Kereskedelmi jog, 1933 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1933 / 11. szám - Modern technika és szerzői jog - A Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztálya

12 KERESKEDELMI JOG 11. SZ. Ebből következik, hogy az ilyen jogviszonyban levő felek között a Pp. 130. §-ának második bekezdése értelmében akár számadás előterjesztése iránt, akár pedig azzal kapcsolatban a számadási viszonyból eredő kártérítés iránt indított keresetnek elbírálása az általános szabályoknál fogva — kifejezett ellenkező törvényes intézkedés hiányában — a polgári bíróságoknak a hatáskörébe tartozik és azt a pert más hatósági, jelesül az alperesek által vitatott s az 1894 : XII. t.-c.-ben, valamint a felek által felhívott és a fellebbezési bíróság ítéletében idézett fentebb felsorolt rendeletekben a közbirtokossági számadásokra vonatkozóan előírt közigazgatási eljárásnak megelőznie nem kell. Ugyanis a közigazgatási hatóságoknak ott említett jogai csakis magával a felperes közbirtokossággal, mint hatósági felügyelet alá eső alakulattal szemben állanak fenn, amennyiben az 1894 évi XII. t.-c.-nek 11. és 102. §§-ai, valamint a fentebb felsorolt földmüvelésügyi miniszteri rendeletek csakis a közbirtokosságok belső ügyvitelét és az ügyvitel ellenőrzését és ebben a körben csakis magának a közbirtokossági számadásnak a megvizsgálását utalják a közigazgatási hatóságok hatáskörébe, de nem érintik a felperes közbirtokosságnak mint magánjogi személynek felelős megbízott közegeivel — az alperesekkel — sremben a köztük fennálló magánjogi viszonyból folyóan akár számadás előterjesztésére, akár pedig az azzal kapcsolatos kártérítésre irányuló vagyonjogi igényeit. iKövetkezésképen ezeknek az igényeknek az érvényesítése közigazgatási útra egyáltalán nem tartozik. Alaptalan tehát az I. és II. r. alperesnek a Pp. 180. §-nak 1. és 2. pontjaira alapított az a pergátló kifogása, hogy ennek a keresetnek érvényesítése egyáltalán nem tartozik polgári perútra, valamint hogy ezt a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie. Baleset 214. Ha az alkalmi munkást a baleset nem a munkaadó érdekében végzett szolgálat közben éri, a munkaadó, a vétlen kártételre vonatkozó szabályok szerint, méltányossági alapon sem felel. (C. P. II. 3228/1932. sz. a. 1933 jún. 13-án.) A tényállás szerint a felperesek, mint a gazdasági cselédek gyermekei naponkénti díjazás ellenében, esetenként végeztek csak az alperes részére gazdasági munkát; s ekként az 1907. évi XLV. tc. 1. §-a szerint gazdasági cselédeknek nem lévén tekinthetők, az országos gazdasági munkáspénztárnál bejelentési kötelezettség alá nem estek. Felpereseket a baleset nem az általuk végzett munka közben s nem is a gazdasági munkával járó tevékenységgel kapcsolatban, hanem akként érte, hogy a munka befejezése után ottheta, a gazdasági udvarban egy, a szántóföldön talált srapnellel játszottak, azzal gurigáztak s eközben a srapnell felrobbant. A keresetből eredő kárért tehát az alperes mint munkaadó felelősségre nem vonható, s mivel a baleset nem az alperes részére teljesített munkával kapcsolatban', nem az alperes érdekében végzett szolgálat közben érte a felpereseket, nem felel az alperes a vétlen kártételre vonatkozó szabályok szerint, méltányossági alapcin sem. De nem kötelezhető kártérítésre az alperes a 84. számú teljesülési határozat értelmében az alkalmazottért való felelősség okából sem. E döntvény szerint ugyanis az, aki valamely ügyének az ellátására maga helyett mást rendel ki, csak azért a kárért felel, amelyet a kirendelt az ügykörébe eső teendők teljesítésében okoz jogellenesen harmadik személyeknek. A V. Gy. terhére rótt az a tény azonban, hogy a 13—14 éves B. J.-tól n,em vette el a szántóföldön talált srapnellhüvelyt, holott azzal megakadályozhatta volna, hogy azzal később a gyerekek játszhassanak, nem tekinthető az alperes által rábízott ügykörben, a gazdasági munka vezetése s a munka ellenőrzésével kapcsolatban elkövetett mulasztásnak. Veszélyes üzem 215. Az ijedősnek megállapított lovak megbokrosodása nem tekinthető a gépkocsit veszélyes üzemnek minősítő valamely mozzanattal okozati összefüggésben állónak, következőleg az adott esetben a kereseti balesetre a veszélyes ipari üzemekre vonatkozó jogszabályok sem alkalmazhatók. (C. P. VII. 5104/1932. sz. a. 1933 szept. 14-én.) Valorizáció 216. Nincs törvényes alap arra, sem olyan állandó bírói gyakorlat ki nem alakult, hogy a felperes részére az alperesek ellen eredetileg már jogerősen megítélt perköltség a számszerűség tekintetében is ebben az átértékelés iránti perben felülbírálható és a jelenlegi ügyvédi díjszabás szerint megfelelő összegre felemelhető volna. (C. P. IV. 4064/1932. sz. a. 1933 szept. 15-én.) Üzletátruháziís 217. Házastársak közti viszony elbírálása. (C. P. IV. 2047/1932. sz. a. 1933 szept. 13-án.) Nem vitás a perben az, hogy a Budapesten Klauzál ucca 20. sz. alatt fekvő akkor még az alperes és férje közös tulajdonában álló ház pincéjében az alperes férjének neve alatt fa- és szénkereskedés állott fenn. Az sem volt vitás, hogy az alperes férje a Klauzál-ucca 20. sz. alatti üzletet és a közös lakást 1928. évi október havában elhagyva, a Király-uecában nyitott tüzelőanyagüzletet, ahonnan azonban bizonyos rövid idő múlva feleségéhez a Klauzál-uccai lakásba viszszatért és itt a tüzelőanvagüzletét tovább folvtalta. A felperes az alperes férjének általa leszállított tüzelőanyagok árát ilyen tényállás mellett az 1908. évi LVII. t.-c. 1. §-a alapján követeli az alperestől, azt vitatva, hogy az alperes a Klauzálucca 20. sz. alatti tüzelőanyagüzletet férjétől átvette, mert férje eltávozása után a Klauzál-uccai üzletben maradt árúkészlet elárusítását az alperes tovább folytatta. De keresetét arra is alapítja, hogy az alperes és férje a házastársi együttélést a valóságban meg sem szakították, hanem az alperes férje pár nap múlva a Klauzál-uccai közös lakásba visszatért és az életközösség látszólagos megszakítása