Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 3. szám - Néhány kérdés az egységes váltójog köréből. Befejezés

HITELJOGI ÉS GAZDASÁGPOLITIKAI FOLYÓIRAT A Kartel, Munkajog és Tőzsdei Jog mellékletekkel Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V, Visegrádi ucca 14. szám X Telefon Aut. 27—1—65 ALAPÍTOTTA néhai GRKCSÁK KÁROLY m. kir. igazságügyminiszter FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ; Dr. KUNCZ ÖDÖN Dr. SZENTÉ LAJO& egyetemi nyilv. rendes tanár. ügyvéd. Előfizetési ár A KARTEL, MUNKAJOG, TŐZSDEI JOG mellékletekkel együtt: Egy évre 16 P — Félévre 8 P Egy füzet ára 1.60 fillér HARMINCADIK ÉVF. 3. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1933 MÁRCIUS 1 Néhány kérdés az egységes Irta: Dr. Nizsalovszky Endre egy. ny. r. tanár. (Befejezés.) Az általam már korábban tárgyalt kérdések sorából a másik, amelyet Sichermann Őméltósága az én korábban kifejtett álláspontommal ellentétes véleményt nyilvánítva legutóbb jogászegyleti felszólalás keretében is érintett, az a kérdés, hogy mi a helyes értelme a hágai szabályzatban a forgatmány kifogást elszegő hatályának korlátjául megállapított „csalárd egyetértés" helyébe megállapított genfi szövegnek, őméltósága azt az álláspontomat,11 hogy a kifogás fennmaradásához elegendő, ha a váltó megszerzője tudatosan az adós hátrányára cselekedett, túlságosan meszszemenőnek találta és az adós kárára cselekvéssel kívánta helyettesíteni. Meg kell vallanom, hogy ennek a kérdésnek a magam részéről nem tudom azt a nagy fontosságot tulajdonítani, mint őméltósága. Meg vagyok ugyanis győződve arról, hogy az a bíróság, amely a V. T. 92. §-ának szűkmarkúsága mellett is ki tudta építeni a váltó meg1szerzője ellen is érvényesíthető kifogások körét, megtalálja a helyes utat az új szöveg mellett is, amely akár hátrányt, akár kárt mondunk, az adós szempontjából, mindenesetre javulást jelent mind a régi V. T.-nyel, mind a hágai szöveggel szemben. Abban egyetértünk óméltóságával, hogy a genfi államértekezlet a középutat kereste a hágai megoldás és az előkészítő bizottságnak a kifogásokat túlságosan széles körben elismerő megoldása között. Hogy ez a középút semmiesetre sem jelenthet annyit, hogy a *Lásd: előző közleményt februári számunkban. 11 K. J. XXXVIII. évf. 87. 1. váltó megszerzőjének a kifogásról való egyszerű tudomása a kifogás fennmaradását eredményezze, magam is szükségesnek tartottam annak idején hangsúlyozni. Készséggel deferálok azokkal a nyelvi adatokkal szemben is, amelyeket Sichermann őméltósága szíves volt a genfi szövegben szereplő „detriment" kifejezés értelme tekintetében közvetlen francia forrásból beszerezni és nekem is rendelkezésemre bocsátani. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy a két kifejezés gyakorlati alkalmazása körül alig lehet érdemleges különbség. Egyfelől egészen nyilvánvaló, hogy pld. az, ha a váltót valaki abban a tudatban szerzi meg, hOigy ezzel az elfogadónak a váltóbirtokossal szemben fennálló beszámítási jogát szegi el, nem a kárára, hanem csak a hátrányára cselekedett, de ez a cselekvése nyilván az adós kárára fog szolgálni, ha a korábbi váltóbirtokos közben csőd alá került és így a váltóadós elesik a Cst. 38. §-a értelmében való eljárás lehetőségétől. De másfelől, ha szorosan vesszük, a váltó megszerzése sohasem eredményezheti az adósnak a megkárosítását, hiszen a megkárosításra irányuló szándék a legdurvább alakjában is csak azt eredményezi, hogy az adós a kifogást a jogutóddal szemben érvényesíti és pernyertes lesz. Végelemzésben tehát az, ami az adóst éri, nem kár, effektív vagyoni mínusz, hanem csupán egy perbebocsátkozási kénytelenség, tehát hátrány. A magam álláspontjának igazolására felhozom egyébként azt is, hogy a német javaslat sem „Schaden"-ről beszél a kritikus helyen, hanem „Nachteil"-t mond. Ha tehát tévedtem, — ismétlem, nem idegenkedem ennek a lehetőségétől — elég jó társaságban tévedtem. 3. Az egységes törvénynek az elfogadásról szóló fejezetében említést érdemel a megtekintés után bizonyos időre szóló váltó bemutatási határidejének a hágai félévről egy évre eme-