utólagos kitöltés kifogását nem lehetne érvényesíteni. Az angolt időben követő legközelebbi kontinentális váltótörvény, mely a kitöltetlen váltót érinti, az 1902. V/27., (VI/9.) kelt orosz törvény, mely azonban 14. és 88. cikkeiben csak annyit mond, hogy egy aláírt váltóürlap, amíg a lényeges kellékekkel kitöltve nincsen, váltóerővel nem bír; ez nyilván csak kezdetleges szabályozásnak mondható. Ez volt a helyzet az 1910. évben egybehívott, illetőleg megtartott hágai váltókonferenciáig. Ezen konferencián a magyar delegáció természetszerűleg váltótörvényünk 93. §-ának megfelelő rendelkezésnek felvételét javasolta — de eredménytelenül. Minthogy u. i. az angolok és északamerikaiak már eleve kijelentették volt, hogy ők nagy rokonszenvvel és a legjobb kívánságokkal kísérik ugyan a nemzetközi egyezménynek a többi állam közti létrejövetelét, maguk azonban saját jogukhoz belpolitikai okokból ragaszkodni kénytelenek, az angol, illetőleg északamerikai jogra való tekintetek jelentőséggel nem bírtak; vezetőkként tehát csak a francia és a német csoportok, illetve delegációk maradtak; ezek pedig megegyeztek abban, hogy általánosságban ottan, ahol a francia és német eddigi törvények egymástól el nem térnek, az egységes szabályzat ezen a közös mesgyén fog haladni; mert a konferencia célja nem a reformálás, hanem az egységesítés. Minthogy pedig a blankóváltóról sem a francia Code, sem a Wechselordnung nem intézkedik és a franciák különben is a horror vacui-féle érzelemmel nézték a blankóváltót: természet6 „holder in due course" v. i. olyan birtokos, aki a külsőleg1 teljesnek és szabályosnak jelentkező váltót jogszerűen és jóhiszeműen szerezte meg. szerűleg a konferencia javaslatunkat mellőzte. Már a konferencia idejében idehaza az utólagos telepítés körül mind élénkebbé váló küzdelmek folytak. Akik erre az időre visszaemlékeznek, tudják, hogy az egész országban ezerszámra folytak váltóperek az alperesek azon védekezése alapján, hogy a váltón látható telepítési záradék aláírásuk után lett a váltóra vezetve, mint ilyen tehát hatálytalan s ennekfolytán a telepesnél történt fizetés végetti bemutatás és óvásfelvétel a visszkereset, esetleg még a kereset fenntartására sem alkalmas. A Curia u. i. a Reichsgerichtnek e részbeni gyakorlatát követve ragaszkodott azon állásponthoz, hogy a Yt. 93. §-a csak a lényeges kellékek utólagos pótlását engedi, de nem a telepítési záradékot is, mert — a Reichsgerichtet követve — úgy találta, hogy a telepítés nem tartozik a váltó rendes tartalmához és így nem vélelmezhető, hogy az aláíró a birtokost az utólagos telepítésre is felhatalmazta volna. Ezen áldatlan állapotok, illetőleg a pénzintézetek és kereskedelmi meg gyáros körök panaszainak megszüntetése reményében az 1911. évi jogászgyűlés napirendjére az utólagos telepítés kérdését is felvették. Amint emlékezetes, a jogászgyűlés Juhász Andor, a Kúria jelenlegi elnökének, az én csekélységem által támogatott javaslatára elsősorban tényként megállapította, hogy nálunk a hazai hitelszervezet és váltóforgalom sajátszerűségénél fogva a telepzáradék igenis a váltó rendes tartalmához tartozik és azért követendő jogszabályként ajánlotta, hogy „az a kifogás, hogy az okiraton akkor, amikor arra valamely nyilatkozatot vezettek, a váltó egy vagy több lényeges kelléke hiányzott, vagy hogy a váltóürlapon hagyott hézagot utólag töltötték ki, harmadik jóhiszemű váltóbirtokos ellen egyáltalában nem, mások ellen pedig csak annyiban érvényesíthető, amennyiben a kifogásoló bebizonyítja, hogy az utólagos kitöltés megállapodás ellenére történt". A Kúria a jogászgyűlés ezen határozatát honorálta és pedig liberális kitágítással (v. i. a váltón hagyott „hézag"-ra való utalástól eltekintve), amennyiben ismeretes 1912. évi május hó 21-én 945 1911. v. sz. a. kelt, a polgárjogi határozatok tárába 313. sz. a. felvett és azóta állandóan követett ismeretes ítéletében kimondotta:6 ű Beok Hugó elnöklete. Yégh János előadása mellett.