Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Modern technika és szerzői jog - A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztálya

14 KERESKEDELMI JOG 11. sz. lenül ilyennek az árak és a valuaárfolyamok akkor előreláthatatlan ingadozásai között. Emellett nyilvánvaló, hogy a felperesek előtt, akik a megállapított tényállás szerint az alkalmi egyesület ügyeinek vitelét ellenőrizhették, sőt abban személyesen részt is vettek, az üzletvitelnek és a valutabeszerzéseknek tényleges módja titokban nem maradhatott. Ha tehát az ellen annakidején a felperesek nem tiltakoztak, ahhoz maguk is hozzájárultak. Ha pedig a valutafedezés kérdése, amint L. M. felperes vallja, a felek között vita és tárgyalás anyagát is képezte, az a tény, hogy a felperesek az alkalmi egyesülést az alperessel éveken át fenntartották és azt 1922. június hó 20. napján nem a felperesek, hanem 5.) alatti levelével az alperes szüntette meg: azt igazolja, hogy az alperes tényleges üzletviteli magatartását a felperesek elfogadták. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alkalmi egyesülés tartama alatt, annak megszűntéig (1922. június hó 20.) befolyt és üzleti forgótőkeként magyar koronaértékben tartott különböző értékű magyar koronákat az alkalmi egyesülés üzleti eredményének perbeli megállapításánál valorizálatlanul számította. Részvénytársaság 220. Családi részvénytársaságnak közgyűlési határozat megsemmisítése a jóerkölcsökbe-ütközés alapján. (C. P. IV. 2666/1933. sz. a. 1933 szept. 15-én.) A Kt. 174. §-a értelmében a részvényes keresete folytán meg kell semmisíteni a közgyűlésnek a törvénnyel (jogszabállyal) ellenkező határozatát, amely utóbbi alatt az állandó bírói gyaikorlat szerint a jóerkölcsökbe ütköző határozat is értendő. Már pedig jóerkölcsibe ütközik a közgyűlésnek olyan határozata, mellyel úgynevezett családi részvénytársaságnál két érdekeltség egyike kis szótöbbséggel a saját kebeléből való ügyvezetőknek a rendes illetményeiken felül a bruttó forgalom után számított jutalékot az üzemnek általános gazdasági okokból később bekövetkezhető tartósabb veszteséges voltára való minden tekintet nélkül biztosít. Ilyképpen az alperes 1931 augusztus 10-i rendkívüli közgyűlésének az a határozata, mellyel Stahel Géza és Stahel Ede igazgatósági tagok mint műszaki, illetve kereskedelmi ügyvezetők részére az igazgatóság által 1928 október 31-én kötelezett javadalmazást jóváhagyta, csak olyan értelmezéssel érvényes, hogy a minden kiment számla értéke után amaz ügyvezető igazgatósági tagoknak külön-külön biztosított egy-egy százalékos forgalmi jutalék azon feltevés mellett jár, ha az üzemnek a fenti értelemben megfelelő jövedelmezősége (úgynevezett rentabilitása) fennforog. Ezért az ügyvezetők járandóságára vonatkozó jóváhagyó közgyűlési érvényes határozat értelmével ellenkezik, és a forgalmi jóerkölcsbe ütközik az 1931 augusztus 10-iki rendkívüli közgyűlésnek az a határozata, mellyel az 1928/1929. üzletévről szóló mérlegszerű nyereséget az ügyvezető igazgatósági tagok úgynevezett forgalmi jutalékának számbavételével állapította meg, (aminek az lett a következménye, hogy ez az üzletév 412 P 36 fillér mérlegszerinti nyereséggel — osztalékfizetés nélkül — záródott, mégis ezzel szemben a két igazgatónak a rendes javadalmazásukon felüli úgynevezett forgalmi jutaléka 11.147 pengőt tett ki). Megfelel tehát a Kt. 147. §-ának a fellebbezési bíróság ama döntése, mellyel megsemisítette az 1928/1929. üzletév mérlegét megállapító közgyűlési határozatot, úgyszintén az ezzel való összefüggése miatt az 1929—30. üzletévről szóló mérleget megállapító közgyűlési határozatot is. 221. Akkor, amidőn a részvénytársaság alapszabályai akként rendelkeznek, hogy a közgyűlésen résztvenni szándékozók részvényeiket a közgyűlés megtartása előtt letétbe helyezni kötelesek, rendszerint elegendő, ha a letétel korábban vagy akár más célból is történt, utóbbi esetben azonban szükséges, hogy a letevő és a letéteményes megállapodjanak abban, vagy egyébként kétségtelen legyen, hogy a letétel a jövőbeli közgyűlésen való igazolás céljaira is szolgál. (C. P. IV. 2459/1933. sz. a. 1933 szept. 29-én.) A felek egyezően adják elő, hogy az 1700 darab alperesi részvényt a felperes és négy vevőtársa e részvények vételára fejében egyetemlegesen vállalt kötelezettségük biztosítékául helyezték el közös számlára a hitelező Magyar Nemzeti Gazdasági Banknál E szerint a fenti részvények — amint nem vitás még 1930 február hó 14-én — a Magyar Nemzeti Gazdasági Bank zálogbirtokkába kerültek és megszakítatlanul ott voltak az 1932. évi június hó 25. napján megtartott alperesi közgyűlés napján is. Akkor, amidőn a részvénytársaság alapszabályai akként rendelkeznek, hogy a közgyűlésen résztvenni szándékozók részvényeiket a közgyűlés megtartása előtt letétbe helyezni kötelesek, rendszerint elegendő, ha a letétel korábban vagy akkár már célból is történt, utóbbi esetben azonban szükséges, hogy a letevő és a letéteményes megállapodjanak abban, vagy egyébként kétségtelen legyen, hogy a letétel a jövőbeli közgyűlésen való igazolás céljaira is szolgál. Az alperes nem állítja, hogy ilyen megállapodás létrejött volna; a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja tehát, hogy a szóbanlevő részvények az 1932. évi június hó 25-iki közgyűlésen való részvétel és szavazás alapjai nem lehetnek, már ebből az okból helyes. Az alperesnek a felebbezési tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatával egyező, ennélfogva a Pp. 402. §-a értelmében irányadó tényállás szerint a letevők az 1700 darab részvényre nézve éppen abban állapodtak meg, hogy azok eladása, elhelyezése és hovafordítása csak a letevők közös elhatározása alapján történhetik. Ebben az esetben tehát nem lehet kétségtelenül arra következtetni, hogy az egyéb célú ügyleten alapuló letétbehelyezés egyúttal a közgyűlésen való igazolás céljaira is szolgál. Az 1932 június 25-iki közgyűlésen való legitimációra irányuló közös megállapodás pedig — amint az az 1931. évben történt — a meg nem támadott tényállás szerint ezúttal a letevők között létre nem jött.