Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - A gyári munkarend kérdéséhez. Hozzászólások

2 KERESKEDELMI JOG 3. SZ lése (23. c.), ami a V. T. 19. §-ában megsza­bott két évvel szemben még mindig számot­tevő rövidítés. Érdekesebb azonban az az első pillanatra jelentéktelennek látszó módosítás, amely az elfogadás visszavonása tekintetében a 29. cikkben mutatkozik. Mint tudvalevő, a V. T. 21. §-ának utolsó bekezdése a „megtörtént el­fogadás" visszavonását kizárta. Vitás maradt azonban, hogy mikor tekinthető az elfogadás „megtörténf'-nek. Ez a kérdés azután egyike lett azoknak a pontoknak, amelyeken a külön­böző váltóelméletek harca lezajlott. A kreációs, a kiadási és a szerződéses elmé­letek mellett legújabban egyre erősebben ura­lomra jutó Rechtsscheinteória szerint, amely a szerződési teória egyik továbbfejlesztése­ként került felszínre és amelyet magam is a legelfogadhatóbbnak tartok, a helyzet a kö­vetkező : Az elfogadót, — aki az aláírást már megtette — a jóhiszemű váltóbirtokossal szemben kötelezni lehet már azon az alapon, hogy az általa aláírt váltó — habár akarata ellenére — kikerült a birtokából, mert ő léte­sítette azt a külső tényállást, amelyben a har­madik jóhiszemű megbízhatott. Ez a felfogás volt az, amely az elméletek harca után hosszú időre pontot tett és amely a szerződési elmélet­tel is jól megfér, olyan viszonyban állván vele, mint a tulaj donátruházó tulajdonát a tulaj­donszerzéshez megkívánó elv áll azokkal a szabályokkal, amelyek a nem tulajdonostól való szerzést is elismerik. A Reichsgerichtnek két új keletű határozata alapján Németország­ban ismét felélénkült a kérdés körül a vita, mert a Reichsgericht a kreációs teóriának megfelelően indokolta meg a határozatait. Eb­ben a vitában derült azután ki, hogy a kreá­ciós elmélet híveinek sem fogyott még el a puskaporuk és közülük pld. Eckhardt azzal érvel, hogy a Rechtsschein teóriának téves a kiindulási pontja. Nem igaz nevezetesen sze­rinte, hogy a törvény a forgatható papír meg­szerzőjét is ugyanolyan védelemben kívánná részesíteni, mint a pénz vagy a bemutatóra szóló papír megszerzőjét, tehát még a tolvaj­tól szerzés esetében is, hanem a védelem csak a jóhiszemű szerzés védelmének általános köré­ben mozoghat, vagyis a rábízás momentumát nem szabad elhanyagolni.12 Más alkalommal volt szerencsém utalni már arra, hogy ezt az ellenvetést jogosnak ismerem el, mert a Kt. 300. §-ában a bemutatóra szóló és forgatható papírok egymásmelletti említését tévesnek tartom. Ezzel szemben azonban az Eckhardt­fejtegetésében a tévedés az, amikor ő a rá­bízás momentumát a papír kiállításán vagy aláírásán felül még további külső momentu­mokban keresi. Maga az aláírás ugyanis 12 Eckhardt: Reichsgericht u. Wechseltheorie. Bei­trage zum Wirtschaftsrecht. II. k. 1059. éppen úgy a harmadik által a szerzésének alapjául elfogadható külső tényállást valósít meg, mint ingóság esetében a dolognak a tu­lajdonos részéről másra bízása. Az aláíráson felül tehát forgatható papírok esetében nem szükséges, hogy még az aláírt papírnak a más személy által való birtoklásában megnyilat­kozó külső tényállást is maga az aláíró való­sítsa meg. Ha a váltó aláírásának esetét át akarnánk vinni az ingók tulajdonának kö­rébe, kb. azt az esetet kellene analógiául fel­hozni, amikor a tulajdonos maga írná rá, pl. egy festmény hátára, hogy ez a festmény Nagy Péter tulajdona és azután, amikor a festmény akarata ellenére a Nagy Péter bir­tokába kerülne, a Nagy Pétertől vásárló jó­hiszemű harmadik személlyel szemben tá­masztana tulajdoni igényt. Nézetem szerint a bíró akkor járna el helyesen, ha a jóhiszemű szerzőt ebben az esetben megvédené. A hágai szabályzat nem ment el annyira, hogy az elfogadást a forgalomba visszakerü­léssel tekintette volna visszavonhatatlanul be­fejezettnek, hanem a tiszta szerződési elmé­lethez közelebb maradva, a 28. cikkben a visszavonást addig engedte meg, amíg maga az elfogadó nem szüntette meg a maga bir­toklását. Genfben azután a hágai megoldás ellen az ellenvetésnek hosszú sorozata merült fel. A magyar váltótörvény megoldását, amely a cseh váltótörvény 19. §-ába is átment, a kreációs elmélet alapján levont minden kon­zekvenciájával együtt a cseh delegáció vette védelmébe, vitatva, hogy az elfogadás az alá­írás tényével megtörtént s azt visszavonni semmiképpen nem lehet. Ezt az álláspontot a kreációs teóriától függetlenül is támogatták azzal az érveléssel, hogy az elfogadás egy ide­gen okiraton történik és így már az általános magánjog szabályai szerint is magával az aláírás megtörténtével be kell fejezve lennie a jognyilatkozatnak, amely éppen úgy mint minden más személy érdekkörét érintő hatá­lyos nyilatkozat, a megtörténte után többé vissza nem vonható. Ez ellen a megoldás ellen a teoretikus és gyakorlati érvek egész sorozata vonult fel. Elméleti szempontból a kérdést főként Sul­kowski világította meg,13 magáévá téve a for­galom biztonságát leginkább szolgáló állás­pontot, amelyet fentebb vázoltam. Ezen az alapon azt javasolta, hogy a váltónak az in­tézvényezettől a forgalomba visszakerülése legyen az az időpont, amikor az elfogadás visszavonhatatlanná válik, tekintet nélkül arra ,hogy ez a forgalombakerülés az intéz­vényezett akaratával vagy akarata ellenére történik. Gyakorlati oldalról a törlés hatályosságá­nak elismerése mellett főleg két érvet értéke­a Comptes Rendus 224. és 226. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents