Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - Kft. üzletrészek fiduciarius átruházása - Általános biztosítási feltételek és biztosítási kötvényszöveg közti ellentét - Választott bírósági jogegységi ülések szükségessége

3. sz. KERESKEDELMI JOG g bású (a 66. §. alá nem tartozó) kft.-oknak állandó ellenőrző szervvel való megterhelése indokolatlan, s hogy a felügyelőbizottság és hites könyvvizsgáló kettős terhét a nagyobbszabású (a 66. §. aJá tartozó) kft, sem bírja el: az egészen nyilvánvaló. A GlücksthcU— Huppert kommentár interpretációja tehát a kft. hites könyvvizsgálójában olyan szerv létesítését feltételezi a törvényhozóról, amelynek igénybevétele a kft. struktúrájában rejlő gazdasági okokból sem lehetséges. SZEMLE Kft. üzletrészek fiduciarius átruházása. E kérdésre vonatkozólag a Kereskedelmi Jog 1932 szep:emberi számában (139. oldal) ismertettem-a Reichsgericht egy ítéletét. A szóbanforgó ügyben arról volt szó, hogy valaki egy kft.-nek kölcsönt adott és e kölcsön biztosítékául többek között az ügyvezető üzletrészét is magára ruháztatta, mely azonban még nem volt teljesen befizetve. A Reichsgericht kimondotta, hogy az átruházás csak fiduciárius jellegű lévén, a társaság, mely erről a körülményről az ügyvezető révén tudomással bírt, a befizetést az üzletrész fiduciárius megszerzőjétől nem követelheti, mert ő zazdaságilag csak zálogul kapta az üzletrészt. Figyelmet érdemel, hogy a Reichsgericht egy újabb, 1932 október 18-án kelt ítéletében (Juristische Wochenschrift, 1930, 100. oldal.) elvi éllel az ellenkező álláspontot foglalta el. A tényállás szerint P. biztosítékképpen A.-ra ruházta át üzletrészét. Ezt a társaságnak bejelentette, a társaság a bejelentést tudomásul is vette. Tekintve, hogy az üzletrész még nem volt teljesen befizetve, a kft. A.-tói követelte a hátralékot. A Reichsgericht megállapította, hogy A. a befizetésért felel. Az átruházás biztosítéki jellege P. és A. magánügye; külsőleg A. mint az üzletrész teljesjogú megszerzője lépett fel, őt a társaság teljes jogú tagnak ismerte el, tehát őt az összes tagsági kötelezettségek is terhelik. Az ítélet az előbb ismertetett ítélettel is foglalkozik és megállapítja, hogy az csak az ottani speciális tényálláson alapult, mert abban az esetben a kft. tudott az átruházás biztosítéki fellegéről. Jelen esetben azonban a kft. erről tudomással nem bírt. Magam is azt hiszem, hogy általános szabályként a Reichsgericht újabb ítéletében elfoglalt álláspontot kell elfogadnunk. Ez a magyar jogban még fokozotIabban áll, mint a német jogban. A német kft. törvény 16. §. 3. bekezdése szerint ugyanis az üzletrész átruházása esetén a szerző mellett az átruházó is felelős marad. Ezzel szemben a magyar kft. 24. §-a frtelmében az üzletrész átruházása esetében az átruházó tagsági jogai és kötelezettségei az új tagra . zállnak át és az átruházó minden kötelezettség alól tzabadul. Tehát nálunk azt, aki az üzletrészt megszerezte, okvetlenül felelőssé kell tenni, tekintet nélkül a közte és az átruházó közti jogviszony causájára, ^agyis az átruházás fiduciárius jellegére, mert a kft.-^ vei szemben úgyis csak a szerző felel, az átruházó már nem. Tekintve, hogy a törvény 21. §-a értelmében az üzletrészt oly személyre, ki a társaságnak még ttem tagja, csak a társaság beleegyezésével lehet átruházni: tekintve továbbá, hogy a törvény 23. §-a értelmében az üzletrésznek társasági tagra való átruházása esetében (melyhez a társaság beleegyezése nem szükséges) az átruházást a társaságnak be kell jelenteni, az üzletrész megszerzőjének akkor, amikor a társaság beleegyezését kikéri, vagy a bejelentést eszközli, módjában áll az üzletrészátruházás fiduciárius jellegét a társaságnak bejelenteni és a társaság részére megszerezni az átruházónak oly értelmű nyilatkozatát, hogy az a befizetési hátralékért az átruházás dacára továbbra is felel. Ha ezt a felek elmulasztják, a társaság egyedül a megszerzőt tekintheti tagjának és a befizetési hátralékot egyedül tőle követelheti. Dr. Szenté Andor Általános biztosítási feltételek és biztosítási kötvényszöveg közti ellentét. A prágai legfelsőbb bíróság Rv. III. 316/1930. szám alatt érdekes határozatot hozott1 abban a kérdésben, hogy abban az esetben, ha a kötvény írott főtartalma és az általános biztosítási feltételek ellentétesen rendelkeznek a biztosítás hatályának kezdetéről, melyik rendelkezés az irányadó. A biztosítás a Felvidéken köttetett és így a legfelsőbb bíróság is magyar jogot alkalmazott. Felperes biztosított alperes biztosítóval tűzkárbiztosítási szerződést kötött. A kötvény írott főtartalma szerint a biztosítás 1928 május 6-án déli 12 órakor veszi kezdetét. 1928 május 30-án a biztosított tűzkárt szenvedett. Felperes biztosított kárát per útján kénytelen érvényesíteni, mert alperes biztosító a kárt megtéríteni vonakodik, arra való hivatkozással, hogy általános biztosítási feltételei értelmében a biztosítás csak akkor lép hatályba, ha a biztosított az első díjat és az illetékeket lefizette. A legfelsőbb bíróság helyt adott a keresetnek. Mindenekelőtt megállapította, hogy az általános biztosítási feltételek e rendelkezése megengedett, mert a Kt. 472. §. e tárgyban a felek kölcsönös jogainak és kötelezettségeinek rendezését a felekre bízza. Mégis jelen esetben az általános biztosítási feltételek általános szabályát lerontja a kötvénynek a konkrét esetre vonatkozó rendelkezése, mely szerint a biztosítás már 1928 május 6-án veszi kezdetét. Ez folyik az ügyleti jog ama szabályából is, hogy, amennyiben a szerződés homályos szövegezésű, a szerződés a szövegező fél, tehát jelen esetben a biztosító hátrányára értelmezhető. Tekintve tehát, hogy a biztosítás hatálya már 1928 május 6-án megkezdődött, a kárt a biztosító megtéríteni köteles annak ellenére, hogy a káreset beálltakor az első évi díj még nem lett kiegyenlítve. - • Választott bírósági jogegységi ülések szükségessége. A Kereskedelmi Jog januári számában fölvetettem a kamarai választott bíróságnál ú. n. jogegységi ülések tartásának eszméjét. Hogy az elnökök ily közös eszmecseréjére szükség van, annak illusztrálására szolgáljon a következő is: X. cég a választott bíróságnál keresetet ad be, többek között azért is, hogy alperes cég ugyanazon tényállás alapján 40—50 pert indít, mit ő tisztességtelen versenynek minősít a kamarai Jury hasonló irányú határozata alapján is. A választott bíróság alperes kifogása folytán, hogy ez nem tartozik a választott bíróság hatáskörébe, részítélettel hatáskörét leszállította. (10.920/1932. sz. a.). A felfolyamodást a kir. Tábla (P. IV. 11.943/1932.) hivatalból visszautasítja, mivel a 23.900/1924. I. M. rend. 13. §. 1. p. alapján felfolyamodni csak az alapon lehet, ha a választott bíróságnak nem volt hatásköre vagy 1 L. Biztosítási és Közgazdasági Lapok, 1933. 3. sz.