Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 2. szám - Törvényjavaslat a gazdasági munkaszerződéseken alapuló követelések védelmére szükséges rendelkezésekről

2. sz. KERESKEDELMI JOG 5 pénzintézethez továbbíthassa. Az okirat 3. pontja szerint az adós elismeri, hogy a fedezeti váltó adósa a hitelezőnek a lejárt váltón alapuló jogait semmiben sem érinti és hogy a hitelező a lejárt váltó alapján bármikor bírói úton eljárhat, ha előzetesen a fedezeti váltót az adósnak visszaszolgáltatja. Az okirat 4. pontja azt tartalmazza, hogy az esetre, ha a hitelező a fedezeti váltót továbbadja, az adós az ellen a váltóbirtokos ellen, akinek a fedezeti váltó utóbb birtokába jut, váltókötelezettsége tekintetében semmiféle kifogást nem tehet és különösen nem tehet kifogást azon az alapon, hogy a hitelező a hátralékos váltót nem szolgáltatta vissza; ha azonban az .adós a harmadik váltóbirtokos kezéhez a fedezeti váltó alapján fizetést teljesít, akkor a hitelező köteles ezt az összeget az adós javára törlesztésként elszámolni, ha pedig az adós .a fedezeti váltó összegét a harmadik váltóbirtokosnak teljesen megfizette és a hátralékos kamatot a hitelezőnek megfizeti, akkor a hitelező köteles a hátralékos váltót adósnak visszaszolgáltatni . Ezen, a TÉBE által bevezetett, blanketta helyett egyes intézetek oly szövegű blankettákat alkalmaznak (C), amelyek a fedezeti váltó kifejezést nem foglalják magukban, — és amelyekben a B. blaketta 4. pontjához hasonló rendelkezés a mobilizációs váltó perlése esetére, — valamint az arra teljesítendő fizetések beszámítására nézve egyáltalán nem foglaltatik. Viszont ezek a blanketták azt a kikötést tartalmazzák, hogy a mobilizációs váltó kizárólagos rendeltetése az, hogy a hitelező azt forgalomba hozhassa, abból az adósra semmiféle váltójogi kötelezettség nem származik és annak beváltásáról a hitelező pénzintézet tartozik gondoskodni. Ez a blanketta nem foglalja magában azt a rendelkezést sem, hogy a hitelező csak a hátralékos váltó alapján járhat el, sem pedig azt — az egyedül némi garanciát jelentő kikötést, — hogy a hitelező a lejárt váltó alapján csak az esetben járhat el bírói úton, ha a mobilizációs váltót az adósnak előzetesen visszaadja. Ezen blaketta a lejárt — amely kifejezés alatt a befagyott váltó értendő — váltót csak úgy mellesleg mint „letétben levőt" említi, de annak letétbentartása, illetőleg visszaadása tekintetében semmilyen kikötést nem stipulál. Vannak még további blanketta-típusok is forgalomban, amelyek a B. és C. jelzésű blankettákat az adósnak még feltűnőbb hátrányára módosították. így pl. egy olyan blanketta-típus van alkalmazásban, (D) amelyben a behajtási eljárás felfüggesztésére vonatkozó halvány és „reichlich verklausuliert" hitelezői ígéretnek nyoma sincs, — az adós feljogosítja a hitelezőt, hogy a lejárt (befagyott) váltót minden fenntartás nélkül érvényesítheti — anélkül, hogy a mobilizációs váltó visszaadása vagy letétben tartása iránt bármikép rendelkeznék. Sőt oly blanketta-típus is szerepel (E), amely szerint az adós a mobilizációs váltók három havonkénti megújítására kötelezi magát mindaddig, amíg a lejárt váltó alapján fizetési kötelezettségeinek eleget nem tett. Tehát akkor is, ha pl. az adóst a lejárt váltó alapján már elárverezték, de az árverési vételár még kiutalva nincs. A D. E. típusú blankettákban egy szó sem foglaltatik arról, hogy a mobilizációs váltóból az adósra semmilyen váltójogi kötelezettség nem származik. Jogilag mindezen kötlevél-típusokban megállapított konstrukciót egyfelől értelmetlennek, másfelől aggályosnak tartom. Teljesen értelmetlen a mobilizációs váltónak fedezeti váltóként való beállítása. Az adós tartozása fejében már adott egy váltót, amely lejárt, sőt többnyire meg is ítéltetett, a hitelezőnek tehát nincs és nem is keletkezhetik a fennálló jogviszonyokból kifolyólag olyan követelése, amelyet fedezni kellene, és épúgy az adósnak nincs olyan kötelezettsége, amely fedezetre szorulna. A fedezeti váltó jogi természetével ellenkezik, hogy ez a váltó fedezeti váltónak neveztessék, mert az adós és hitelező közötti jogviszonyból sohasem keletkezhetik olyan helyzet, amely a váltót jogi tartalommal telíthetné. Nyilván ennek belátása volt az oka annak, hogy a C. D. E. típusok a fedezeti elnevezést mellőzték. Ez a körülmény azonban legkevésbbé sem alkalmas arra, hogy a jogi konstrukció alapvető hibáját jóvátegye, amely abban lelhető fel, hogy a váltóadásnak nincsen causája. A váltót a hitelező valójában szívesség címén kéri az adóstól, anélkül azonban, hogy ennek szívességi jellegét nyíltan kifejezésre juttatná. Az adós, — aki a fennálló jogszabályok alapján semmi címen nincs kötelezve ily váltó adására, és annak ellenében semmilyen előnyt, vagy kedvezményt nem kap, — lényegileg szívességből adja ezt a második váltót. Ez azonban a szívességnek az a sajátságos és az életben példa nélkül álló esete, amidőn az adós az esetek túlnyomó részében nincs tisztában azzal, hogy ő szívességet tesz a hitelezőnek, nincs is szándéka, hogy a hitelezőnek szívességet tegyen, nincs is abban a viszonyban hitelezőjével, hogy hitelezője tőle szívességi aláírást nyíltan kérhesen. Ezek a momentumok azonban a gyakorlati életben rendszerint homályban maradnak, mert a gazdaadósok túlnyomó része nem képes distinguálni prolongációs és mobilizációs váltók köpött és az elébe tett kötlevél tartalmát megérteni sem képes. Tehát a mobilizációs váltó névleg fedezeti