Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Törvényjavaslat az üzleti hirdetések korlátozásáról és a versenyjog módosításáról

2. sz. KERESKEDELMI JOG 15 kötését (1928 december 4.) megelőző időpont van megjelölve, nem változtathat a fenti jogi álláspont helyességén azért, mert egyfelől a kereskedelmi törvény idézett 465. §-ának rendelkezése imperatív rendelkezés, másfelől pedig az alperesi biztosító a biztosítási kötvényben a biztosítás kezdőpontjának az idézett módon való megjelölését a balesetbiztosítási jogügyletnek már fogalmi meghatározásában rejlő abból a feltevésből tette meg, hogy az ezt az időpontot követő időben bekövetkezhető baleset esetére nyújtson biztosítást a felperesnek. Közvetítés 48. Hogy az 1920. évi XXXVI. tc. 97. §-ának 33. pontja s a 60.000/1921. F. M. rendelet 230., 240— 242. §-ai értelmében az OFB engedélyes ügynök más" sal nem társulhat, fióktelep fenntartására nem jogosult, ingatlanközvetítési ügyletek lebonyolítására másnak megbízást nem adhat, hanem az ügynöki tevékenységet csak maga, személyesen gyakorolhatja, nem akadálya a megbízott által teljesített közvetítésből eredő' ügynöki díj magánjogi érvényesítésének. (C. P. VII. 7997/1930. sz. a. 1932 nov. 4-én.) Mert a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 53. számú polgári döntvénye értelmében, ha bizonyos ügyletekkel való iparszerű foglalkozást jogszabály hatósági engedélyhez is köt, akkor az a körülmény, hogy az ügyletet olyan személy kötötte, aki hatósági engedéllyel nem rendelkezik, magának az ügyletnek érvényességét nem érinti, kivéve, ha az a jogszabály az ügyletet kifejezetten semmisnek nyilvánítja, vagy ha az ügylet tartalma más jogszabályba, vagy a jó erkölcsökbe ütközik. Már pedig a hivatkozott törvény és rendelet a megbízott által a törvény tilalma dacára kifejtett ügynöki tevékenység érvényességét nem érinti, mert semmisnek nem nyilvánítja s az ilyen eljárás más jogszabályba vagy jó erkölcsökbe sem ütközik. Ha tehát az I. r. felperes valóban T. L. megbízásából közvetítette az ingatlan eladását a K. O. F. és az alperes között, T. L. érvényesíthet az alperes ellen ügynöki díj iránti igényt s viszont a felperesek, mint T. L. engedményesei a T.-t illetett ügynöki díjat peres úton is követelhetik. Utalvány 49. Az utalványozó nem vonhatja vissza az utalványt az utalványozott elfogadása után: következőleg az utalványozó ellen történt csó'dnyitásnak sincs visszavonással egyenlő' hatálya a már korábban elfogadott utalványra. A vagyonbukott utalványozónak csődbírósága pedig ebben a minőségében, perenkívüli csődeljárási intézkedéssel, nem érintheti az utalványozott és az utalványos közti jogviszonyt. — Az utalványozott csak oly kifogásokat hozhat fel az utalványos ellen, amelyek az elfogadás érvényességére vonatkoznak, az utalvány vagy az elfogadás tartalmán alapulnak, vagy az utalványozottat az utalványossal szemben illetik. (C. P. IV. 2435/1932. sz. a. 1932 nov. 29-én.) Nem változtat tehát az alperesnek az utalványban foglalt meghagyás teljesítésére nézve a felperessel szemben fennálló kötelezettségén az, hogy a csődbíróság 1927 november 14-én kelt (a 11. sorszámnál 7.) jellel csatolt) végzése folytán az alperes a csődtömeggondnoknak adta ki azt a 16.606.80 dollárt, mely nála a vagyonbukott dr. W. u. Co. cég javára szóló kövotelésként fennállott és amely az utalványok fedezetéül szolgált. Egyébiránt, hogy maga a csődbíróság a jogviszonyok érintése nélkül — az alperes által is felismei-ten — csupán vagyonkezelési rendelkezést akart tenni, nyilvánvaló abból is, hogy végzésében utal a csődválasztmány 1927 november 11-iki határozataira, melyek közt (a 12. sorsz. 0.) jel alatti csatolmányából kitünőleg) az is szerepel, hogy a csődtömegnek az alperes irányában kártalanítási szavatosságot kell vállalnia annak fejében, hogy az alperes a jelen perbeli korlátozott utalványnak megfelelő összeget a csődtömeggondnoknak szolgáltatja ki. Jogszabályt sért eszerint a fellebbezési bíróságnak az a döntése, mellyel az alperest a felperessel szemben azon az alapon mentesítette az utalvány teljesítése alól, hogy a fedezetet a csődtömeggondnoknak kiszolgáltatta. Az alperes kötelezettsége az elfogadási nyilatkozata szerint arra terjed, hogy a dr. W. u. Co. cég javára hozzá befolyó összegekből, a saját követelésének levonása után, a felperes igényét figyelembe veszi. Sem az utalványban, sem az utalványt elfogadó nyilatkozatban nincs szó arról, mintha magának az alperesnek a követelésén felül a felperest mások részére szóló korábbi utalványok is megelőznék. Az alperesi cég, — amely az elfogadó nyilatkozatát harmadik személynek (a felperesnek) közvetlen jogszerzése végett tette, így pedig a nyilatkozatában felperest tájékoztania kellett ezen jogainak terjedelme tekintetében, — az utalvány és az elfogadás tartalma alapján a felperessel szemben az elhallgatott esetleges korábbi utalványokra tekintet nélkül, vagyis már akkor is felelős, ha a (korábbi időszaknak figyelembevételét a felperes beleegyezésével kizáró) utalványkorlátozás időpontja (1927 augusztus 12.) és a csődnyitás (1927 augusztus 24.) közti időben nála a dr. W. u. Co. cég javára oly követelés állott fenn (a W. cég javára oly összeget kezelt), amelyből a saját követelésének a levonása után egészben vagy részben a felperesi 5160 dollárnyi követelés is kielégíthető lett volna. Az pedig, vájjon az alperest a csődnyitás (1927 augusztus 24.) után a W. cég javára hozzá befolyt összegek erejéig is terheli-e a most kiemelt utalványozotti közvetlen felelősség, attól függ, vájjon ezek az összegek a csődnyitás előtt keletkezett és a csődnyitás után is hatályos jogalapon szükségképpen jutottak-e az alpereshez, (avagy csupán a csődtömeggondnok rendelkezései, illetve jogügyletei alapján). Egyik irányban sincs azonban a fellebbezési bíróság végítéletében ténymegállapítás. De annak vizsgálata is helyt foghat a jelen perben, vájjon a jó erkölcsökbe ütközik-e az a jutalékkövetelés, amelynek kielégítése érdekében az utalványozás történt. Az utalványozott ugyan csak oly kifogásokat hozhat fel az utalványos ellen, amelyek az elfogadás érvényességére vonatkoznak, az utalvány vagy az elfogadás tartalmán alapulnak, vagy az utalványozottat az utalványossal szemben illetik. Ámde az 1927 február 19-iki (5.) jelű) utalványt a felperes beleegyezésével korlátozó 1927 augusztus 12-iki (B.) jelű) utalvány már határozottan is kifejezi, hogy az utalványozás az alperes és a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége közti lószállítási szerződéssel kapcsolatos jutalékra vonatkozik. Ilykép-