Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Törvényjavaslat az üzleti hirdetések korlátozásáról és a versenyjog módosításáról

14 KERESKEDELMI JOG 2. sz. hogy az alperest a szóbanlévő haszonrészesedési igény az 1920 június 15-iki korábbi szolgálati szerződése alapján (5. sorsz.-nál 4./a.) megilleti. Mindezek folyományaként részben helyt kellett adni a felperes felülvizsgálati kérelmének annyiban, amennyiben a V. J.-félé számlabeli követelése fejében még kereset tárgyát képező 210.025 P 73 fillérre vonatkozik (13. sorsz., 9. lap utolsóelőtti bek.), melyre nézve a másodbírósági elutasító rendelkezés egyedüli indoka a felperes perlési jogosultságának hiányára fektetett jogi álláspont volt. Minthogy azonban a szóbanlévő kártérítési követelés tekintetében a döntéshez szükséges tényállás minden irányban (különösen a V. J. számlabeli tételeknek a 7. sorsz fellebbezéshez III. jellel csatolt — Kábelgyár Rt.-i — szerződéssel való kapcsolata) tisztázva nincsen; a fellebbezési bíróság végítéletének vonatkozó részét fel kellett oldani; viszont az alperes felülvizsgálati kérelmének pedig csak az 1931 október 17-ike utáni kamatleszállítását illetően lehetett helyt adni; egyebekben azonban mindkét peres fél felülvizsgálati kérelmét, úgyszintén az alperesnek a kártérítésre jogosultak körére vonatkozó indokolás elleni csatlakozási kérelmét is el kellett utasítani. Szövetkezet 45. A részvénytársasági jognak az ú. n. természetbeni betétre (apportra) vonatkozó szabályai megfelelően alkalmazandók a kereskedelmi törvény hatálya alá eső szövetkezetekre. Mivel pedig a joggyakorlat értelmében a (részvénytársaságnál a természetbeni betétekről nemcsak az alapításnál, hanem későbbi alaptőke felemelésnél is a Kt. 156. §-a szerint a közgyűlésnek kell határoznia, az alapszabályokba felvétellel kapcsolatban, — szövetkezeteknél sem lehet helye annak, hogy az igazgatóság közgyűlési határozat és alapszabálymódosítás nélkül üzletrészeket készpénz helyett bizonyos vagyontárgyakért engedjen át. , (C. P. IV. 2937/1932. sz. a. 1932 nov. 23-án.) A felperesi szövetkezet alapszabályainak 7. §-a az üzletrészek készpénzben való befizetését rendeli el. Eszerint jogsértést követtek el a felperesi szövetkezet volt igazgatósági tagjai azzal, hogy a nem vitás tényállás szerint 1928 július 23-án kötött szerződés alapján 3725 darab üzletrész ellenében P. győri magkereskedő üzletét fogadták el. Amennyiben tehát ebből kifolyólag a szövetkezetet, vagy a szövetkezet összhitelezőit kár érte, felperes, mint a csődbe került szövetkezet tömeggondnoka, a Kt. 189 és 241. §-ok alapján kártérítési keresettel felléphet azok ellen az igazgatósági tagok ellen, akik ama szerződés létrehozásában résztvettek, vagy tisztségükből folyó ellenőrző kötelezettségük elmulasztásával lehetővé tették. Az összhitelezőkkel szemben fennálló kártérítő felelősségük alól nem mentesítené az igazgatósági tagokat az sem, ha a közgyűléstől felmentvényt kaptak volna, mert a felmentvénynek csak magára a szövetkezetre vonatkozásban lehet jelentősége, de etekintetben is csak akkor, ha a közgyűlés a rendelkezésére bocsátott adatok alapján kellőképpen ismerte a szóbanlévő szerződést. Károsodás ugyan a szerződésnek magából a megkötéséből és az üzletrészjegyeknek P. részére kiszolgáltatásából nem keletkezett, mert annak a Kt. 156. §. harmadik bekezdése folytán a szövetkezetre nincs joghatálya. A P.-féle magüzletnek a csődnyitás előtt történt tényleges átvételéből azonban mégis keletkezhettek a szövetkezetet (P.-vel, vagy ennek üzleti hitelezőivel szemben) terhelő (a csődtömeg ellen sikerrel érvényesített) kötelezettségek, melyek a szövetkezet terhére különben nem állottak volna elő. Ezeknek a kötelezettségeknek a tényleges átvétellel netalán valóban élvezett szövetkezeti előnyökkel való egybevetéséből alakulhat ki az igazgatósági tagok kártérítő kötelezettségének mértéke. Az átvétellel járó előnyök közt azonban nem vehető számításba a jövőbeli üzleti eredményhez az igazgatóság által fűzött remény, mert rájuk nézve az ügylet jogszabályilag tilos lévén, kockázatának veszélyét minden irányban kizárólag nekik kell viselniök (nem pedig magának a szövetkezetnek). A kifejtettek értelmében sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak a keresetet elvileg elutasító rendelkezése. Mivel azonban a fellebbezési bíróság nem állapított meg tényeket sem az egyes igazgatósági tagoknak a vétkessége, sem pedig a károsodás mértéke tekintetében, következőleg az ügy ezúttal még nem alkalmas a végeldöntésre, a fellebbezési bíróság végítéletét a Pp. 543. §-a alapján feloldani kellett. Biztosítás 46. A külön írásban nem kötelezett folytatólagos biztosítási díj megfizetésének elmulasztása következtében és a díjnak az 1927:X. t.-c. 9. §-a első' bekezdése értelmében bírói úton való érvényesíthetése hiányában, az említett díjfizetés elmaradásának törvényes következményeképen a biztosítási szerződés az előző biztosítási időszak leteltével hatályát veszti. C. P. VII. 388/1931. sz. a. 1932. nov. 12-én.) 47. A biztosítási szerződés megkötésének napjául a kötvény kiállításának napja tekintendő, még akkor is, ha a kötvény szövege szerint hatálya előbb is kezdődik. (C. P. VII. 2764/1931. sz. a. 1932 dec. 6-án.) A felperes által az alperesi biztosító társaságnál benyújtott, 1928. évi november hó 23-án kelt 2. alatti eredeti balesetbiztosítási ajánlatot az alperesi társaságnak szabadságában állott az említett naptól számított 30 nap alatt elfogadni, vagy visszautasítani. Az ezen biztosítási ajánlatra kifejezetten is utaló B) alatti perbeli balesetbiztosítási kötvényt az alperesi biztosító társaság a fent említett 30 napon belül 1928 december hó 4-én állította ki; következőleg a perbeli biztosítási szerződés — a fellebbezési bíróságnak helytállóan megindokolt megállapítása szerint is — ezen az utóbb említett napon tekintendő megkötöttnek. Minthogy pedig a kereseti követelésnek ténybeli alapjául szolgáló perbeli baleset — miként ez nem vitás — a biztosítási szerződés megkötésének imént jelzett időpontját megelőzően: 1928 november 30-án már megtörtént, helyes jogi döntéssel állapította meg a fellebbezési bíróság elutasító értelmű ítéletének alapjául azt, hogy a perbeli biztosítási szerződés a kereskedelmi törvény 465. §-ának 2. pontja értelmében érvénytelen, abból tehát a felperes jogokat nem is származtathat. Az a körülmény, hogy a B) alatti biztosítási kötvényben a biztosítás kezdőpontjául 1928. évi november 27. napjának déli 12 órája, v. i. a szerződés meg-