Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Modern technika és szerzői jog - A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztálya

11. sz. KERESKEDELMI JOG 15 Ezeknél és a felebbezési bíróság által idevonatkozóan felhozottaknál fogva megfelel az anyagjogi jogszabályoknak a felebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel az alperes részvénytársaságnak a felek egyező előadása szerint nem 1932. évi június 30-án, banem helyesen 1932. évi június hó 25-ik napján megtartott közgyűlésén hozott. Nyugdíj 222. Az a körülmény, hogy a munkaadó egyes nyugdíjasoknak, akár minden 1926. év után nyugdíjazott tisztviselőjének is — 100% nyugdíjat adott, a többi alkalmazott javára nem szolgálhat, mert nincs törvényes akadálya annak, hogy a vállalat egyes nyugdíjasait önként kedvezőbb elbánásban részesítse. Az egyes nyugdíjasoknak kedvezőbb elbánásban részesítése a közzétett arányszám felemelését nem jelenti. Az egyeseknek nem az arányszámnak megfelelően adott nyugdíjból nem következik, hogy a felperesnek is ugyanolyan mérvű nyugdíjra van igénye. (Kúria, P. II. 3875/1931—1933 április 28.) Deviza 223. A vételár kifizetését érintő devizakorlátozások hatása eladó szállítási kötelezettségére. (Bp. T. P. V. 3736/1933. sz. a. 1933. jún. 26-án.) A 4500—1931. M. E. sz. rendeletnek az volt a következménye, hogy alperes külföldi lévén, külföldi részére pedig a rendeletek 1. §-a szerint a pengőben való fizetés is megtiltatván, alperes bizonytalan helyzetben volt a tekintetben, hogy ha az árút leszállítja, annak vételárát megkaphatja-e, alperes tehát az árút változott körülmények folytán az eredeti feltételek mellett leszállítani nem volt köteles. Alperes tehát nem járt el jogtalanul akkor, amikor a szállítást attól tette függővé, hogy felperes biztosítsa azt, hogy az árú vételárát akadálytalanul meg is kapja. Nem lényeges e tekintetben az, hogy az alperes által az F-b. alattiban kért biztosítási mód jogos volt-e, vagy sem. — Megjegyzi egyébként a kir. ítélőtábla, hogy ebben a levélben alperes a vételárnak nem előre való kifizetését, hanem annak csak biztosítékként való letételét kérte — mert felperes e tekintetben semmiféle biztosítékot nem nyújtott alperesnek, holott módjában lett volna a tárgyalás folyamán életbelépett rendeletek (4550. és 6900—1931. M. E.) értelmében a Nemzeti Bank engedélvét az alperes részére teljesítendő fizetés tekintetében megszerezni. Ennek megszerzésére pedig, ha a szállításhoz ragaszkodott, alperes lett volna köteles, mert neki kellett azokat a feltételeket megteremteni, amelyek mellett alperes szállítani köteles lett volna. Felperesnek az az érvelése, hogy ő késznek nyilatkozott az általa esetenként lehívandó menynyiségnek az árát előre megfizetni, alperes azonban ezt az ajánlatát sem fogadta el, figyelembe vehető nem volt, mert egyrészt felperes az ajánlattal egyidejűleg a Nemzeti Bank engedélyét meg nem szerezte, enélkül pedig az ajánlatot teljesíteni nem is tudta volna, másrészt ezt az ajánlatot alperes elfogadni köteles nem is volt, mert ő a tekintetben volt jogosult biztosítékot igényelni, hogy az egész megrendelt mennyiséget átveszi és kifizeti felperes. KéziZíilog 224. A K. T. 302. §-ában foglalt jogszabály és az ez irányban kifejlődött (a magyar polgári törvénykönyv-javaslat 844. §-ának megfelelő) bírói gyakorlat szerint kézizálogjog keletkezik, ha a felek ebben megegyeznek és ha a kézizálogul lekötött ingók a hitelezőnek (felperes), vagy annak részére harmadik személynek a birtokába ténylegesen átadatnak, vagy ha — mint az adott esetben — a tárgyakat harmadik személy (alperes), mint albirtokos tartja birtokában és a birtokot a tulajdonos (Rézbányai Rt.), mint főbirtokos a dolog kiadására irányuló követelési jogának átengedésével ruházza át és az albirtokost (alperes) az elzálogosításról értesíti. (C. P. IV. 3231/1932. sz. a. 1933 szept. 1-én.) TulajMonjog-fentartásos vétel 225. Az eladó jogainak ilyértelmű biztosítása sem a jóerkölcsökbe, sem tiltó jogszabályba nem ütközik, sőt a Kt. 352. §-a arra az esetre, ha a vevő a vételár megfizetésével késik és az áru még átadva nem lett, egyenesen feljogosítja az eladót, hogy vételárkövetelése fedezésére az árut a vevő rovására eladhassa, ettől pedig a most elbírálás alatt álló eset csak annyiban tér el, hogy a felek a vevő késedelme esetére szerződéses megállapodással maguk állítják vissza azt a helyzetet, amelyben az eladó ismét az áru birtokához jutva, azt vételárkövetelése fedezésére a vevő terhére értékesítheti. (C. P. VII. 788/1933. sz. a. 1933 aug. 31-én.) A felek között létrejött, A. alatt csatolt vételi szerződés tartalma szerint a felperes a szerződésben megjelölt gépeket tulajdonjoga fenntartásával adta el az alperesnek s arra az esetre, ha ez a vételár tőke s kamata megfizetése iránti kötelezettségéi nem teljesítené, jogot nyert arra, hogy a gépeket tőle elszállíttassa, beraktároztassa, szabad kézből, vagy nyilvános árverésen terhére eladhassa. Alapos a felperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság ezt a szerződéses kikötést jogszabálysértéssel tekintette a jóerkölcsökbe ütközőnek és olyannak, mely a gazdaságilag gyengébb fél kizsákmányolásával jár s az eladót ellenszolgáltatás nélkül juttatja vagyoni előnyhöz. A felperes ugyanis mint eladó az árut — bár tulajdonjoga fenntartásával, de mégis azzal a megállapodással, hogy a vételár teljes kiegyenlítése után az alperes vevő korlátlan tulajdonc ssá válik, ennek birtokába bocsátotta s a hitelezett vételár biztosítására ezért kötötte ki a vételi szerződésben az áru visszaszállítása és a vevő terhére való értékesítése iránti jogot. Tisztességtelen verseny 226.1. Az állandóan követeit joggyakorlat értelmében az ajándékozás önmagában véve nem tekinthető ugyan meg nem engedett versenycselekménynek, azonban a Tvt. 1. §-ában foglalt általános rendelkezés folytán ilyennek minősül ak-