Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - Külföldi kereskedelmi vállalat belföldi fiókja

4 KERESKEDELMI JOG VZ. sz. tattá, hogy neki Budapesten a wieni céggel azonos cégszövegü cége van, amelynek igazgatósági tagjai is ugyanazok, mint a wieni cégé, tehát belföldi cég lévén, az illetékesség elbírálásánál nem jöhet figyelembe a Pp. 27. §-a, amelynek alapján t. i. külföldi alperes vonható itteni vagyona, 01. képviselősége alapján perbe. Az alsóbíróságok el is fogadták ez érvelést és alperes pergátló kifogásának ennélfogva helyt is adtak. Ezzel szemben a Kúria a pergátló kifogást elvetette, kiindulva abból, hogy „A kereskedelmi társaságok a Kt. 63. §-a értelmében külön jogi személyek. E minőségük a társaságot alkotó tagok személyiségétől független. Ebből folyóan a Bécsben székelő r.-t. a Budapesten székelő azonos cégszövegű céggel egy és ugyanazon jogi személynek az esetben sem tekinthető, ha mindkét részvénytársaságnak a részvényesei ugyanazok is", — a külföldi cég ellen tehát — amely nem azonos a budapesti alakulattal, helye van a Pp. 27. §-ában szabályozott illetékesség igénybevételének. Ezen határozat elvi álláspontja — egyben döntési kiindulópontja — az előbb közölt döntésekkel összevetve helytelen. Alperes kifogása megáll azon részében, mely szerint a két alakulat egységes, de ez a körülmény azon, hogy a wieni cég külföldi, mitsem változtat, ennélfogva tehát megperelhető a belföldön akár a 27. §. 1. akár 2. bek. alapján. Ahhoz, hogy a pergátló kifogást elvető határozathoz jussunk, nincs is szükség az időzőjelek közé zárt — egyébként sem helytálló — proklamációra, elengedő arra hivatkozni, hogy a wieni cég akkor is külföldi, ha belföldön képviselősége van. Mindezeknél fogva a 625. sz. elvi határozatot hatályon kívül helyezendőnek tartom, és pedig leginkább akként, hogy helyébe az elvi részében jóMddolgozott előbb ismertetett 936/1930. sz. kúriai határozatot kellene a P. H. T.-be felvenni. A vizsgálódások eredménye tehát az, hogy mind a külföldi, mint pedig a belföldi alakulatnak megvan a jogalanyisága anyagi és alaki értelemben egyaránt, de a kettő jogalanyisága mégis csak egységes, azokat egy gazdasági cél és rendeltetés fogja át. És bár van ugyan abban valami különösség, hogy a bukaresti üzem adósságáért a budapesti céget és viszont lehessen perelni, továbbá, hogy a külföldi alakulat csőd- és kényszeregyességi hitelezői teljes kielégítést kereshessenek a belfölddel egyébként össze sem függő követelésükre nézve, stb., de végiggondolva a dolgot, mégis helyesnek kell elismerni ezt a tételes megoldást, mert az anyagi igazságnak az felel meg, hogy egy vállalat gazdálkodását a maga egészében lehessen a következményeknek kitenni. Ezzel szemben csak két dologra van szükség: egy biztosító szelepre, ha egyébként a belföldi érdekek sérelmet szenvednének, — ezt pedig megadja a Kt. 217. §-a, amely bárki kérelmére elrendeli a belföldi alakulat törlését, ha igazoltatik, hogy a külföldi alakulat saját hazájában megszűnt működni, vagy rendelkezési joga vagyona felett megszűnt —, vagy ha akár a külföldi, akár a belföldi alakulat elleni végrehajtás sikertelen, — vagy hogy a külföldi alakulat az itteni üzlet folytatására szánt és itt elhelyezett tőkét az országból akár egészben, akár részben kivonta, — vagy a szemköztes külföldi állam a viszonosságtól eltért. A másik pedig, amire szükség van, az, hogy ha valamely szempontból a jog a belföldi speciális érdek szolgálatában kivételt tart indokoltnak, az egységesség szabályát törje meg. így pld. csődtörvényünk 73. §. és 75. §-ai az itt tárgyalt egységesség következményeként az ú. n. csődegyetemlegességi elvet állítják fel (a belföldi és külföldi vagyon egy tömeggé alakul, mert a 75. §. 2. bek.-e folytán a külföldi közadósnak belföldön levő ingóságai a külföldi bíróság megkeresésére kiadandók), ugyanakkor azonban a belföldi hitelezők védelme érdekében azt a kivételt statuálják, hogy a külföldi r.-t.-oknak az itteni üzlet folytatására szánt és itt elhelyezett tőkéjére és biztosítási alapjára nézve a csődegyetemlegesség mint a jogi személy egységességének a csőd terén nyilvánuló folyománya, nem terjed ki, az ki nem adható, és arra külön csőd nyitandó. Vagy, hogy egész újkeletű rendelkezésekre hivatkozzam: Kivétel áll be a devizatilalmi rendeletek látószögéből. Ha ugyanis erészben is következetesen fennállana az egységesség, a belföldi vevő által a külföldi cégtől rendelt árúért a budapesti fióktelep is felléphetne, és ha fellépne, a belföldi adós ennélfogva nem emelhetné meg a 4550/1931. M. E. sz. r. 5. §-ában előírt felfüggesztési kifogást, holott ez a devizarendeletek céljával ellenkezik. E ponton is megtörtnek kell tekinteni az egységességet. DREHER BAKSÖR