Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Márkacikk reverzálisok bemutatási kötelezettsége

KERESKEDELMI JOG 2. sz azzal szemben, akinek a kitöltésben része volt. 10a A fentebbiekben elismert hiányosság ellenére is úgy vélem, hogy a 10. cikk változatlan megtartása nem okozhat félreértést. Nevezetesen egy teljesen hasonló hézag — szemben a régi V. T. ebből a szempontból kifogástalan 92. §-ával — a hágai szöveg 16. illetőleg a genfi szöveg 17. cikkében is van. Itt az van kimondva, hogy a váltóbirtokossal szemben a megtámadott személy nem érvényesíthet oly kifogást, amely a kibocsátóval szemben fennálló viszonyán alapul. Nyitva maradt tehát az az eset, amikor éppen a kibocsátó a felperes és amikor nyilvánvaló, hogy a személyes viszonyon alapuló kifogásoknak érvényesülniük kell éppen úgy, mint ahogy a megállapodásellenes kitöltés kifogásának is érvényesíthetőnek kell lennie magával a kitöltővel szemben. Nem is gondolt senki arra, hogy a saját rendeletre szóló váltó kibocsátójával szemben az elfogadó nem élhet a személyes kifogásokkal, hanem pld. Nagy Ferenc is aggálytalanul megállapítja ilyen esetre a kifogás érvényesíthetőségét. A 10. cikk elhagyása és más rendelkezéssel pótlása ellen szól még az is, hogy problematikus, vájjon olyan kérdést, amely a genfi egységes törvényben szabályozva van, szabályozhatunk-e eltérően és élhetünk-e azzal a fikcióval, hogy az elhagyásra szóló felhatalmazással élünk és azután azt mondjuk, hogy most már nincs az egységes törvényben a kérdésre vonatkozó szabály. (Bej. köv.) Az ú. n. mobilizációs váltók kérdéséhez Irta: dr. Gerle Sándor bpesti ügyvéd. Az ú. n. mobilizációs váltók célja az, hogy a pénzintézetek azokat a kihelyezéseket, — amelyek behajtásában a földteherrendezés és az utóbb életbe lépett gazdavédelmi rendelkezések következtében akadályozva vannak (ú. n. „befagyott hitelek") — mobillá tegyék. A pénzintézet a lejárt váltót perelte, az a lejárattal elvesztette visszleszámítolhatóságát, a pénzintézetek visszleszámítolási hitelkereteiknek kitöltése céljából ezen lejárt és sokszor már perelt váltók adósaitól ú. n. mobilizációs váltókat kérnek és addig, míg a földteherrendezési és gazdavédelmi jogszabályok akadályozzák a hitelezőket lejárt gazdaváltóik behajtásában, — ilyen mobilizációs váltókkal tartják fenn hitelkereteiket és azok visszleszámítolásával mnetesítik magukat a lejárt, de iea iHogy az 1914. évi szöveg nem feltétlenül a képzelhető legtökéletesebb megoldás, kitűnik abból is, hogy az 1927. évi lengyel váltótörvény is alaposan átdolgozott alakban tartalmazza az azonos célú rendelkezést. meg nem újított gazda váltók értékének a viszleszámítoló intézet részére való megfizetése alól. A mobilizációs váltók intézményét a TÉBE mult év február havában hívta életre és^ ezt az intézményt szemmelláthatólag magáévá tette az egész hitelszervezetünk. Erre mutat az, hogy az ilyen váltók ezrével vannak forgalomban és hogy a P. K. külön könyvelési szabályokat állapított meg a pénzintézetek részére ezen mobilizációs váltók kc-nyvelésére vonatkozólag. Az ú. n. mobilizációs váltók bölcsője körül álló intézmények előkelő volta dacára is súlyos aggodalmakat kell, hogy keltsen ez az átmeneti konstrukció, — de főleg annak jelenleg alkalmazott formái és pedig úgy jogi, mint közgazdasági szempontból. Jelen cikk célja, hogy a konstrukció feltűnő jogi hiányosságaira és az abból előálló súlyos veszélyekre rámutassak. — Ezen veszélyek úgy a közhitei, mint a mobilizációs váltókat aláírt gazadadósok szemszögéből vizsgálva a kérdést — egyaránt olyan aggályos perspektívát mutatszükséges a mobilizációs váltók intézményénak, hogy nézetem szerint múlhatatlanul nek megfelelő jogi kautálék alá való helyezése. Ezen váltók adására vonatkozólag a TÉBE két formulárét bocsátott ki tagjai részére, amelyek a váltóadási ügylet feltételeit szabályozzák. Az első blanketta az a levél, amelyet a hitelező pénzintézet ad az adósnak (A). Ennek tartalma szerint a hitelező megállapítja, hogy mily lejárt váltó van birtokában és sajnálattal közli, hogy lejárt váltójának rendezésére halasztást nem engedélyezhet, mindazonáltal kész arra, hogy a behajtási eljárást saját egyoldalú megítélése szerint visszavonásig függőben tartsa, ha az adós az alább ismertetendő (B) nyilatkozatot és az abban megjelölt fedezeti váltókat aláírja és a hitelezőnek átadja; kifejezetten kiköti azt a jogot a hitelező, hogy a fedezeti váltót más pénzintézethez tovább adhassa, a hátralékos váltót azonban csak az esetben lesz joga érvényesíteni, ha az érvényesítést megelőzően a fedezeti váltót az adósnak visszaszolgáltatta. Ennyit ad a hitelező az adós kezébe. Ez kétségtelenül elégtelen és alkalmatlan arra, hogy a címzett gazdaadós megállapíthassa, hogy mit akar tőle a hitelező voltaképen és milyen következményeket von maga után a felhívás teljesítése vagy megtagadása. Az adós által aláírandó blanketta (B) az előző levélben foglaltak elismerését tartalmazza és az adós kijelenti, hogy a lejárt váltóval azonos összegű fedezeti váltót ad a hitelezőnek, egyben feljogosítja a hitelezőt arra, hogy a váltót kitölthesse, telepíthesse és más