Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 12. szám - Külföldi kereskedelmi vállalat belföldi fiókja

2 KERESKEDELMI JOG 12. SZ. csak annyit, hogy az újabb gyakorlat az ő álláspontját igazolta, de a törvényes rendelkezések is e jogszemlélet alapján állanak a szóbanforgó kérdésben. Igazolásul felhívom a következő döntéseket: A K. 4456/1928 (Jogi Hirlap 1929. évf. 310. sz.) számú esetében egy külföldi viszonylatú végrehajtás kérdésében, annak előkérdéseként, foglalt állást a Kúria e jogi jelenség tekintetében. Egy Magyarországon széklielylyel bíró r.-t. wieni fiókja ellen osztrák bíróság ítéletet hozott, majd pedig megkereste a magyar bíróságot a végrehajtásnak a r.-t. magyarországi főtelepe ellen leendő elrendelése és foganatosítása végett. A magyar bíróság el is rendelte a végrehajtást, ami ellen a végrehajtást szenvedő magyar főtelep felfolyamodással élt azon az alapon, hogy az ítélet a főteleppel szemben marasztalást nem tartalmaz. A Kúria a végrehajtást szenvedő felfolyamodását elutasította és kimondta, hogy a fiók és főtelep között a jogi személyiség tekintetében azonosság forog fenn, mert „úgy a főtelepen, mint a fióktelepen saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerűen maga az a cég foglalkozik, amelynek főtelepéről és fióktelepéről van szó, tehát a fiókteleppel szemben hozott jogerős marasztaló határozattal is ilyképen nem magát a fióktelepet, hanem annak tulajdonosát marasztalták és így a fiókteleppel szemben hozott marasztaló határozat alapján a végrehajtás maga a kereskedő, illetve kereskedelmi társaság ellen rendelhető, illetve rendelendő el". A Kúria következőleg ismertetendő 3772/1929. sz. esete (Jh. 1930 : 813) tiszta anyagi jogi kérdés eldöntése okából vizsgálta a szóbanforgó jelenséget, sőt itt nem előkérdés, hanem maga a főkérdés volt az, vájjon az egyik alakulat azonos-e a másikkal, a kettő egy és ugyanazon jogalany-e? Az eset szerint felperes egy bukaresti céggel létesített szállítmányozási ügyletet, amely a küldeményt az azonos cégű budapesti szállítmányozó cég útján szolgáltatta ki; amihez hozzátesszük még, hogy mindkét, tehát mind a budapesti, mind a bukaresti cég az azonos cégszövegű wieni fiók telepe volt. Felperes az ügyletből eredőleg a budapesti céget perli, amely azzal védekezik, hogy az ügylet a bukaresti céggel létesült, az azzal kötött szerződés alapján ő (a budapesti cég) tehát felelőssé nem tehető. A Kúria marasztal, mert a két cég ugyanazon egy vállalat. így döntött a K. 936/1930. sz. határozata (Jh. 1931 : 562. sz.) is egy biztosítási összeg valorizációja iránti kérdésben, amidőn a problémától két kérdés elbírálása függőit: egy alaki és egy anyagi magánjogi. Az alaki az volt, vájjon perbeidézettnek tekintendő-e a magyar képviselet által a külföldi központ-, az anyagi pedig az, vájjon rendes felértékelésnek van-e helye, figyelemmel a vállalat külföldiségére, illetve a külföldivel való egységességére, vagy pedig a Felértékelési tv.-nek csak 20. §-a szerinti korlátozott valorizációnak, figyelemmel a belföldi képviselet különállására. A Kúria a következő eszmemenettel foglalt állást az egységesség mellett: „Külföldi részvénytársaságok ... ha üzleteiket a magyar korona országaiban saját cégük alatt fiókintézet vagy ügynökség által folytatni kívánják, a Kt. 210. §-a értelmében kötelesek cégüket annál a törvényszéknél bejegyeztetni, amelynek területén fiókintézetüket, vagy ügynökségüket felállítani szándékoznak. A külföldi részvénytársaság a bejegyzés alkalmával alapszabályainak bemutatása mellett — a Kt. 211. §-a értelmében — egyebek között azt is kijelenteni köteles, hogy belföldi képviselőségének jogcselekményeit magára nézve kötelezőnek ismeri el. A Kt.-nek ezek a rendelkezései nem hagynak fenn kétséget aziránt, hogy a törvény idézett rendelkezéseiben megjelölt esetben maga a külföldön már megalakult társaság az, amely a belföldön való bejegyzés által az itteni működésre jogot nyert, s amely ebből folyóan üzleti tevékenységet folytat, s hogy viszont nem lehet szó arról, hogy az itteni bejegyzés következményeképen a fiók-, ügynökség, vagy képviselet ruháztatik fel a társaságtól különálló jogalanyisággal. A törvény ugyanis világosan utal arra, hogy maga a külföldi részvénytársaság az, amely — bár fiókintézet vagy képviselet útján — üzletét a belföldön folytatni kívánja, csak ettől a (külföldi) társaságtól követeli meg alapszabályai bemutatását és ugyanezzel a társasággal szemben tekinti a fiókot vagy ügynökséget olyannak, mint amelynek eljárásából a képviselet szabályai szerint reá hárulnak a jogok, illetve kötelezettségek. Az 1923 : VIII. t.-c. 4. §-a sem választja ketté egyfelől a külföldi biztosító vállalatot, másfelől belföldi fiókját vagy képviseletét; sőt az üzleti működésnek éppen egységességére való tekintettel találja külön elrendelendőnek, hogy úgy a külföldi, mint belföldi működésről külön-külön köteles jelentést és zárószámadást készíteni és a felügyelő hatósághoz beterjeszteni. Ezekhez képest jogszabálysértéssel döntött a fellebbezési bíróság akként, hogy abból folyóan, miszerint a N. francia életbiztosító társaság budapesti képviseletének itteni bejegyzése nem vitásan megtörtént, ez a külföldi anyaintézettől olyan különálló jogi személy tekintete alá esik, melynek perbevonásával a külföldi főintézet perbevontnak nem tekint-