Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Modern technika és szerzői jog - A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztálya

16 KERESKEDELMI JOG J.J.. B4, kor, ha megvalósítja azokat az ismérveket, amelyek a versenyt az üzleti tisztességbe és általában a £óerkölcsökbe ütközővé teszik. Ebből az elvi megfontolásból kiindulva, a bírói gyakorlat az ajándékozást egyrészt annak mértéke, másrészt annak módja alapján tekinti a törvénybe ütközőnek; vagyis akkor, ha az ajándékozás nem alkalomszerűen, rövid időre, csekélyebb értékű figyelmességek nyújtásával, hanem állandóan, rendszeresen, az áru szolgáitatásával együtt, ennek értékéhez arányosítva, a kisebb figyelmességeket meghaladó értékek szolgáltatásával, különösen az ajándékozás előzetes hirdetése mellett történik. Az ilyen ajándékozás ugyanis egyrészt az áru valóságos értéke tekintetében téves képzetek előidézésére, másrészt ezen az alapon az ily ajándékokat nem szolgáltató versenytárs árkalkulációjában való bizalom megrendítésére alkalmas. Az ilymódon folytatott verseny pedig, mint a kereskedelem és ipar létalapjával nyilván ellentétes, az üzleti tisztességbe ütközőnek minősül. (C. P. IV. 652/1933. sz. a. 1933 szept. 28-án.) A kifejtettekre tekintettel a fellebbezési bíróság abból a meg nem támadott tényből, hogy az alperes rendszeresen birdeti, mikép minden fél kg-os pótkávé-csomagban 12 szem Sz. I. tejszínkaramella van, hogy a kisebb dobozokból sem hiányzik a karamellacukor, csupán arányosan kevesebb van a kisebb csomagban, hogy gyöngyök és gyöngysorok ajándékozását hirdeti, amelyek saját közlése szerint is tekintélyes értéket képviselnek, hogy a vásárlandó pótkávé mennyisége arányában csokoládénak és kakaónak ajándékozását helyezi kilátásba, és pedig olymódon, hogy mindenki annyit kap, amennyit megérdemel, hogy léggömbök és kaleidoszkópok ajándékozását közli és ezeket az ajándékokat ilymódon az alperes tényleg szolgáltatja is: helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az ajándékozásnak ekként való hirdetése és ilymódon való szolgáltatása a Tvt. 1. §-ába ütközik és ezen az alapon az alperest annak abbanhagyására az anyagi jognak megfelelően kötelezte. II. Nem sérti az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az a döntése sem, amellyel elutasította a felperest arra irányuló kereseti kérelmével, hogy az alperes általában köteleztessék ajándékozások hirdetésének és szolgáltatásának abbanhagyására. Miként ugyanis a kifejtettekből és a fellebbezési bíróságnak a viszontkeresetet meg nem támadottan elutasító döntésére vonatkozó indokolásából kitűnik, a szokásos kisebb, nem rendszeres, a megengedett reklám által megokolt figyelmességek a versenytörvény által tiltott ajándékozásoknak nem tekinthetők. Annak szabatos körülhatárolása pedig, hogy mily ingyenes juttatások lépik túl ezt a mértéket, csak a peres feleknek kontradiktórius eljárás útján való kölcsönös meghallgatása, a tényállásnak szabatos felderítése alapján dönthető el, a végrehajtási eljárásban azonban ily kérdés nem tisztázható. III. Ha az, hogy valamely vállalat a viszonteladó kereskedő üzleti alkalmazottait az üzletben elért forgalom nagyságához mért juttatásban részesíti, nem is tekinthető minden esetben és minden körülmények között az üzleti tisztességbe ütközőnek, de a Tvt. 1. §-ába ütközővé válik akkor, ha valamely megengedett cél nélkül (pl. valamely árunak forgaiomba bevezetése és ismertté tétele) és a cél által megszabott kereteken túlmenően állandóan, rendszeresen, különösen olymódon történik, hogy a jutalmat az alkalmazottaknak előre kilátásba helyezik. Az ilyen rendszeres és a viszonteladó kereskedő üzlete részére megrendelt árumennyiségéhez igazodó jutalom ugyanis a dolog természete szerint az üzleti alkalmazottakat saját személyükben érdekeltekké teszi és az ekként érdekelt alkalmazott az áru ajánlásánál a versenytársak árucikkeinek rovására a jutalmat kilátásba helyező vállalat árujának kelendőségét igyekszik fokozni. Adott esetben pedig a nem vitás tényállás szerint az alperes közöltette a viszonteladó kereskedők segédeivel, hogy ezentúl minden megrendelt és leszállított pótkávé-csomag után annak nagysága szerint 2—16 fillér jutalmat ad olymódon, hogy minden leszállított darabon annak nagyságához igazodó értékű szelvény van, amelyet a segéd azonnal leszedhet és annak beszolgáltatása ellenében az ott kitüntetett összegeket megkapja. Ezeknek a juttatásoknak kilátásbahelyezésével és szolgáltatásával tehát az alperes a Tvt. 1. §-ába ütköző eljárást követ. Ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletének vonatkozó részét megváltoztatva, a m. kir. Kúria az alperest ennek a cselekménynek abbanhagyására is kötelezte. IV. A hírlapi közzététel mellőzését a m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletében foglalt helyes indokolás alapján szintén helyénvalónak találta. Az abbanhagyósra kötelező ítéletnek törvényes biztosítéka ugyanis nem a hírlapi közzététel, hanem az ellenkező magatartásnak a kiszabandó bírsággal való megtorlása. Ebből a szempontból tehát a közzététel elrendelése nem indokolt. 227. Üzleti titoksértésről nem lehet szó, ha a versenytárs a vele közölt felperesi üzleti adatokat, a felperes beszerzési forrásának és feldolgozójának az elől való elzárkózása folytán, tényleg sem a maga, sem más javára fel nem használta. (C. P. IV. 1090/1933. sz. a. 1933 jún. 30-án.) 228. Az üzleti tisztesség követelményei szerint általában nem szabad a versenytárs személyével, üzletével vagy foglalkozásával kapcsolatban olyan állításokat tenni, amelyek még ha nem is érintik a személy erkölcsi értékét, becsületét, de a versenytárs üzleti pozícióját aláássák. Nem szabad olyan tényeket állítani, híresztelni, amelyek a versenytárs üzleti magatartását támadják, a versenytárs személyének és árúinak megbízhatóságát kétségessé teszik, szolgáltatásának jóságát lekicsinylik. Közérdek, vagy jogos magánérdek megóvása, tárgyilagos összefüggés és indokolt szükségesség nélkül a versenytárs személyének és árújának tárgyalását, mással való összehasonlítását és szembeállítását a tisztességes üzleti felfogás akkor is tiltja, ha az állítás egyébként való. (C. P. IV. 5970/1932. sz. a. 1933 szept. 7-én.) Felelős kiadó: Dr. Szenté Lajos. Pesti Lloyd-Társulat nyomdája, Budapest, V., Mária Valéria-u. 12. (Felelős: Schulmann I.)