Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Modern technika és szerzői jog - A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztálya

11. sz. KERESKEDELMI JOG 13 csupán a „hitelezők félrevezetésére irányult" (24. sorsz.), illetve az alperes az üzletet „a hitelezők megtévsztésével vette át" (4. sorsz.) vagy, amint a felülvizsgálati kérelmében mondja, férjével „összejátszott a hitelezők megrövidítése céljából". A fellebbezési bíróság döntése szerint a felperes követelésének az alperessel szemben törvényszerű alapja nincsen. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróságnak ezt a döntését megáévá tette. Az alperesnek a férje üzletéből eredő kötelezettségért való felelőssége az 1908. évi LVII. t.-c. 1. §-a alapján ugyanis csak akkor volna megállapítható, ha az alperes férjének Klauzál-uccai üzletét „szerződés" útján vette volna át, vagyis abban, hogy az üzletet az alperes férje az alperesre átruházni s az alperes pedig azt átvenni akarta — közösen megegyeznek. Egymagában abból a felperesi tényállításból azonban, hogy a Klauzál-uccai üzlet árúkészletének elárusítását a férje eltávozása után az alperes egy rövid ideig, — férje visszatértéig — folytatta, még ha való volna is, nem lehet arra következtetni, hogy az üzletet az alperes férje, az alperesre áruházni és azt az alperes átvenni akarta. Ellene mond ugyanis ennek az a nem vitás tény, hogy az alperes férje a Klauzál-uccai közös lakásba rövid idő múlva visszatért és itteni üzletét tovább folytatta. Az alperesnek ideiglenes üzleti tevékenysége tehát a házastársi kapcsolatból folyó puszta tényleges helyzeten is alapulhatott. Még kevésbé lehet erre következtetni ebben az esetben, amikor maga a felperes azt állítja, hogy az alperes férjének távozása csak pár napig tartott és ez is színleges volt. De e perben sem merült fel semmi adat arra nézve, hogy az alperes férje a Klauzál-uccai üzletét vagy annak valamely értékét az alperesre, akivel az együttélést megszakította, valóban átruházta volna. Ilyen átruházási szándék és erre irányuló akarat megegyezés, — tehát jogügylet — hiányában pedig az alperessel szemben sem az 1908. évi LVII. t.-c. sem az a jogszabály nem alkalmazható, amely tiltja az olyan átruházási ügyletet, melynek célja, a kielégítési alapnak a hitelezők elől való elvonása. 218. Tényleges átvétel, vagyis foganatba ment üzletátruházás hiányában az üzletátvevő felelősségének megállapítása nem foghat helyt. (C. P. IV. 3729/1932. sz. a. 1933 szept. 21-én.) Alkalmi egyesülés 219. A társaság ügyeiben minden társasági tag csak olyan szorgalmat és gondosságot tartozott kifejteni, aminővel a saját ügyeiben eljárni szokott. (C. P. IV. 1378/1933. sz. a. 1933 okt. 5-én.) A felperesek felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják, hogy a felperesek és az alperes között fennállott, 1922. június hó 20. napján megszűnt alkalmi egyesülés ügyleteinél főként a Tiberghien Fils céggel 1920. szeptember 3-án megkezdett bizományi ügyleteknél különböző értékű magyar koronában befolyt üzleteredményt a fellebbezési bíróság csak az alkalmi egyesülés megszűntének napján, 1922. évi június hó 20-án számítja át értékálló valutára és így az 1920— 1922. június 20. között bekövetkezett koronaromlás kárát a fellebbezési bíróság méltánytalanul hárította a felperesekre, helyesebben az alkalmi egyesülésre. Ámde a koronaromlásból eredő hátrány az alperesre — az alkalmi egyesület egyik tagjára — kikötés nélkül csak akkor volna róható, ha ezt a kárt kizárólag az alperes vétkessége okozta volna, amire tényállás megállapítva nincsen. Állítják ugyan a felperesek, hogy az alperesnek kötelessége volt az alkalmi egyesület külföldi valutatartozásait kellő időben lefedezni, azokat le is fedezte, de a megszerzett valutát felperesek szerint az alperes sáját céljaira fordította; ennek a tényállításnak a valóságát azonban a fellebbezési bíróság meg nem állapította, noha az alperes a könyveket a bíróságnak, illetve a szakértőknek rendelkezésre bocsátotta. Arra pedig a perben nincsen adat, hogy az alperes által bemutatott könyveken és iratokon kívül az alperesnek birtokában volna olyan könyv, vagy irat is, amely az alkalmi egyesület ügyleteire történt olyan valutafedezéseket igazolna, amelyek a perben megállapítva és figyelembe véve nem lettek. Ellenkezőleg, F. Á. tanúvallomásában éppen azt vallja, hogy a valutavételekről könyvet, valutaszámlát nem vezettek. Igaz, hogy a 25. sorszámú szakértői vélemény szerint az alkalmi egyesülés a hitelbe vett árúk értékét nem törlesztette olyan arányban és abban az időben, amikor és hogyan az eladott árúk értéke a pénztárba befolyt; és amikor a hitelezők az alkalmi egysületet a teljesítésre szorították, a magyar korona romlása következtében sokszorosan túl kellett fizetniök az idegen valutát, ami az elért hasznot csaknem teljesen felemésztette; ez a valutaspekuláció tehát balul ütött ki, holott e szakértői vélemény szerint a kereskedői gondossághoz tartozik az, hogy az idegen valutatartozások azonnal lefedeztessenek, az alperesnek pedig, mint az alkalmi egyesület pénzügyi adminisztrátorának ,rendelkezésére kellett hogy álljanak olyan összegek", amelyekért az árúüzleti tartozások fedezésére szolgáló valuták megvehetők lettek volna. De ha való volna is az, hogy az alkalmi egyesület részéről nem vitásan hitelbe eladott árúk vételárára befolyt összegekkel az idegen valutatartozások fedezése kisebb károsodás mellett foganatosítható lett volna, az alperest erészben vétkesség — kötelezettségvállalás hiányában — csak akkor terhelné, ha erészben a saját ügyeiben tanúsított gondosságot mulasztotta volna el; mert a társaság ügyeiben minden társasági tag és így az alperes is csak olyan szorgalmat és gondosságot tartozott kifejteni, aminővel a saját ügyeiben eljárni szokott. Ámde, ha az „évekre nyúló valutaspekuláció"ról, amely abból állott, hogy a korábbi ügyleteknél elért eredmény, amely magyar koronában folyt be, nem korzerváltatott, nemes valutába nem helyeztetett, hanem a következő ügyletek táplálására használtatott fel, a később bekövetkezett gazdasági események folytán utólagosan helytelennek mutatkozott is, nem minősíthető feltét-